Eljött a világvége

Nehámia Straszler írása

dementia-donald trump
fotó: maxpixel.freegreatpicture.com

Eljött a világvége. Donald Trump felesküdött az Egyesült Államok elnökének, és nagyon fontos hírmagyarázók szerint világméretű katasztrófa vár ránk, a diszkrimináció és a rasszizmus, a szegénység és a nyomor növekedése, a NATO feloszlása, a demokrácia elpusztítása, és Amerika nagyon mélyre süllyedése az Atlanti-óceán vízébe.

De egy pillanattal mindez előtt van egy ember, aki ma mosolyog: Benjámin Netanjahu. Biztos benne, hogy sokkal könnyebb lesz az élete Trumppal. Biztos benne, hogy ezentúl nem lepik meg mindenféle fölösleges párizsi békekonferenciákkal, és bizonyosan nem szónokolnak neki a telepesekről. Mostantól egy igaz barát lesz a Fehér házban, aki nem csak Jeruzsálembe viszi az amerikai nagykövetséget, hanem támogat minden izraeli őrültséget is a telepek terjesztésében és a megszállás elmélyítésében.

De várjunk csak egy pillanatra, Netanjahu valóban mosolyoghat? Hiszen az új védelmi miniszter, James Mattis nyugalmazott tábornok, néhány napja szenátusi meghallgatásán azt mondta, hogy „Izrael fővárosa, ahová én járok, Tel-Aviv”, és nem is olyan régen hozzátette, hogy „a telepek eltávolítják a béke esélyét és növelik a félelmet az apartheidtől”. Kollégája, az ENSZ nagykövetnek jelölt Nikki Haley pedig a héten azt mondta, hogy „a telepek a Területeken akadályozzák a kétállami megoldást”. Vagyis a Trump kormány jövendő politikája a Közel-Keleten továbbra sem világos, és következetes.

Mindenesetre a héten hatalmas tiltakozást tart a liberális amerikai média, az akadémiai elit, és a szórakoztatóipar meghatározó személyiségei. Világos, hogy élesen bírálhatják az amerikai elnököt – aki nem kevés okot szolgáltat erre –, de tilos hazudni, és hamis színben feltüntetni a valóságot álhírekkel, amint voltaképpen a választási kampányban és utána történt.

A kampány elején Trump egy teljesen esélytelen viccnek tűnt, és amikor nőttek az esélyei, a hírmagyarázók azt mondták, hogy a republikánus pártnak el kell távolítania, mert ha hatalmasat buknak, a párt többé nem tud talpra állni. Most világnézet nélküli senkiként ábrázolják Trumpot. De mit tegyünk, bemutatott egy koherens világképet, melynek címe: Amerika az első.

A kékgallérosok munkahelyeinek a megteremtését tekinti legfőbb gazdasági céljának, ezért újra akarja értékelni a Mexikóval és Kínával kötött kereskedelmi megállapodást. Csökkenteni szeretné az adót, hogy élénkítse a gazdaságot. Azt akarja, hogy az európai államok többet fizessenek a NATO-ba, miként Dél-Korea is, ami csökkenti Amerika pénzügyi terheit. Nem rajong az Iránnal kötött nukleáris megállapodásért sem.

De a média elfogultságágának a csúcsát Izraelben érték el, amikor a tévében nem régen riportot közöltek a szíriai polgárok szörnyű szenvedéséről és haláláról. A riporter néhány kiragadott mondatával bírálta Donald Trumpot, anélkül hogy akár egyszer is megemlítette volna Barack Obamát, aki közvetlenül felelős érte, hogy magukra hagyták őket Aszaddal, Putyinnal, Iránnal és az Iszlám Állammal. Talán a világ végét ígérő hírmagyarázatok sem egészen pontosak?

Bárhogyan is van, amikor Netanjahu Trump felesketési ünnepségét nézi, emlékeznie kell rá, hogy Trump egyáltalán nem kiszámítható ember, s hogy csak mostantól lát bele a titkos és belső politikai jelentésekbe. Az is lehet, hogy arra a következtetésre jut, hogy Izrael veszélyezteti a közel-keleti stabilitást, és ez szemben áll az amerikai érdekekkel. Magához rendeli Netanjahut, és a lehető legkevésbé diplomatikus mondatokkal azt mondja neki: Egy hónapod van rá, hogy megeggyezz Mahmúd Abbásszal. Menj utadra. És vissza ne gyere megállapodás nélkül.

Ez fantasztikusnak tűnik. Nem tűnik reálisnak. De ki gondolta három hónappal ezelőtt, hogy ma Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke?

Fordította: Fleischer Ferenc

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!