Játékok helyett számos izraeli óvoda lomokkal rendezi be az udvarát, így fejlesztve a gyerekek képességeit, kreativitását és a csoporton belüli kooperációt.

Tavaly, 2016-ban 1400 start-upot alapítottak Izraelben, ebben a 8 milliós lakosú országban. A közel-keleti állam így továbbra is első a világban az egy főre jutó start-upok számát tekintve. Szinte az összes fiatal vállalkozóként tekint magára, – de vajon miért is van ez? A vízben van a titok, amit gyerekként ittak? Vagy valami különleges vállalkozói vitaminon nőttek fel?

A gyerekek maguk formálják a saját játékterüket. – fotó: Design Museum Holon

Meggyőződésem, hogy Izrael poros, isten háta mögötti, közel-keleti zugból high-tech birodalommá alakulása, egy apró, szocialista közösségben kezdődött, félúton Tiberias és Jeriko között, Szde Elijahuban. Itt történt, hogy az 1950-es években egy fiatal német bevándorló egyedülálló pedagógiai módszert fejlesztett ki óvodásai számára.

Ekkoriban Szde Elijahu igen szegény közösség volt – ám annál élénkebb volt az ideológiai élet a kibucban. Malka Haas, a település fiatal óvónője alig kapott pénzt az első óvoda berendezésre. Így kreatív megoldással állt elő: ahelyett, hogy drága, tömeggyártott játékokat vásárolt volna, Haas, a kibuc lakóitól kért használati tárgyakat – így váltak azok játékokká.

“Hanuka-autó” – képzelet, formai önkifejezés és tudásreprezentáció. – fotó: Design Museum Holon
Támogasd az Izraelinfót!
Támogasd az Izraelinfót!

A kertjében gyülekeztek a használaton kívüli traktorok, létrák, ágyak, autógumik, hordók, régi tűzhelyek, serpenyők, teáscsészék, textilek, festék, papír, szalma és sok minden más. Az itt található tárgyak nem csupán jelképesen idézték a valódi társaikat – ezek valóban a kibucban használt dolgok voltak.

Így született meg a „lomtár módszer”, amelyből egy egész pedagógiai filozófia nőtt ki. A mai napig Izrael számos pontján találhat az ember olyan bölcsödéket, óvodákat és napköziket, ahol a kertben régi tárgyak gyülekeznek.

Csapatmunka és társas együttműködés. – fotó: Design Museum Holon

A lomok és a high-tech

Mi tehát az összefüggés az ósdi tárgyakkal való játék és Izrael impresszív high-tech ipara, start-up ökoszisztémája között? Meglepő módon elég sok ilyen van.

Ezekben a lomokkal teli udvarokban a gyerekek a felnőttek világában találják magukat. Szabadon kísérletezhetnek mindennel – és míg öreg mikrókkal, használaton kívüli magnókkal, kiselejtezett függönyökkel és szőnyegekkel játszanak, felfedezhetik a működésüket, a dolgok ok-okozati kapcsolatát és a különböző anyagok egymásra gyakorolt hatását.

Leltár és rend. – fotó: Design Museum Holon

A lomokkal való játék azonban jóval több, mint puszta kisérletezés az anyagokkal. „Az egész valóra szükség van hozzá! Izmokra és érzékekre, érzelmekre és értelemre, személyes növekedésre és szociális interakcióra” – magyarázza Malka Haas.

De mit is tanulnak meg pontosan az izraeli gyerekek egy régi számítógép hardware és egy pár leharcolt kabátfogas segítségével? A lomokkal teli udvarban a játék a vállalkozásokhoz szükséges készségek igen látványos sorát fejleszti: a kockázat kezelését, önállóságot, konfliktuskezelést, csapatmunkát – sok más mellett.

Használati tárgyak kultúrája. – fotó: Design Museum Holon

A hagyományos játszótérrel ellentétben, ahol a tárgyakat nem lehet megmozdítani, egyérelmű funkciójuk van és valódi tárgyak imitációi, a lomjátszótér hatalmat ad a gyerekek kezébe.

Már a legfiatalabb, 2-6 éves korosztály is képes megváltoztatni a környezetét. Fogják a fémhordókat, autógumikat és falapokat, ide-oda cipelik őket, hogy házakat, kastélyokat vagy épp autókat varázsoljanak belőlük. Ez az építkezés, környezetük manipulálásának képessége, hihetetlen hatalommal ruházza fel a gyerekeket. Egy ilyen környezetben minden gyerek kreatív vállalkozóvá válik.

Szimbolikus játék, tapintásos érzékelés és esztétikai alkotás. – fotó: Design Museum Holon

És a kockázat?

Az új látogató, aki először találkozik egy ilyen lomjátszótérrel, rendszerint megbotránkozik. Rozsdás traktorok, beton szennyvíz csövek, téglák – ezek az ovikertek egyáltalán nem tűnnek biztonságosnak. Bölcs dolog megengedni, hogy ezek a kisgyerekek székekre másszanak, nagy fadarabokat hurcoljanak ide-oda vagy rozsdás lábasokkal és serpenyőkkel játszanak? A válasz, szerintem, egyértelmű igen.

“Esküvői szertartás” – a felnőttek világának utánzása. – fotó: Design Museum Holon

A kockázatok kezelésének elsajátítása hatalmas élmény a gyerekek számára. Mint három fiú izraeli anyukája, bizton állíthatom, hogy egy steril környezet helyett, ahol semmi bajuk nem eshet, inkább hiszek a gyerekeim képességeiben és szeretném fejleszteni az önállóságukat.

Lehet, hogy megsérülnek játék közben – de az ilyesmi az élet része. Élni kockázatos dolog. Felnőttként képesek vagyunk kockázatot vállalni és elkerülni a sérüléseket, mert kifejlesztettük azokat a szükséges készségeket és technikákat, amelyek mentén kockázatokat vállalunk. Gyakorolva azt, a gyerekek hamarosan megtanulják kezelni a rizikókat, óvatosnak lenni, és felismerni a lehetséges és a veszélyes közötti határt. Rájuk bízni a saját biztonságukat bizonyítja számukra, hogy bízunk bennük – és erre hatalmas szükségük is van tőlünk, felnőttektől.

Közvetlen érintkezés és anyagokkal való kísérletezés. – fotó: Design Museum Holon

A lommal való játék nem tanítási útmutató, hanem gyerekeink oktatásának egy új filozófiája, amely képessé teszi őket arra, hogy próbára tegyék készségeiket, megtanuljanak együttműködni másokkal és kreatívak legyenek. Az izraeli gyerekeket senki sem tanítja a vállalkozó szellem elsajátítására – helyette arra bátorítják őket, hogy olyan készségeket fejlesszenek ki, amelyeket később a legsikeresebb vállalkozóknál láthatunk majd viszont.

Képzelet és valóság találkozása. – Fotó: Magi Frank