Az ember születésétől fogva a halálára készül. A visszaszámlálás a végéhez ért.
Énekesként, saját dalainak szövegírójaként, rejtve vagy nyíltan, de a saját életéről szólt. Úgy tűnik, az évek múlásával ez egyre inkább foglalkoztatta. Néhány hete, a 82. születésnapján jelent meg új dala (You want it darker), amelyben egyértleműen közölte ezt velünk.
Zsidósága és buddhizmusa között Cohen mindig vallásos volt, legalább annyira, mint amennyire szekuláris. Hívő ember.
Ez a dal volt utolsó párbeszéde Istennel, bár inkább monológ, mint az If It Be Your Will című dalában (1984, Various Positions album): “Ímhol vagyok, itt vagyok, készen állok, Istenem” énekli rekedtes hangján engedelmesen, tisztán és határozottan. Az életnek való behódolásként is értelmezhettük, de a másvilágra való készülődésnek is, ha létezik egyáltalán.
Cohen tudta, hogy nincs már messze, eljön az a nap, ahogy azt többek közt végső búcsúlevelében írta a hatvanas években volt barátnőjének, a halálos beteg norvég Marianne Ihlének, aki ez év nyarán, két nappal azután, hogy felolvasták neki a levelet, meghalt.
“Azt hiszem, hamarosan követni foglak” – írta. “Tudd: olyan közel jövök mögötted, hogy ha kicsit nyújtózkodsz, elérheted a kezem.” Marianne ott volt mellette, amikor a kétségbeesés és depresszió morzsalékaiból megírta a Bird on the Wire című dalt. A So Long, Marianne is róla szól. A posztumusz hozzá címzett levélben, amely szintén noha párbeszéd, valójában monológ, azt írta: „Eljött az idő, mikor már annyira öregek vagyunk, mikor testünk már nem bírja tovább, mikor azt gondolom, hogy hamarosan csatlakozom hozzád”.
Felkaptuk a fejünket erre a dalra. Cohen bátran és nyíltan közzétette számvetését az élettel.
Nem tett fel gyorsan kipát a fejére, ahogyan sokan teszik a számadás közeledtével. Amint életét élte: gondolkodó, kételkedő emberként a vallás és a világi értékek között, szerelmesként és a depresszió mélyén; ahogyan képes volt megállni a világ ambivalenciájában, úgy készült elhagyni is azt, felvállalva mindazt, amit gondolt és alkotott.
Nem veszi magára a vallásos szereposztást, amelyben az Isten és az ember a dicső és alantas éles határa mentén elkülönül. Közöset alkottunk: sötétet akartál és mi megöltük a fényt. A jó és a rossz összeforr szétválaszthatatlanul.
S miközben melankolikus dalaiban magához ölelte ezt a komplexumot, szinte megbabonázott bennünket a szemében élete utolsó napjáig ki nem alvó láng.
Köszönjük neked, barátunk, hogy kitartottál. Nyugodj békében, örökséged velünk marad.
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
