Kis magyar bevándorló (2)

Jenő már több mint tíz éve Izraelben él. Mikor arról kérdeztem, hogy friss diplomásként milyen elképzelésekkel érkezett és mire lelt Izraelben, elárulta, hogy naplóíró emberként számos feljegyzést készített az új hazába költözés viszontagságairól, első benyomásairól, kalandjairól. Kérésemnek eleget téve beleegyezett, hogy naplójából az Izraelinfo megosszon néhány részletet.

Kis magyar bevándorló (1)

Munkát keresek. Nem sok dolog jöhet számításba, hiszen még nem beszélem a nyelvet megfelelő szinten. A fülembe cseng ismerőseim tanácsa a cionista szövetségből, még az óhazában: “Keresd meg az ismerősöket a helyi szervezetben, garantáltan tárt karokkal fognak várni, biztos találnak neked valami normális munkát.” – szervezeti munkát értve ezalatt. Lehet, hogy igazuk van, lehet, hogy nem, de lényegtelen is. Ahogy annak idején az első bevándorlóknak nem derogált a fizikai munka, én sem várok arra, hogy új hazám építsen fel engem.

Megpróbáltam elszegődni egy építkezésre, de végül nem jött össze. A fizikai melósok arabok voltak, a zsidó főnök nem akart felvenni, nem is értette, mit keresek ott. Ez nem tetszett, de nem erősködtem. Valszeg hülyének nézett, vagy inkább naivnak, mint az itteni magyar ismerőseim közül is sokan, ha szóba kerülnek az arabok. Nagyon fura és zavarba ejtő látni, hallani, hogy némely pesti balliberális zsidó ismerősöm Izraelben hogyan veszi át a Magyarországról oly jól ismert szélsőjobboldali retorikát. “Majd meglátod – legyintenek rám – ha itt élsz már jó ideje, te is másképpen fogod látni a dolgokat.” Remélem tévednek.

Hétfőn találtam végre munkát: egy jesiva konyháján mosogatok Bnei Barakban, minimálbérért. Ortodoxok a munkatársaim, de van néhany nem vallásos is köztük. Egy csomót dumálgatunk, és főleg az a jó, hogy ők még többet beszélgetnek egymással – természetesen ivritül. Reggel fél hatkor kell kelnem, az út oda-vissza egy-egy óra. Az első munkanapomon tíz órát dolgoztam, és ez eléggé megterhelt. Már aznap este izomláz fészkelte magát minden porcikámba. Itt ugyanis nincs mosogatógép, szó szerint kell érteni a mosogatást… De egyelőre inkább örülök a melónak.

Bnei Brak – fotó: Deror Avi / Wikipédia

A munka előtti és utáni kb. fél óra, amíg átvergődöm ezen a városnegyeden, külön csemegének számít. Nagyon érdekes környék. Igazából leírhatatlan az a nyugodt légkör és természetesség, ami sugárzik ezekből az utcákból. Reggel fél hét körül csak felnőtt férfiakat látni a kihalt utcákon, amint talisszal, tfilinnel a hónuk alatt, vagy már magukra öltve sietnek valamelyik zsinagóga fele, amelyből szinte minden sarkon akad egy-kettő. Elsétálva előttük, belátni a nyitott ajtón, kihallatszik az ima. De az igazi látványosság munka után, három-négy körül kezdődik – legalábbis számomra -, amikor véget ér a suli. Nagy szakállú, pajeszos családapák kaftánban tolják sietve a babakocsit, körülöttük 5-6 gyerek, egyenruhás diákok igyekeznek hazafelé, megtelnek az üzletek, a játszóterek, és természetesen az utak is; nem győzök bámészkodni. Itt még dudaszót sem igen hallani, pedig az izraeli városokban a délutáni dugó  – ami természetesen itt is van – fülsiketítő tülkölések nélkül elképzelhetetlen. Megfigyeltem, hogy ha mégis dudál valaki, az csak taxis lehet, vagy valami más kívülálló, nem vallásos. Ezek az emberek nem néznek tv-t, nem szórakoznak a mai értelemben véve, a lányok hosszú szoknyában, a nők kopaszon és parókában… egészen fura, mégis valahogy derűs világban élnek.

A munkatársaim érdekes emberek: köztük van pl. a jó ötvenes Mose, akinek a szülei Magyarországról vándoroltak ki, és ő is meglepően jól tud magyarul. Kedves ember, jó vele dolgozni. Dani egy velem egyidős, harsány fickó, pár éve lett csak vallásos. A katonaság után “tért vissza”, mikor is valaki rádöbbentette, hogy ha az olyan csodálatos szerkezetnek, mint az óra, van alkotója, akkor ennek a világnak pláne, hogy lennie kell… Egyébként roppant vicces figura, állandóan poénkodik, hangosan énekel (pl. Beatlest), sőt, szívni is szokott, kizárólag marihuánát vagy hasist. Meg is hívott egy füves összejövetelre, amit én óvatosan elhárítottam, pedig hát ez is egyfajta integrációs lehetőség lehetett volna.

Egy másik társam minden reggel hoz nekem egy kávét és elmondatja velem a …sehakol nihje bidvaro-t, de ezzel be is éri, egyébként meg csak barátságosan rámkacsint olykor. Chajim, az enyhén kancsal takarító, kissé félkegyelműnek tűnik. Iránból vándorolt ki néhány éve és rendesen kerékbe töri az ivritet. Ez egyébként egyáltalán nem zavarja, sőt, annál többet beszél, s azt is nagyon vicces kiejtéssel. Nem csoda, ha a társaság állandó mulatságának tárgya. Mordechaj pedig a dohányzásnak köszönhetően elvesztette a hangját – majdnem az életét is -, de azóta megtanították “gyomorból beszélni”. Ez első hallásra egy eléggé ijesztő, hörgésszerű beszédet jelent. Egyébként jó a humora, és tele van megdöbbentő sztorikkal.

Nincs tv, internet, nem az okostelefont bújják.

Az első fizetésem csak 15-e környékén esedékes, márpedig az utolsó petákomból is kifogytam. Még szerencse, hogy a munkahelyen tudok reggelizni, ebédelni. Közben küzdök a szellemi tunyaság ellen is, egyelőre főleg a nyelvtanulással: a Kis herceg óta elolvastam az Emil és a detektíveket is Erich Kästnertől ivritül. Most az Emberkét olvasom (szintén E. K.), itthon pedig az interneten olvasom a híreket egy fordítóprogram segítségével. Az ismeretlen szavakra csak rákattintok, és máris kiírja angolul. Egy másik fejlődési lehetőség a televízió, amiben – ebből a szempontból – a leghasznosabb az egyik gagyi izraeli szappanopera brazil mintára, ahol alá is van írva héberül a szöveg. Kár, hogy a tévémen kb. fél óra után elmegy a kép. Egy Bnei Barak határán élő magyar bevándorlótól vettem sok pénzért, de már az első itthoni használat során jelentkezett a baj. Teljesen kiakadtam: hogy verheti át valaki ennyire a sorstársát. Reklamálni nyilván nem volt értelme. Mindegy, mihelyst pénzt látok, megjavíttatom.

Ma kerestem hetvenöt sekelt. Mellékállásban ugyanis heti kétszer három órát egy magatehetetlen bácsit etetek, sétáltatok, wc-re viszek… Slajme, a 92 éves ortodox bácsi jiddisül és magyarul is beszél – csak már nem tudja mit, szegény. Többek közt Alzheimer-kóros.

Folyt. köv.

Kis magyar bevándorló (1)