Izrael melankolikus kedélyű krónikása

Amos Oz író egy arabul megjelent könyvének borítóján - fotó: Ilan Asayag

Amosz Oz a legismertebb izraeli író a világon: egy idealista nemzedék gyermeke, aki „látta az álmokat” és látta azt is, „hogyan siklottak félre”. Ő az újjászületett, fiatal ország, Izrael lelkének legpontosabb ismerője és melankolikus kedélyű krónikása.

Ámosz Klausner néven születik Jeruzsálemben, 10 évvel előbb, mint maga a modern Izrael: 1939 május 4-én. Szülei Kelet-Európából érkeztek a jisuvba, az egyetemen ismerkedtek meg bölcsészhallgatóként, lelkes cionisták, a mozgalom kisebbségi, jobboldali, revizionista irányzatának hívei, egymás között oroszul vagy lengyelül beszélnek.

Édesanyja kiskamasz korában öngyilkos lesz – erről sokat beszél Szerelemről, sötétségről című nagy önéletrajzi munkájában -, ő maga pedig korán, 14 évesen elköltözik otthonról egy kibucba, miután a baloldali cionizmus hívéül szegődik.

Osztálytársa Reuven Rivlinnek, Izrael jelenlegi államelnökének: úgy emlékszik, sok közös témájuk volt, mert mindketten abból a liberális és nacionalista miliőből érkeztek, amelynek szerinte Rivlin az utolsó képviselője Izraelben, akit sokan az aktuális jobboldalon árulónak tartanak. Az viszont elválasztotta őket, hogy Rivlin remekül táncolt, míg Oz felettébb ügyetlenül és munkásként sem hajtott sok hasznot a kibucnak, amelyben aztán hosszú évtizedeken át élt és amely – Jeruzsálem mellett – regényei legfőbb színhelye lett: nemrégiben azt nyilatkozta, hogy ma is csak erről a két helyszínről álmodik visszatérően.

A kibucban mindenki mindent tud a másikról, az emberek kénytelenek nagyon közelről megismerni egymást, beavatódni a pletykákba és a titkokba. A kibuc „szüntelen sztriptíz”, ezért „csodálatos világ egy író számára” szerinte.

Részt vett Izrael háborúiban, tankkal harcolt a Szinájon ’67-ben, a Golánon ’73-ban, ugyanakkor a kezdetektől a megszállás kritikusa volt, a Békét Most-mozgalom egyik alapítója, az izraeli baloldal legismertebb képviselője. Nem győzi hangoztatni ugyanakkor, hogy baloldaliként is mindvégig cionista maradt. A Héber Egyetemen filozófiát és héber irodalmat tanul, aztán tanít és ír, szombatonként pedig felszolgál a közös étkezőhelyiségben már befutott íróként is.

A Negev-sivatagba költözik aztán családjával, fia asztmája miatt, újabb közel 30 évre, ahol Oz megkezdi hosszú, hajnali sétáit a természet és a történelem határán járkálva: ez a határterület foglalkoztatja egész életművében, a modern Izrael lakóinak kapcsolata a körülöttük lévő földtörténeti, történeti múlttal és saját múltjukkal, amellyel ideérkeztek, vagy amelyet megörököltek szüleiktől.

„Ami egységesíti és minden mástól megkülönbözteti műveit, az a szenvedő, kereső, zaklatott izraeli lélek vizsgálata. Oz szereplői ugyanúgy folytatják a vándorlást, mintha a letelepedés, a zsidó állam megszületése meg sem történt volna. Vagy éppen azért, mert Izrael egy álomból született és ezért megvalósulását mindig kissé a csalódás hangulata lengi körül, lakói talán mindig megmaradnak az utópia keresőinek” – írta róla a Forward.com kritikusa.

A kezdet világa, amelyben felnőtt, régen eltűnőben van már, az akkori Jeruzsálem épp úgy, mint az otthoni miliő vagy a kibuc értékrendje, amelyre felcserélte. Ezért kérte meg a könyvéből filmet forgató Natalie Portmant, hogy ne menjen vissza az „autentikus” jeruzsálemi helyszínekre, ahol a múltnak már nincsen nyoma.

Az írók furcsa nyomorékok szerinte: fejük éppen fordítva ül a nyakukon mint más embereknek: mindvégig visszafelé néznek.

„A álmok világába születtem, a nagy álmodók fia és unokája vagyok. Láttam őket és láttam az álmaikat megvalósulni és kicsorbulni” – összegez.

Ámosz Oz egy ideje már beköltözött Tel-Avivba, most már a sivatag helyett a városban indul hajnali sétáira, amelyek során csak a madarakkal, a macskákkal, a postással és a házak közt ülő csenddel találkozik beszámolója szerint a 42 nyelvre fordított, idős író, számtalan nemzetközi díj birtokosa.

További hosszú sétákat, madarakat, macskákat, postásokat és hajnali csendeket kívánunk neki 77. születésnapján.

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

FORRÁSMazsihisz