A kétállami megoldás problémája

Olvasónk kérdi: Kinek adjuk oda Palesztinát?

Palesztin gyerekek az elválasztó falnál - fotó: Justin McIntosh / Wikipédia

A közel-keleti béke záloga a kétállami megoldás, gyakran találkozhatunk ezzel a szlogennel Izraelben és a világ többi részén. Amíg a Palesztinok nem kapnak országot, addig nem lesz béke.

Ezzel eddig nincs is problémám, csak néhány kérdés fogalmazódott meg a fejemben, amire eddig nem kaptam választ.

A munkám folytán elég sok arab izraelivel és palesztin arabbal találkozom, a kérdések az ő történeteik miatt vetődtek fel bennem. Ezeket a kérdéseket és a problémákat – a teljesség igénye nélkül – gondolatébresztőnek szánom.

Kinek adjuk oda az újonnan alapított Palesztinát?

Nagyon sokszor elsiklunk afölött, hogy az arab társadalom többszörösen megosztott, nem lehet homogén egységként kezelni.

Politikai megosztottság: az új ország irányítását a Hamasz vagy a Fatah kapja meg, mert sajnos nem hiszem, hogy az ország létrejöttét lehetne egy demokratikus választással kezdeni. Ez a két szervezet pedig, néhány pillanat kivételével elég ellenséges érzelmeket táplál egymással szemben.

Társadalmi megosztottság: szeretünk átsiklani azon tények fölött, hogy a gázai arab nem szereti a ciszjordániait és viszont, mégis van egy közös jellemzőjük, hogy mindkét fél utálja az izraeli arabokat, akik ugyanígy éreznek irántuk. Ha ez nem lenne elég, akkor az Izraelen belül élő arabok sem kedvelik egymást, egy északi arab lenézi a jeruzsálemi arabot és viszont. Valamint ha nagyobb térben nézzük a helyzetet, akkor rá kell jöjjünk, hogy a környező muzulmán országok is elég nagy ellenszenvvel viseltetnek az itt élő arabokkal szemben.

Példaként két történet: egy izraeli, de jordán állampolgárságú kelet-jeruzsálemi muzulmán lakos mesélte nekem, hogy amikor Jordániába látogatott, a határon a jordán határőrök félrállították és megalázták. Amikor megkérdezte, miért, hiszen ő is muzulmán arab, akinek jordán állampolgársága van, akkor azt a választ kapta, hogy mivel Izraelben él, az ő szemükben ő is csak egy zsidó, sőt még annál is rosszabb. Azóta sem ment többet Jordániába, annyira felkavarta az eset.

A másik esetet az autószerelőm mesélte könnyes szemmel, aki szintén jeruzsálemi muzulmán, hogy amikor átment Betlehembe, lezsidózták, és hiába magyarázta, hogy ő is ugyanúgy érez, mint a betlehemiek, ez sem segített.

Vallási megosztottság: muzulmán, keresztény, valamint egyéb vallások ismét megosztják az arab társadalmat. Betlehemben 1995 óta – mióta a Palesztín Autonóm Önkormányzathoz tartozik – felerősödött az ellentét a keresztények és a muzulmánok között, ami a keresztények tömeges elköltözésével járt.

És még nem tértem ki a beduinokra, akik ugyan muzulmánok, de nem arabok, és szép számmal élnek Ciszjordánia területén. Ezek után ki kapja meg az országot?!

A következő probléma az új országok lakosságának összetétele.
Ha létrejön a Palesztin állam, akkor a Ciszjordániában élő 400 ezer zsidót kiköltöztetik onnan, mint láttuk ezt a jeruzsálemi óváros 1948-as Jordán megszállásakor is. Valamint a zsidókról sem hiszem el, hogy szívesen élnének egy Palesztin államban, ami azt jelentené, hogy létrejönne egy zsidók nélküli ország.

A másik oldalról nézve viszont kicsit bonyolultabb a kép. Izraelben az arab lakosok nagy része állampolgár, akiket biztos nem tennének ki az országból, és a zömük valószínűleg nem is akarna elmenni. Ha Izrael erővel próbálná kiköltöztetni őket, akkor viszont mindjárt jönne a dorgálás, nemzetközi elitélések, hogy ez embertelen viselkedés, apartheid ország.

Igen ám, de így ismét csak egy olyan vegyes országot kapnánk az új zsidó mentes Palesztina mellett, amiben az addigi feszültségek ugyanúgy megvannak, a problémák nem oldódtak meg, ami oda vezetne, hogy ismét követelések lennének, hogy kinek melyik rész jár. Tehát ezzel sem oldottuk meg a problémát, és nem tudom, hogy meddig lehetne folytatni az osztozkodást, osztódást. Megint csak két nemzet/vallás egy országban problémájával állnánk szemben.

