Abszurdisztán?

Válaszféle Steiner Kristóf : Ez annyira magyar címmel közreadott írására

miként számol be a magyar nyelvű izraeli és magyarországi média Izraelről  

Igen, mi ilyenek vagyunk, magyar mentalitáson szocializálódott izraeliek. Pártoskodunk, mindig csak a másik hibáira fókuszálunk, mindenkitől és mindentől (néhanapján még saját magunktól is) elhatárolodunk. Ki nyíltan, ki burkoltan, vagy bölcsesség látszatát keltve némán. Mi ilyenek vagyunk.

Eddig egyetértésben vagyunk, de csak eddig.
Innen viszont sántít szinte minden.

Kezdem a legfontosabbal: Még abban sem tudunk megegyezni, hogy „izraeli magyarok”, „magyarajkú izraeliek”, vagy épp „magyar származású zsidók és nem zsidók” vagyunk….

Közel évtizedes tel-avivi lét ellenére sem sikerült megértenie a cikk írójának, hogy mi nem magyar származású zsidók vagyunk, hanem zsidó származású magyarok (voltunk). Ma izraeliek vagyunk (egészen pontosan magyar ajkú izraeliek).

Ha van is ellentét ebben a kérdésben közöttünk, akkor csak az, hogy Izraelben sokan, főként az idősebb korosztályból ellenérzésekkel viseltetnek a magyar szóval szemben, és ezt – most nem részletezett okok miatt – illik tiszteletben tartani.

De lépjünk tovább: nem árt, ha az ellentétek forrását is fókusz alá vesszük.

A legnagyobb ellentétek abból fakadnak (fakadtak), hogy a vélemények formálásakor a hiteltelen források, a mendemondák mindig túlszárnyalják a tényeket. (X. azt mondja, hogy ez vagy az ilyen meg olyan, és ezt tényként adjuk tovább stb.) Sajna a cikk megírásakor is hiányzott a valóság, a tények ismeretéhez az igény.

Legeklatánsabb példa, hogy a Choma Alap úgy lett bemutatva (egy fél mondatban), mint az idősek gyámolítója. A valóság ezzel még köszönő viszonyban sincs. A Choma Alap azért jött létre, hogy az olék beilleszkedését támogassa, méghozzá hitel, valamint ösztöndíjak formájában. És ezzel a lehetőséggel elég sokan éltek, és élnek jelenleg is. A Chomával, az új olékkal három facebook csoport, valamint a shalom-olim.com weboldal is oszt meg bőséggel információkat, igazán nem nehéz utánajárni.

De a magyar ajkú izraeliek kisebb-nagyobb csoportjainak számbavétele is alapjaiban hibádzik.

A különféle szerveződések kiinduló pontja mintegy 7 évvel ezelőtt a Moadon Hungary volt. Nagyjából ebben az időben kezdte meg a működését a Drory Izraeli Magyar Könyvár is. A különféle kisebb helyi, területi klubokat leszámítva más formáció abban az időben nemigen létezett.
A Drory Könyvtár egyfajta könyvklub jelleggel az irodalom barátainak körét építgette.

A Moadonról álljon itt a mindannyiun által kedvelt Kispaszti blogjának bejegyzése:

A Moadon Hungary egy független civil kezdeményezés. Egy klub. Se több, se kevesebb. Létrehozói nem a világot akarták megváltani, csak az együttlét örömét kívánják megadni az Izraelben, közelebbről Tel-Aviv és vonzáskörzetében élő magyar ajkú zsidó közösség számára….. A klubot a Magyarajkú Izraeliek facebook csoportja, az Új Kelet magyar nyelvű hetilap, valamint a My ISRAEL internetes portál hozta létre és működteti.”

Heller Ágnestől Polgár Zsófia sakknagymesterig számos vendég fordult meg egykor a klubban. Többek között vendég volt Szentgyörgyi Zoltán előző nagykövet, de dr. Novák Attila, a követség frissen kinevezett kultúrattaséja is ott kezdte a bemutatkozását. A részvételre sem volt panasz, a 60 fő befogadására alkalmas terem minden alkalommal telt házzal működött.

A megszűnésének, elsorvadásának valóban voltak személyi és tárgyi okai, de visszatekintve inkább generációs problémák vezettek a szétváláshoz és az újabb csoportosulások létrejöttéhez. Más generációt képviselt a Bohémek csoportja és a Szabadidőközpont, de a kisgyerekesek által létrehozott csoportosulás is más igényeket fedett le. Valóban kialakult egyfajta versenyhelyzet is, de tény, mindvégig jelen volt az a bizonyos „Te csináld, én majd kritizálom”. Mára minden utódszervezet „kifáradt”.

