Szombaton véget ért a beomlott tel-avivi mélygarázs szomorú drámája, hat ember halálát és több mint húsz ember sebesülését okozta az emberi mulasztás, a felelőtlen gondatlanság.
Szombaton a romok alatt megtalálták az utolsó eltűnt építőmunkást is, de ezzel nem zárult le az izraeli építőiparnak ez a válsága. A héber nyelvű médiában számtalanszor elhangzott: törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb ilyen katasztrófát okozzon a biztonsági előírások be nem tartása, az ellenőrzés hiánya.
A tízes tévécsatorna adatai szerint annyira kevés építési ellenőr járja a számtalan építkezést – hiszen szerencsére az egész országban úton-útfélen toronydarukat látunk, dübörög az ország, gombamódra szaporodnak az épületek, új lakónegyedek –, hogy egy-egy helyre csak négy és fél évente jut el egy ellenőr. Igen ám, de átlagosan három év alatt befejeződnek a projektek, amelyeknek jelentős részét így soha nem is ellenőrizte kívülről érkezett szakértő.
Nem csoda hát, hogy az építkezések költségeit a biztonsági szabályok elhagyásával szorítják le, aminek árát a csekély bérért dolgozó építőmunkások fizetik meg az iparágat jellemző, aránytalanul sok munkahelyi balesetben.
A kneszetben tavasszal elbukott az a törvényjavaslat, amely szigorító intézkedéseket akart meghatározni éppen ezen a területen. Az ellene küzdők arra hivatkoztak, hogy elfogadása alaposan megdrágítaná az új épületek felhúzását, márpedig már így is az egekben vannak a lakásárak.
A judaizmus és a zsidó erkölcs szerint a legnagyobb érték az emberi élet.
A tel-avivi baleset nyomán várhatóan már a novemberben kezdődő őszi ülésszakon újra a plénum elé kerül a törvényjavaslat. És ha nem akarunk újabb tömegkatasztrófát, akkor a beomlott föld alatti parkolóház tanulságait levonva, ezúttal meg kell szavazni a szigorúbb ellenőrzést.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
