Lyukas Bibi zoknija – 2018-ban Netanjahu is börtönbe vonul?

Netanjahu és a pénzes zokni - illusztráció

Miért nem használ Netanjahu hitelkártyát? Mert – meg nem erősített források szerint – tudja, hogy a hitelkártya nyomot hagy, és ezért nem teszi lehetővé a pénzmosást.

Az állami könyvvizsgáló Bibi-Tours-ról szóló jelentése egy sor szabálytalanságot talált az akkori pénzügyminiszter, Benjamin Netanjahu magatartásában: pénzt kapott az irodájának a dolgozóitól és személyes célra használta azt. Az ügy, mely az állami számvevőszék és a családi ügyvéd, majd legfőbb ügyész Weinstein által évekig botrányos módon hanyagolva volt, újra vizsgálat alá került.

Az a legkirívóbb dolog a jelentésben, hogy Netanjahu nem használt hitelkártyát, egyik beosztottja, Yechiel Leiter a saját kártyájával rendelt repülőjegyet főnökének és családjának. Leiter azt állítja, hogy visszakapta a pénzt, amit persze semmi dokumentum nem igazol.
Miért mentek így a dolgok? Leiter szerint – aki egyébként kezdetben egyáltalán nem emlékezett az előbbi esetre, és csak később állt elő a második verzióval – azért, mert Netanjahunak nincs hitelkártyája, mivel állítólag “nem ért hozzá”.
Ez elég furcsán hangzik, elvégre pénzügyminiszterről van szó. Netanjahu technofób lenne, vagy legalábbis annak mutatja magát, noha a hitelkártya technológiája mégiscsak 60 éves. Valaki bizonyítékot talált rá, hogy Netanjahu igenis használt hitelkártyát 1988-ban. Tehát 1988-ban tudott hitelkártyát használni, de 15 évvel később elfelejtette volna?

Vagy talán van valószínűbb magyarázat: a rendszeresen pénzmosó Netanjahu tudja, hogy a hitelkártyák világos nyomot hagynak maguk mögött a nyomozóknak, ezért amennyire csak lehet, készpénzt használ, ami nyom nélkül eltűnik.

Vizsgáljuk meg az ismert tényeket.

Az elmúlt évtized közepe táján Naftali Bennet és Ayelet Shaked az akkori parlamenti ellenzék vezetőjének, Benjamin Netanjahunak az irodájában dolgoztak. A második libanoni háború után vagyunk, és Netanjahu a “Tartalékosok mozgalmát” (Tnuat Hamiluimnikim) – ami később “Ha Akarjátok” (Im Tircú) lett – segítségével, és óriási külföldi pénztámogatással próbálja megbuktatni az Olmert kormányt. Bennett és Shaked feketén kapnak pénzt Netanjahutól – saját zsebből fizetett, és semmilyen számlát nem adott róla, ahogy azt a törvény előírja. De ennek a kivizsgálása sem jutott messzire. Bennett nemrég azt mondta, hogy csak egyszer kapott mintegy 1500 sékelt Netanjahutól és kénytelen volt azt visszafizetni Sara Netanjahu követelésére. Nem világos, hogy milyen összeget kapott Shaked, de mivel – Bennettel szemben – neki nem volt sikeres vállalkozása (Bennett azt mondta, hogy csak jelképes összeget kért, mert nem igazán volt pénzre szüksége), valószínű, hogy Shaked legalább egy átlagos havi fizetésnek megfelelő összeget kaphatott. Nem tudjuk, hogy a jelenlegi igazságügy-miniszter asszony visszafizette-e a pénzt Netanjahunak. Meglepő módon egyszerűen nem vizsgálják ki ezt az egész ügyet, hogy a jövendőbeli miniszterelnök feketén fizet az alkalmazottjainak.
És akkor ott van Shaya Segal, az egykori újságíró furcsa története, aki állítólag Netanjahu hivatalában fizetés nélkül dolgozott egészen addig, míg újságírók fel nem figyeltek a dologra. Netanjahu ekkor saját számlájáról fizetett neki, amit aztán – mint Bennett esetében – később vissza kellett juttatnia.

Ugyanebben az időben – a 2003-as parlamenti választásokon induló Eldad Yaniv elbeszélése szerint – Netanjahu hatalmas értékű készpénzzel a zoknijában járkált, és többek között  70,000 angol fontot juttatott a tartalékosok küzdelmének támogatására, ismét csak feketén.  Az átutalás kézbesítője Eldad szerint Yoav Horowitz volt. Egy évre rá Horowitz 75000 sékel értékű adományt adott az “Im Tircú” jobboldali szervezetnek, amiről a szervezet két évig halogatta a törvényben előírt nyilatkozatot, mert az közte és Netanjahu hivatala közti egyértelmű, akár bűnügyi jellegű kapcsolatról árulkodna. Horowitz csak akkor tett hivatalos bejelentést az adományról, mikor az Egyesületi Nyilvántartó Hivatal (Rasham Haamutot) azzal fenyegette meg, hogy amennyiben nem nyújtja be a 2008 évi anyagi kimutatást, betiltja a szervezetet.

Horowitz nemrég a miniszterelnöki hivatal vezetőjének lett kinevezve. Eldad Yaniv felkérte Netanjahut, hogy perelje őt be a zokniban hordott pénzről és a tartalékosok mozgalmának törvénytelen finanszírozásáról szóló rágalmaiért. Netanjahu tartózkodik a pertől.

Honnan van a pénz?

Nem világos, de kezdenek a nyomok körvonalazódni. Nemrégiben egy francia szélhámos, Arnaud Mimran, akinek hosszú kapcsolata van Netanjahuval, egymillió eurót Netanjahunak juttatásáról beszélt egy francia törvényszéken. Később pontosított, hogy csak 17o ezer euró volt, és ő egymillió francia frankra gondolt, amikor valójában csak annyit momdott, hogy „egymillió”.

Netanjahu első reakciója az volt, hogy ez szemenszedett hazugság, és soha nem kapott pénzt Mimrantól. Később, miután a főügyész elrendelte a vizsgálatot az ügyben, Netanjahu módosított a változaton. Azt mondta, hogy megkapta ugyan a pénzt, de mint magánember, és a pénzt “az ország jó hírnevének az erősítésére” (haszbara) használta.

Később tovább módosította az eddigieket, hogy 40000 dollárt kapott Mimrantól 2001-ben diplomáciai kampányaira és média szerepléseire egy erre szolgáló számlára.
Bármennyit is kapott, ha valóban magánszámlájára utalták, – ahogy Mimran állítja – akkor be nem jelentésével adócsalást követett el, ami azonban mára elévült.

Összefoglalva

A miniszterelnökünknek két dolgot kell megmagyaráznia:

1 – Miért nem jelentette be a pénzt, amit Mimrantól kapott?
2 – Hova lett a pénz? Nyugtákat kérnénk!

Mikor azt látjuk, hogy Netanjahu éveken keresztül feketén fizet az alkalmazottainak, hogy nem használ hitelkártyát, hogy itt van egy komoly be nem jelentett összeg, ami egyszerűen elpárolgott, akkor el kell dönteni, hogy mi valószínűbb: Netanjahu azt olyan tájékoztató kampányra költötte, amiről senki nem hallott, és semmi nyoma sincs, vagy pedig egy csomó fekete pénzzel a zoknijában mászkál közöttünk.

Ja, és akkor valaki mesélje be nekem, hogy mennyire veszélyes az izraeli demokrácia külföldről való finanszírozása.

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.