Izrael innovációs nagyhatalom, pezseg a helyi vállalkozási kedv, azonban ez önmagában nem elég a gazdasági sikerhez, mert csak egy szűk buborékban létezik.
A közel-keleti államban sokszor szóba kerülnek a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek, amelyeket az IT-gazdaság nem igazán old meg, sőt, inkább még fel is erősít. Manuel Trajtenberg professzor és országgyűlési képviselő a legutóbbi választásokon az izraeli munkáspárt pénzügyminiszter-jelöltje volt és igyekszik reálisan látni a jelenlegi helyzetet. Szerinte attól, hogy egyre több a helyi startup, még önmagában egyáltalán nem lesz jobb a gazdasági helyzet. Izraelben többek között az Intel, a Google, a Facebook, az Apple, a Microsoft és a Hewlett-Packard is rendelkezik kutatási és fejlesztési központtal, s ezek a konszernek több tíz- vagy százmillió dollárt fektetnek be a különböző helyi kisebb vállalkozásokba, és 2015-ben majdnem 11 milliárd dollárt költöttek itteni felvásárlásokra.
A közel-keleti országnak van a legjobb startup-ökorendszere az Amerikai Egyesült Államok után, a Nasdaq amerikai technológiai tőzsdén csak az USA és Kína van jelen több céggel. A siker titka Izrael geopolitikai helyzetében keresendő. A szomszéd államok elszigetelési törekvései, a folyamatos katonai fenyegetés, a víz- és nyersanyaghiány rákényszeríti az embereket a kreatív gondolkodásra, az improvizálásra, a kockázatvállalásra, a “szemtelenségre” és a makacsságra. A startupoknak is ezekre a tulajdonságokra van szükségük a sikerhez.
Trajtenberg ugyanakkor felhívta a figyelmet a kockázatokra is: duális gazdaság és társadalom alakult ki. (Magyarországon is ez a helyzet az exportra termelő multinacionális társaságok terén.) A technológiai szektor csupán a munkavállalók tíz százalékát foglalkoztatja, más ágazatok pedig alig tudnak profitálni az elért sikerekből. Az egyik oldalon ott a hihetetlen siker, a jó fizetés, a magas életszínvonal és a világgal való állandó összekötöttség, míg a másikon az alacsony termelékenység és a stagnáló bérek.
A fő probléma az, hogy az izraeli vállalkozók szinte mindig túl gyorsan adják el a startupjaikat, még azelőtt, hogy azokból kihozták volna a bennük rejlő lehetőségeket. “A gyümölcsöket z amerikai és az európai óriáscégek aratják le. Igen, néha hagynak itt egy kutatólaboratóriumot és talán szép béreket fizetnek ötven fiatal mérnöknek, de ezek csak kis üzemek, amelyek nem járulnak hozzá az izraeli gazdaság fejlődéséhez” – ecsetelte a szakember.
Trajtenberg kritikáját nem fogadták túl jól Izraelben. Az eddig több mint 80 cég alapításában közreműködő Yossi Vardi például azt kérdezte, hogy mi abban a rossz, ha valaki eladja a vállalkozását egy olyan meghatározó cégnek, mint az Intel vagy a Google. Rámutatott, hogy ezek az IT-óriások eddig a közel-keleti államban 300 kutatólétesítményt hoztak létre és sokkal nagyobb stabilitást adnak az országnak, mintha az csak a Wall Streettől függene. Egy másik cégalapító, Shachar Kaminitz – akinek Work Light nevű cégét 95 millió dollárért vásárolta fel az IBM – úgy reagált, hogy “Rengeteg embernek adtam munkát és több tízmillió dollárt hoztam Izraelbe. Úgy érzem, még nem csináltam elég kárt, ezért létrehoztam egy új céget.” A helyi startupközösség pedig azzal érvelt, hogy a multinacionális vállalatokkal való együttműködés miatt több befektető jelentkezik és a multik segítenek kiképezni a menedzserek következő generációját.
