Minden évben elhatározom, hogy igen, idén tavasszal elmegyek kirándulni a virágszezonban, virágokat fogok nézni és fényképezni, sőt mi több, beazonosítani. Végre aztán az elhatározást tett is követte, és két napot északon töltve az egyik fő kirándulási pontunk Gilboa hegye lett.

A Gilboa-hegy 650 méterre emelkedik a tengerszint fölé, amely a Jezréel völgyéhez képest hirtelen szintemelkedést jelent. A hegy tetején egy 18 km-es festői út vezet, amelyet túraútvonalak, kilátók, piknikasztalok szegélyeznek, egyszóval tökéletes családi kirándulóhely. A legtökéletesebb időszakot választottuk, a tavasz még teljességében tombol, minden zöld, de pészach még nem köszöntött be, úgyhogy még nem kell szeméthalmokon és grillsütőkön átverekednünk magunkat.

Gilboa hegyét az Ószövetség is megemlíti: ez az a hely, ahol Saul és fiai halálukat lelik a filiszteusok által, és ezt megtudván, Dávid szomorúságában és dühében megátkozza a helyet (2Sámuel 1:21): Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót. Szerencsére az átok nem igazán vált be.

Ahogy autónkkal kapaszkodunk felfelé a hegyen, újabb meglepetés vár ránk: gólyacsapatok keringenek fejünk felett vagy álldogalnak a völgyben, legalább százan, útra készen. Egy pillantra abban a szürreális élményben részesülünk, hogy elképzeljük, ezek a gólyák pár hónap múlva Pécs, a szülővárosom mellett raknak valahol fészket.

Eltökélt szándékom, hogy megtaláljuk a Gilboa-íriszeket, igazából semmilyen akadályba sem ütközik: az úton végig olvasható kiírások és táblák jelzik a különböző kirándulóhelyek, kilátók neveit. A jól bevált és elengedhetetlen tonhal–humusz–hagyma–pita ebéd után nekivágunk a rövid, könnyű sétának a kijelölt útvonalon. Amire nem számítunk, hogy mindent fenséges, szemet gyönyörködtető virágkavalkád borít be, és az egyébként félórás gyaloglásból legalább másfél lesz.

Az íriszeken kívül – a név senkit ne tévesszen meg, nemcsak a Gilboa-hegyen találhatóak, hanem a Júdeai-sivatagban és Ein Gev környékén is – rengeteg pipacsot, kökörcsint, kis kék íriszeket, lenvirágot és még sok, számomra beazonosíthatalan rózsaszín, sárga és fehér virágot is láthatunk. A kilátás magával ragadó a Jezréel völgyére és a másik oldalon Nablusz és Dzsenin völgyére is.

Mivel időnk fogytán volt, még ugyan végigvezettünk az út további részén, de csak gyors pillantást vetettünk olyan helyekre, mint a vitorlázórepülők nagy kedvence, a Saul hegy, a szélturbinák Maale Gilboa felett vagy a Jezréel-völgy a Vinya kilátóból. Nem baj, így legalább marad felfedeznivaló jövőre is.

További fotók a szerző Facebook oldalán >>

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!