Izrael szebbik arca

"Izraelinek lenni azt jelenti: adunk" - fotó: Latet / facebook

Itt van az ősz….

Minden jel arra utal, hogy itt vannak az őszi ünnepek: nem kell éjszakára bekapcsolni a klímát, esett egy-két csepp eső, mindenhol vágják a datolyafák ágait és a guava émelyítő illata elől nincs menekvés.

Ami még ezeknél is jobban jelzi az ünnepek közeledtét, az az, hogy szinte mindenhol jótékonysági csomagokba gyűjtenek: az iskolában konzerveket kérnek, a cserkészetben alufóliát és szószokat gyűjtenek, a gimnáziumban rizst, esténként a Mamanetes anyukák osztják a város rászorulóinak a helyi rabbinátus vezényletével összegyűjtött csomagokat, az élelmiszerboltokban a pénztárak mellé kitett dobozokban lehet hagyni a vásárolt termékekből, amit majd az erre szakosodott alapítványok osztanak el. Sok helyen összefognak, pénzadományokból bevásárolnak és óriási adag ünnepi ételt főznek együtt, lefagyasztják és az ünnep napján meglepik vele a rászorulókat, egyedülálló időseket.

Az ünnepek valóban felfedik az izraeliek “szebbik arcát”: nem csak a magán- és közintézményekben működnek önkéntesek , de a médián keresztül is sokasodnak a felhívások, melyekben arra kérik azokat az izraelieket, akik megengedhetik maguknak, hogy adakozznak azok a javára, akiknek nem jut az ünnepi asztalra elég, lássanak vendégül egyedülálló, magányos embereket, családtalan katonákat az ünnepek alatt.

Mindenhol jótékonysági csomagokba gyűjtenek... - fotó: Politzer Maymon Krisztina
Mindenhol jótékonysági csomagokba gyűjtenek… – fotó: Politzer Maymon Krisztina

Szép hagyomány

A zsidó hagyományok szerves része az adományozás, a jótékonykodás (cedaka) az egyik legfontosabb tórai parancsolat és ünnepekkor, de leginkább Jom Kipur, az Engesztelés napjának közeledtével, a bűnhődés és a fogadalmak között ez még fontosabb szerepet kap.

Igaz, hogy az adománygyűjtés és -osztás számos kezdeményezője vallásos szervezet, de az önkénteskedés és az élelmiszergyűjtés ma már korántsem csak a vallásos körökben szokás. A statisztikák szerint évről évre növekszik azoknak az izraelieknek a száma, akik szervezett gyűjtő- és elosztó akcióban való részvétellel vagy pénzadománnyal támogatják a rászorulókat.

A önkéntesség nemzetközi napja alkalmából 2013-ban a Központi Statisztikai Hivatal felmérést rendezett ebben a témában. Az adatok alapján minden ötödik izraeli (kb. egymillió) önkénteskedett valamilyen formában az év folyamán, ebből 37% a rászorulók támogatásával (mások az oktatásban, a közrendésztben vagy az egészségügyben). A megkérdezettek 62%-a nyilatkozott úgy, hogy adományozott pénzt szociális intézménynek vagy magánembernek.

persely

Keserű valóság

Az érem másik oldala: a rászorulók. A “Latet” (“Adni”) alapítvány felmérése szerint az idei őszi ünnepek eljövetele előtt minden ötödik izraeli nyilatkozott úgy, hogy táplálkozási helyzete bizonytalan, és olyan gazdasági helyzetben van, hogy nem képes megfelelő mennyiségű élelmiszert vásárolni magának és a családjának.

A legutolsó, 2015 decemberében a Társadalombiztosítási Intézet által közétett hivatalos statisztikai adatok szerint a szegénységi ráta az előző évekhez képest növekedett, az izraeliek 22 százaléka él a létminimum alatt – vagyis 1.7 millió ember, ebből közel 700 ezer gyerek. Szomorú, hogy ezzel Izrael az OECD országok listájának utolsó helyén áll. Ez egyben azt is jelenti, hogy közel 200 ezer izraeli család él “táplálkozási bizonytalanság”-ban.

