Tarzan a cionizmus hőse volt

Johnny Weismuller a Tarzan című filmben - fotó: Non classé

112 éves lenne a Weismüller Jánosként anyakönyvezett olimpikon, Johnny Weismuller, aki Tarzanként kiradírozhatatlanul beírta magát Izrael történetébe. Rá emlékezve mutatjuk most be az eddig ismeretlen, harcosan cionista Tarzant, izraeli generációk példaképét, aki némelykor még a Moszadnak is dolgozott.

Az első Tarzan-ponyvaregényt, amely elbeszéli a brit szülőktől származó dzsungellakó hős történetét, 1912-ben dobták piacra. Szerzője, Edgar Rice Burroughs szinte vele kezdte karrierjét, abból a megfontolásból kiindulva, hogy olyan vacakot, mint az akkoriban kapható ponyvák, igazán ő is tud írni. Igaza lett. Tarzant szédületes sebességgel fogadta szívébe az emberiség, Burroughs alig győzte később írni a folytatásokat.

Hollywood is villámgyorsan lecsapott és bár nem a két olimpián öt úszó-aranyérmet szerző Johnny Weissmuller volt az első Tarzan a vásznon, utólag szinte elképzelhetetlen, hogy bárki más is játszhatta volna a majmok által felnevelt lordot: ő tette fokozhatatlanul népszerűvé Tarzant a ’30-as évek jisuvjában, a későbbi Izraelben is.

Segített, hogy tévesen azt hitték arrafelé, hogy egy Weismüller nyilván csak zsidó lehet, holott a mai Temesvár területén, bánsági sváb családban született és Jánosként anyakönyvezte a Monarchia-beli közigazgatás, 4 éves volt, amikor szülei Amerikába vitték. De nem ez számított igazán – az meg pláne nem, hogy az edzője, Bill Bachrach történetesen tényleg zsidó talált lenni. Hanem az, hogy Tarzan-Weismüller maga volt az erős, bátor és mindenekelőtt természetközeli cionista ideál megtestesítője, a tömegkultúra által tálcán kínált ideális példakép azoknak a „szábréknak”, akik szakítani akartak a göthös, talmudista gettózsidósággal.

A Weissmuller-féle Tarzan-filmek nyomán megkezdődött a jisuvban a héber Tarzan-regények és gyerekkönyvek iszonytató tömegtermelése és Tarzannal igazán nem volt nehéz a gyerekeknek azonosulnia: több izraeli generációnak lett központi hőse.
Tarzan vállvetve harcol a gombamód szaporodó kalózkiadványokban a bátor izraeli gyerekekkel a szaúdi rabszolga-kereskedők, az arab kémek és más rosszaságok ellen, majd fényes győzelmeik után feleségül veszi kedvesét és a jisuvba megy vele nászútra. Attól sem riad vissza, hogy brit honfitársait kijátszva segítsen zsidó csoportokat csempészni a jisuv területére – az egyik Tarzan-film producere, Bernard P. Fineman egyébként valóban közreműködött egy ilyen akcióban.

izraelinfo Johnny Weismuller
Johnny Weismuller

Amosz Oz is felidézi ezekre az évekre, saját gyerekkorára emlékezve, hogy jobboldali cionista szülei milyen büszkék voltak Weismuller-Tarzan zsidóságára és hogy „Tarzan számunkra is zsidó volt, mert mindig egyedül volt a túlerővel szemben, és mert okos volt és fifikás, az ellenfelei pedig hülyék”.

Később, az államalapítás után Tarzan a kormány ügynöke lett, legyőzte Gamal Abdel Nasszert és a Moszadnak is segített kézre keríteni a náci háborús bűnösöket – a nácik amúgy valóban utálták és betiltották Tarzant, ahogy Burroughs, Tarzan szülőatyja sem szerette különösebben őket.

A dzsungel lordja azzal is segítette a zsidó irodalmat, hogy megélhetést biztosított olyan nagy íróknak, mint Amos Kenan például, aki szintén írt – álnéven – kalandokat neki. Az is igaz viszont, hogy Kenan egy időben őszintén elkötelezte magát a „kánaánita” mozgalom mellett, amely már azt hirdette, hogy a diaszpórával, a szétszóratás utáni zsidó múlt majdnem 2 ezer évével minden kapcsolatot meg kell szakítani és a zsidó vallásra sincs már többé szükség, az új haza számára újra kell alapítani a „héber nemzetet. Jichák Danziger kis, Nimród bibliai vadászkirályt ábrázoló szobra ezt a visszatérést jelképezte az „ősi héber hagyományhoz” és a természethez: a hangsúlyosan körülmetéletlen férfialak egyik ihletője sokak szerint Tarzan volt, aki így hozzájárult a modern Izrael képzőművészetéhez is, az ország egyik legbecsesebb műtárgya is az ő kultuszának lenyomata.

Aztán végül Tarzan ideje is lejárt, amikor a tömegkultúra gépezete új hősöket gyártott le és Izrael is egyre messzebb távolodott az egykori földművelő-utópia álmától.

A történet azonban nem szakadt meg egészen: Robin Maxwell, egy elsősorban történelmi tárgyú bestsellereket alkotó zsidó írónő, akinek számos munkája elérhető magyarul is, megírta pár éve Tarzan történetét Jane perspektívájából. A címe Jane: a nő, aki Tarzant szerette.
És ezt a sok jót nem kis részben Johnny Weissmullernek köszönhetjük, aki éppen 112 éve érkezett közénk Jánosként és 32 évvel ezelőtt, 80 évesen hagyott itt Bennünket.

Felhasznált források: Forward.com, Jewish News Service

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

FORRÁSMazsihisz