Izrael egyre súlyosabb problémája az utak túlzsúfoltsága: hiába a folyamatos útépítés, képtelenek követni a személyautók egyre növekvő számát, miközben a közösségi közlekedés drága, pontatlan, megbízhatatlan, és nem képes ellátni az utazóközönséget.
Hónapról-hónapra, érezhetően egyre több időt töltünk a dugókban. Hiába adták át hatalmas csinnadrattával a Jeruzsálembe vezető új alagutat Latrunnál, már elkészültekor elavult, s előre bejelentették, hogy a csúcsidőkben ott is torlódások lesznek. A városba vezető megadugókat ezzel a méregdrága alagúttal is csak eltolni sikerült néhány kilométerrel, csupán bizonyos napszakokban enyhül a helyzet – egyelőre. Mert a jövőben várhatóan fokozódik ott is, újra állandósulnak a dugók.
De miért töltjük életünk egyre nagyobb részét dühöngve, autókban rostokolva? Hogyan lehetne korszerűen, és főleg időnket és pénzünket kímélve – ha lehet – környezetbarát módon megoldani a közlekedés egyre súlyosabb válságát?
Az utak lassan állandó bedugulását a személyautók egyre nagyobb száma okozza, mert a közösségi közlekedés helyett egyre többen saját autóikat használják. A tömegközlekedés csődje miatt gyakorlatilag kényszerű normává vált a családonként két autó vásárlása.
Számos helyen egyszerűen képtelenség saját autó nélkül élni, hiszen szombaton – Haifa kivételével – nincs helyi közlekedés, s a kisebb településeken, de még a százezres Modiinben is semmiféle távolsági közlekedés, még miniszbuszok sincsenek. És ahol vannak, ott is csak a város egy pontjáról indulnak a városközi miniszbuszok, s oda is el kell jutni valahogy.
Autóhitel-lufi
Ráadásul az utóbbi hónapokban már autóhitel-lufiról is beszélnek. A bankok és az autókereskedő cégek egyre vehemensebben, és főleg egyre kedvezőbb feltételekkel, egyre jobb hitelekkel próbálnak rábeszélni minket az új kocsira. Nem is sikertelenül: januárban megdőlt az eddigi országos csúcs: 45 210 új autó került az utakra, 24 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor.
Tovább növekszik ennek a környezetszennyező, gazdaságtalan, és elavult közlekedési módnak az aránya, mert vesszük az új kocsikat, hiszen jó feltételekkel adnak rá hitelt, hiszen rendkívül drága a régebbi kocsik szervizelése a kemény importvámokkal sújtott drága alkatrészek miatt, hiszen drága a tömegközlekedés, ha ketten ülünk a kocsiban már megéri autóval menni, és ráadásul ritkán és pontatlanul járnak, s zsúfoltak a buszok, a vonatok.
Rövid távon az államnak is megéri, hiszen az üzemanyag majd hetven százaléka adó, ami a költségvetésbe kerül, s az új kocsik és az alkatrészek behozatalánál is nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően sokat kaszál az állam, nem is szólva az oligarchák nyomásáról, akik monopóliumot kaptak egy-egy márka importjára. Azonban Izrael népe életminőségének romlásával, a dugókban töltött idő növekedésével, s nem utolsósorban a környezetszennyezéssel, s a földek utaknak történő beáldozásával súlyos árat fizet ezekért a pénzekért.
Már most késő a hosszú távú, ésszerű és természetkímélő gondolkodás jegyében megváltoztatni az eddigi politikát, és előtérbe helyezni, állami támogatással segíteni a közösségi közlekedést.
Tennivalók
- Sürgősen sokkal jelentősebb iramban fejleszteni kellene a vasúti közlekedést,
- a nagyobb városokban villamosokat, metrókat kellene építeni,
- a kisebb helyeken – ha lehet elektromos meghajtású –, sűrűn, és pontosan járó buszjáratokat kellene kialakítani, amelyek a vasúti csomópontokhoz szállítják az utasokat.
- A vasútállomásoknál többszintes, hatalmas, díjmentes parkolókat kellene építeni az agglomerációból érkező személykocsik számára,
- A városok közötti – lehetőleg elektromos – buszjáratokat külön, dugómentes sávokban kellene közlekedtetni.
Mindez természetesen összefügg az elavult energiaszolgáltatással is: a fosszilis üzemanyagok, s köztük az oligarcháknak adott gázmonopóliumok helyett sürgősen naperőműveket kellene építeni, amelyek már a jelenlegi technológiák mellett is olcsóbban adnák az áramot az elavult, és drága mélytengeri kitermelésnél. A gáz maradjon a tenger mélyén.
Ehhez persze az is kellene, hogy Israel Katz közlekedési miniszter és Yuval Steinitz energiaügyi miniszter kevesebbet foglalkozzon az oligarchák kiszolgálásával, a Likud belső ügyeivel, a párton belüli helyezkedéssel, s ezzel összefüggésben Netanjahu utódlásának kérdésével. Inkább érdemi munkát végezzenek a rájuk bízott minisztériumokban. Még ha az olykor kevésbé is látványos. Mert az ország javára, jövőnk szebbé tételének érdekében küldtük őket a kneszetbe.