A szegénység mértékének és mélységének növekedését megállítandó a kormány mindezidáig nem állt elő megfelelő, hosszú távú stratégiával és költségvetéssel – sőt, a jóléti szolgáltatások csökkentésével és a gazdasági recesszió növekvésével csak emelkedik a rászoruló szegények száma.

Ez az oka annak, hogy Izraelben több száz, ételosztásra specializálódott alapítvány, szegénykonyha és ételgyűjtő és -elosztó szervezet jött létre – ebből több, mint kétszázra tehető azoknak a hivatalosan bejegyzett és szabályosan működő alapítványoknak a száma, amelyek fő működési területe az anyagilag súlyosan deprivált lakosság támogatása.

A legnagyobb és legaktívabb alapítványok egyike a “Latet”. Megalakulása óta kétmillió izraeli adományozott ennek az alapítványnak ételt vagy szükségleti cikket, évente 16 ezer önkéntessel dolgoznak. Emellett a Latet immár 13 éve egy úgynevezett “alternatív szegénységi indexet” is kidolgozott és készít el évente, amit a hivatalos statisztikákkal párhuzamosan hirdet ki. Erre állításuk szerint nem csak a szegénység valós helyzetének tisztán látására, de annak effektívebb kezelése érdekében is szükség van. Ez a mutató az alapítvány által támogatott, illetve a szélesebb lakosság körében végzett olyan integrált , többdimenziós felmérésen alapul, amely úgy határozza meg, hogy valaki szegény-e, illetve milyen mértékben az, hogy leméri, mennyire szenved hiányt az illető öt alapvető szükséglet terén: táplálkozási biztonság, oktatás, egészségügy, lakhatás és a megélhetés költségei. Az így meghatározott szegénységi ráta még a hivatalosnál is sokkal súlyosabb képet fest, és a szegények számát Izraelben 2.5 millióra teszi (ebből majdnem egymillió gyerek). Kiderül belőle például az is, hogy az alapítvány által támogatott családok kiskorú gyermekeinek negyede havonta több este kerül éhesen ágyba, egyharmaduk dolgozni kényszerül, hogy támogathassák családjukat – és 45 százalékukat a családjuk intézetbe volt kénytelen adni. Megkétszereződőtt azoknak az időseknek a száma is, akik képtelenek voltak tápláló ételhez jutni. A támogatottak 72 százaléka szenvedett effektív ételhiányban, 10 százaléka pedig odáig jutott, hogy a szemeteskukákból keressen magának ételt, kolduljon vagy mások által kidobott ételt egyen.

kukazo-no

Ki az izraeli? Aki ad…

A Latet alapítvány igazgatója, Eran Weintraub a napokban felhívással fordult a kormányhoz, és egy 300 milliós költségvetésű nemzeti táplálkozásbiztonsági projekt létrehozását sürgette, amely a rászoruló családok kezelését tűzné ki elsődleges céljának, többek között azzal, hogy megoldást biztosít az élelmiszer-megtakarítás terén, és figyelembe veszi és megvalósítja a már létrehozott, de nem eléggé effektíven működő Nemzeti Táplálkozásbiztonsági Tanács ajánlásait.

Addig is “szemünk előtt lebeg” a szokásos, ünnep előtti performansz, amit Tel-Aviv főterén állított fel az alapítvány, és amely ezúttal az “Elérhetetlen ünnepi lakoma” címet viseli, és önmagáért beszél:

szekek-a-levegoben

Egy átfogóbb megoldás eljöveteléig pedig nem marad más, mint hogy a polgárok maguk is segítsék kevésbe szerencsés társaikat, és ezt az izraeliek valóban meg is teszik. A kölcsönös és tudatos segítségnyújtás az ünnep szerves része lett, az adományozókat pedig ezzel a mondással “áldják meg” az új évre:

“Legyen osztályrészed az, hogy mindig az adakozók és ne a rászorulók oldalán állhass!”

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.