Pénteki séta a jeruzsálemi Machane Jehuda piacon
Sokszor hallom a kérdést tel-avivi barátaimtól: miért is jönnénk egyáltalán Jeruzsálembe, de pláne pénteken, amikor tudjuk, hogy a Shabbat miatt minden korán bezár. Nem is tudják, mekkora meglepetést tartogat számukra Izrael fővárosa…
Jeruzsálem pénteken igazi mini-partivá alakulhat, főleg ha a Machane Jehuda piacra és környező kis utcácskáiba látogatunk el. A piac – a „shuk” – persze nem mindig volt az az izgalmas bevásárló-, találkozó- és szórakozóhely, ami ma.
Az Oszmán Birodalom alatt kezdett el kialakulni, amelyben komoly szerepe volt annak, hogy a jeruzsálemiek elkezdtek az óváros falain kívül is építkezni és élni. Korábban a környező arab falvakból, mint Lifta és Sheikh Bader az arab gazdálkodók az óvárosba vitték portékáikat, és a zsidók is odamentek friss árut venni. Ám mivel ekkor már többen a városfalon kívül éltek, az arab árusok és a zsidó vevők hamarosan együtt sétáltak a mai Jaffó utcán, hogy az üzletet lebonyolítsák a falakon belül, majd együtt mentek haza, a falakon kívülre. Egy idő után belátták: egyszerűbb lesz félúton találkozni.
Persze kezdetben a körülmények nem voltak túl igényesek: az árusok a portékáikat a földre rakták le, nem volt szennyvízelvezetés, sem pultok vagy raktárak. A rendszerető briteket ettől a hideg rázta ki, ők építették fel a ma is látható piacot az 1920-as évek során.
Pár évvel ezelőttig azonban a piac nem volt más, mint egy piac. Szó se róla, a legnagyobb Jeruzsálemben, gyönyörű, friss és olcsó zöldségekkel és gyümölcsökkel. Mindegyik Birthright-Taglit csoportot elvitték oda, mindenki fotózkodott is halvával és falafellel, de amikor este lehúzták a rolót, minden elcsendesedett. Csak a jó öreg bennfentesek tudták, hol van az iraki és a grúz piacrész és csak a HaAgasz utcát ismerték név szerint, azt is csak azért, mert a híres zenész Banai család élt ott. Ehud Banai még egy dalt is írt róla.
A shuk 2005-2007 körül kezdett arculatot váltani. Ez részben összefügg az egyre növekvő számú bevásárlóközpont megjelenésével, ahol minden egy helyen, gyorsan megtalálható. A fiatalok számára egyre kevesbé vált vonzóvá a piacon való vásárlás, sokkal időigényesebbnek és komplikáltabbnak tűnt, mint a lakóhelyhez közeli boltokban.
Ám ekkor megnyitott az első Aroma kávézó. Ezt követte a többi kis vendéglő, kávézó, egzotikus konyha, majd galériák, butikok és ékszerboltok jelentek meg. A kiskocsijukat tologató nyugdíjasokat esténként felváltották a szórakozni vágyó fiatalok; a fűszer-, sajt- és gyümölcsstandok helyét pedig átvették a bárok, pubok élőzenével, gourmet fogásokkal és happy hourral. Ami lenyűgöző, hogy sok régóta fennálló ismert hely is képes volt lépést tartani – mint például a házikonyhájáról híres Azoura, és a Mizrachi kávézó, a vérbeli machane jehudai veteránnak számító Eli Mizrachi életműve.
Péntek dél. Találkozzunk az Agrippason, tudod, ott a shuk bejáratánál. Oké, ott leszel? Először veszünk egy-két dolgot hétvégére, a zöldségek a Jaffó felőli oldalon olcsóbbak, meg ott van az iraki rész is. Nézd, articsókaszezon van, nem mintha tudnám, mit kell kezdeni vele. És hamarosan az eper is olcsóbb. Igen, vegyünk aszalt gyümölcsöt is, meg persze challát, anélkül nincs Shabbat. Az első utcácskán jobbra (HaTut) betérve válogathatunk a húsok között vagy a Morrisnál vagy Rafaelnél – mindkettő kóser lemehadrin és generációk óta ezzel foglalkoznak. Az Egoz utcácskában vehetünk virágot a Rakefet Flowersnál, és ha gondolod, igyunk egy frissen csavart gránátalmalevet Uzi Elinél. Ő arról híres, hogy gyógyító is, és mindenféle érdekes gyümölcsleveket árul, például cukornádból készültet, fűszerekkel és gyógynövényekkel ízesítve.
Várjál, szükségem van alumíniumtálcára is, itt a HaSazif utcácskában van Eliyahu Cohen háztartási boltja. 1981-ben jött Iránból, hát nem őrület, hogy ott is éltek zsidók?
És itt a híres HaAgasz utca is, ahol a Banai család lakott. Most épp egy humuszozó van a régi házukban, egy organikus vegetáriánus kisvendéglő, ahol a humuszon kívül különböző szőlőlevélbe csavart ételeket, töltött zöldségeket és káposztatekercset is árulnak. Ha gondolod, feltankolhatunk belőle estére. Válogathatunk mellé friss zöldségeket Alizától, azon ritka standok egyikéről, amit hölgy vezet.
Te figyelj, most már leszakad a karom a cipekedéstől, szerintem ideje, hogy leüljünk egy kicsit. Elviszlek a kedvenc helyemre, bekapunk valamit, és végre iszunk egy sört. Hogy mi a neve? Casino de Paris. Nem egyszerű elsőre megtalálni, itt ezen a kis közön bemegyünk, és a grúz piacra érkezünk, igen, itt a pékség mellett. Hogy miért ide? Először is mert a párom ismerősei vezetik, és sok barátja itt dolgozik. Pénteken mindig összefutsz valakivel, megbeszélitek a hét eseményeit, lazítotok. Tudtad, hogy az egyik tulajdonos a Hadag Hanachash együttesből van? A másik pedig Eli Mizrachi, aki az egyik első kávézót nyitotta itt. És hogy a 20-30-as években, a Brit Mandátum alatt ez egy bordélyház-hotel volt, ugyanezzel a névvel? El tudod képzelni, hogy angol katonák és a gazdag arab családok fiai jártak ide szórakozni, és tangóztak a tetőteraszon?
Na együnk valamit, a pizza nagyon finom, semmi extra, bazsalikom és paradicsomszósz, de jó vékony a tésztája. Én mondjuk a bruschettát szeretem camembert-rel, szárított fügével és rukkolával. És mellé rendelek valami izraeli sört, mondjuk Shapirot, de ha gondolod, koktélozhatunk is. Mondjuk mit szólsz a HaAgasz 1-hez? Körtelé, fehér rum, fodormenta és egy körteszelet dekorációnak? Hát mondd, nem fantasztikus?
Bevásároltunk, összefutottunk egy-két ismerőssel, ez a csapat srác pedig csak úgy elkezdett zenélni itt. Pont ilyennek kell lennie egy péntek kora délutánnak!
Új Kelet/Izraelinfo
Idegenvezető Izraelben