Hogyan kötnénk össze Gázát Ciszjordániával?
Nem tudom mennyire működőképes egy olyan ország, ami két távolálló részből áll, és ki garantálja, hogy nem akarnának egyesülni, ami ismét csak területi vitákat okozna, mivel csak izraeli területek megszerzése árán lehet ezt megvalósítani.

Hogyan lehet Jeruzsálemet felosztani?
Ha a történelmet megnézem, sehol sem mozdította elő a megbékélést a kettéosztottság. Legyen az a berlini fal, a vasfüggöny, a határokon épülő kerítések – sehol sem hozták közelebb a szembenálló feleket, sőt, csak növelte az ellenségeskedést. Gondoljunk bele, egy a Jeruzsálem belvárosában épülő több méter magas fal mennyiben segítene a békés egymás mellett élésben.

A két ország létrejöttével szerintem nem oldódnának meg a közel-keleti problémák, mert még van itt egy két ország, akiknek megvan a maguk baja, így a biztonsági kérdéseket is meg kell vizsgálnunk, hogyan tudnánk ezt megoldani?

Izrael Netanyanál, Tel-Avivtól 25 km-re északra mindössze 15 km széles lenne, ami biztonság szempontjából elég nehéz probléma elé állítaná az országot, mivel könnyen ketté lehetne szakítani, ami ugye csalogató lehetőség egy ellenséges országnak, nem is beszélve arról, hogy van egy-két ország, nemzet, akik szívesen látnák Izraelt sóval behintve. Ebben az új felállásban elég könnyű lenne bármely ellenséges országból fegyvereket hozni az új izraeli határra és lerohanni azt. Valamint nem tudom, ki akarna ide repülővel jönni, ha a tengerparti síkságon fekvő repülőtértől nem messze a dombokon lenne a határ, és esetleg onnan lövöldöznének a le és felszálló gépekre.

Befejezésül egy fogalomzavarról is szeretnék beszélni a sok közül, ami szorosan összefügg a két állam konfliktusával.

67-es határ: nagyon sokan használják ezt a megnevezést, aminek nincsen jogi alapja. Ha megnézzük a nemzetközi térképeket, akkor ilyen vonalat nem, csak az 1949-es fegyverszünet vonalat találjuk.

Mit jelent ez? 1947 november 27-én a zsidó állam mellett az ENSZ egy önálló új arab ország létrehozását is kezdeményezte, a megszűnő brit mandátum területén. Ez az állam soha sem jött létre semmilyen néven, véletlenül sem Palesztina néven, mert a környező arab országok megakadályozták mindezt. A ma Ciszjordániának nevezett területet Jordánia tartotta megszállva a 67-es háborúig, megakadályozva az önálló arab állam létrejöttét. A 47-49-es függetlenségi háború végén nem mindenhol alakultak ki a határok, hanem csak fegyverszünet jött létre, ami az adott helyen megállította a szembenálló feleket. Ez a fegyverszüneti vonal nem jelent jogilag határt, mivel ezt egyik fél sem ismeri el, hanem csak a frontvonalak ideiglenes megállítását jelenti. Egy ilyen fegyverszüneti egyezmény alakította ki azt a vonalat is 49-ben, amit ma 67-es határnak hívnak, mert a 6 napos háborúban ezt a vonalat lépte át Izrael kiűzve onnan a megszálló Jordán csapatokat, és maradt ott. Ezért a terület visszaadásáról beszélni is elég nagy ferdítés, mert visszaadni a Jordánoknak, Briteknek, Ottomán birodalomnak lehet, a Palesztinoknak csak odaadni lehet, ami elég nagy különbség.

Hasonló Gáza története is, csak ott Egyiptom volt a megszálló, amíg Izrael be nem vonult.

Ezenkívül még nagyon sok tényező és fogalomzavar van, amit meg kellene vizsgálni, hogy megérthessük a történetet és ne csak az legyen a célunk, hogy ki tud hangosabban kiabálni, mert akkor biztos, hogy nekik lesz igazuk.

Valamilyen megoldást mindenképpen kell találnunk, de már nagyon sokszor sikerült a helyzeten rontani az elsietett, a túlfűtött érzelmekből jövő, vagy hozzá nem értő emberek által kierőszakolt döntések miatt.

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

SZERZŐSzalai Viktor - izraeli idegenvezető