Akkor hol is van az a bizonyos Abszurdisztán?

Egészen más jellegű problémát (problémák sorozatát) generált a nyomtatott Új Kelet tulajdonlási problematikája és online média (médiák) megjelenése.

Valóban abszurd volt az, ami ezen a fronton kialakult. Sok jó szándékú elképzelés nem összefogást, hanem kirekesztést generált. Dámai, és egyben komikus volt látni, ahogy a résztvevők egymás kezéből verték ki a tollat.

Eredmény: megosztottság az alkotói és az olvasói fronton egyaránt. A nyomtatott Új Kelet mellett megjelent az ujkelet.live, amely magát Online Új Keletnek nevezte, de megjelent az ujkelet.online is ugyanezen a néven. (Ez utóbbi a nyomtatott lap online verziójaként lett regisztrálva.)

Az már csak hab a tortán, hogy Új Kelet néven nyomtatott és online verzió Romániában is kiadásra kerül (ez szerencsére már nem izraeli probléma, de Abszurdisztán egy létező eleme).

Egy jogilag rendezetlen kérdést, egy elmérgesedett személyes kapcsolatot nem lehet „fehér zászlóval” meg nem történtté tenni. Szerintem legalábbis nem, így az Abszurdisztán kialakulásához véleményem szerint a cikk írója is jócskán hozzájárult.

A rövid életű, de annál sikeresebb ErecPress bebizonyította, hogy lehet másként is sikeresen indítani és működtetni egy online médiát.

Innen már csak idő kérdése volt, hogy mikor kerül újabb szereplő a palettára. A kirekesztő magatartással szakító Izraelinfo már az indulásánál szélesre tárta a kapuit.

Eredmény: míg a kirekesztő magatartás visszaütött, a stáb mára jelentősen leszűkült, a befogadó politikát folytató új szereplő jelentős alkotógárdát tudhat ma maga körül. És ez köreinkben sajnos elegendő ok a médiaháború újabb fejezetének kezdetéhez.

Ráadásul a tarthatatlan helyzetre mintegy kibicként ugyancsak ráerősít mostanság néhány öntörvényű blogger is. Divattá vált a merjünk nagyokat álmodni helyett a „merjünk nagyokat mondani”, ráadásul legtöbbször álnév mögé bújva, hogy ne kelljen szembenézni senkivel.

Ez a stigmázás valóban „magyar mentalitás” a közbeszédünkben. De lehet csak magyar mentalitásnak nevezni az online média területén kialakult megosztottságot?
Szerintem nem!
Az igazi problémát a politikai kultúra megváltozása, eldurvulása okozza.

Izraelben, akárcsak Magyarországon, elkezdődött egyfajta árokásás. A konzervatív jobboldaliság, baloldaliság, a liberalizmus ma billogok, szitokszavak a politikai nyelvezetünkben. A társadalom egyes csoportjai önkényesen sajátítják ki a cionista eszmét, és az egyet nem értőket igyekeznek kirekeszteni. Szavakkal is, tettekkel is.

Ez önmagában nem magyar mentalitás, de az, hogy okkal, ok nélkül a nekünk nem tetszőket egyfajta szimpátia alapján sorolunk be – legtöbbször önkényesen – valamelyik formációba, és ezzel párhuzamosan azt is elvárjuk, hogy az ismerőseink ebben mellénk álljanak, minket támogassanak, az már nagyon is magyar módi.

S ez a fajta mesterséges polarizáció még egy olyan kis közösségben is, mint az izraeli magyar diaszpóra, roppant káros. A napi politikai cselszövések megjelenése és polgárjoga szétzilálja a természetes összetartozás eszméjét: kirekeszt és kisajátít eszméket és törekvéseket.
És ez az Abszurdisztán: a szekértáborok építése.

Végezetül néhány gondolat a mesterségesen gerjesztett indulatokról. És ebből sajnos minden magyar nyelvű online hírforrás, így az Izraelinfo is bőséggel kiveszi a részét. Mindannyian szívesen vesszük, ha új információ birtokába kerülünk. Az is természetes, hogy az eltérő habitusunk vagy eltérő világnézetünk miatt egymástól eltérően reagálunk, vitatkozunk, érvelünk. De nagyon nem elfogadható teret engedni olyan írásoknak, amelyeknek kimondva, kimondatlanul eleve célja az indulatkeltés. Nem a vita ellen emelek szót, hanem az értelmetlen árokásás ellen. Nem lehet cél az összetartozás helyett eleve a szétválasztás. A matematika nyelvén szólva a legkisebb közös többszöröst kellene végre megtalálnunk.