A mobiltelefon-társaságoknál kezdődött, nagy hightech cégeknél, pénzügyi társaságoknál, biztosítóknál folytatódott. A dolgozók, akik bizonytalanságot és bizalmatlanságot éreztek a vezetőség felé, az utóbbi években egyre többen szakszervezetekbe tömörülnek, hogy védelmezzék őket. Mint valaha. És ehhez azok a vezetők is kénytelenek hozzászokni, akik már régen elfeledkeztek a szakszervezetekről. Megjegyzendő, hogy ez a fejlett országok nagy részében tapasztalható tendenciával ellentétes folyamat. Az izraeli 2011-es társadalmi tiltakozásnak viszont természetesen köze van a dologhoz.
Amichai Stinger, a szakszervezet egyesületi osztályának vezérigazgatója:
Az utóbbi öt évben körülbelül 150.000-en csatlakoztak az izraeli szakszervezetekhez. Elsősorban olyan szektorokból léptek be 30-40 éves fiatalok, amelyek öt évvel ezelőttig nem kapcsolódtak a szakszervezethez: high-tech, mobiltelefonos cégek, biztosítás, pénzügy, és mások.
A 90-es évek közepétől 2011-12-ig folyamatosan és erősen csökkent a szakszervezetbe tömörültek száma. Az utóbbi években az emberek visszatérnek, mert megértették, hogy ha jó szakmát szereznek maguknak, akár egyetemi tanulmányokkal, akár más úton, és jól dolgoznak, sokat fektetnek a munkáda, ez még mindig nem elég ahhoz, hogy elérjék mindazt, amire szükségük van: legyen szó lakásról, a gyerekek neveléséről, vagy a megélhetési költségek drágulásával arányosan emelkedő fizetésről. Megértették, hogy a társadalmi változást együtt lehet megcsinálni, a munkahelyeken való összefogás segítségével.
A világ más részein az egyesülések száma meglehetősen csökkenőben van, de nálunk a szervezettek százalékos aránya növekszik, főleg a szakszervezeti mozgalom új szektorokban való megjelenése miatt. Ez valószínűleg az intézményekbe fektetett bizalom elvesztésének jele, része a társadalmi tiltakozás nyomán történt tudatosodásnak, hogy a közösségnek ereje van, lehetőség van annak a valóságnak a megváltoztatására, amelyben élünk, és az egyesülés egy központi eszköz ennek érdekében.
Rami Hod, a 2011-es társadalmi tiltakozás vezetői közül:
Mindenekelőtt nagyon örülök, hogy beszélünk erről. Az egyik téma, amely az utóbbi napok minden írásából, minden tájékoztatásából kimaradt, az az egyesülési forradalom, ami az országban történik. Ha van valóságos, jelentős eredmény, amely mélyen befolyásolja az izraeli dolgozók életét, az az utóbbi években a szakszervezeti szüvetséghez csatlakozott 150.000 ember. Mert mi történt velünk? Azt mondták nekünk, hogy csak személyes szerződés segít minket a jóléthez, és az elégedettséghez. Azt mondták, hogy ha tanulunk, sikeresek leszünk, a szervezett munka pedig valami idejétmúlt, penészes és rohadt, és nem érdekes dolog. És tessék, a mi nemzedékünkben a művelt, fiatal, tanult és dolgozó emberek, újra felfedezik a csoport erejét, és rájönnek, hogy a szegénység, az egyenlőtlenség, a társadalmi különbségek, és a fizetés eróziójának valóságában nincs más választás, mint az összefogás. Megjegyzem elképesztő, hogy ez ezekben a szektorokban történik, mert ezek az izraeli társadalomnak pontosan azok a szektorai, ahol azt mondták: nekünk egyedül is sikerülni fog.
Alon Nisser, a 2011-es társadalmi tiltakozás vezetői közül:
Egyetértek Ramival, úgy gondolom, hogy ez egyenesen összefügg a társadalmi igazságosságra való 2011-es felszólításunkkal. Az emberek megértették, hogy együtt fel tudnak lépni, és a követeléseiknek ereje van, és azután folytatták a szakszervezetbe tömörülést. Ez a dolog nem jön ingyen, az ilyen egyesülések létrehozását nagyon sok küzdelem és nehézség kíséri, a bírósági végzések ellenére a munkáltatók mindenféle furcsa próbálkozásai, trükkjei, az egyesületi tagokkal szemben visszaélések – ennek ellenére a dolog sikeres. Miért gondolják a munkáltatók, hogy mindezt megtehetik? Úgy gondolom, a kapcsolatot részben a gazdasági, részben a politikai elit jelenti.
Rami Hod:
Nincs másik jelenség, ami ennél jobban jelképezi az izraeli társadalom ébredését: a tendencia, hogy 150.000 ember talpra áll az izraeli társadalom minden szektorából. És még valamit el kell mondani: az uszítás, a rasszizmus, a csoportok közötti egyenlőtlenség, a nagyon erős etnikai párbeszéd, és a csoportok közötti feszültség szituációjában olyan jelenséget látunk, amelynek során a dolgozók, arabok és zsidók, ortodoxok és világiak felállnak és összefognak. Nem csak a high-techben, de a takarítómunkások is.
TV10 – לילה כלכלי (gazdasági éjjel)
Láncszem a természet szövedékében. És izraeli is. (A “provokál” néhány szinonímája szükség esetére: abajgat, babrál, bánt, birizgál, bizgerél, bolygat, bosszant, bőszít, cseszeget, csesztet, cukkol, dühít, feszeget, firtat, háborgat, heccel, hergel, húz, idegel, idegesít, incselkedik, ingerel, irritál, kötekedik, macerál, nem hagy békén, nyaggat, nyektet, nyúz, piszkál, piszkálódik, rejcol, szekál, szekíroz, szívózik, szurkál, zaklat, zargat, zavar, zseníroz.)
