Kedden utoljára sugározta 1968-ban útjára indított esti híradóját az izraeli közmédia, de ezt csak az adás előtt két órával jelentették be.
Geula Even, a híradót vezető neves újságírónő sírástól elcsukló hangon közölte a frissen érkezett hírt a tévénézőkkel, majd a program végén a műsor készítői egybegyűltek a stúdióban, és az izraeli himnusz, a Hatikva eléneklésével búcsúztak el a nézőktől.
A Mabat lehadasot, vagyis A hírek egy nézőpontból című esti híradó évtizedeken át meghatározó része volt az izraeli médiának, de a kereskedelmi csatornák kilencvenes évekbeli elindulása óta háttérbe szorult, mert nézettsége jelentősen elmaradt a frissebb hangvételű, rivális esti hírműsoroktól.
Benjámin Netanjahu miniszterelnök a közmédia reformjával magyarázta a műsor megszüntetését, de a munkatársak úgy vélik, elégedetlen volt munkájukkal, mert szerinte túlzottan kritikusak voltak.
Egyelőre nem világos, hogy mikor indul el a Tagid vagy Kan néven átszervezett új közmédia és az új híradó. Netanjahu és Mose Kahlón pénzügyminiszter márciusi megállapodása szerint ennek május 15-én kellene megtörténnie, de a Likud párt újabb kéthetes halasztás megszavazását kérte a kneszetben.
A közmédia reformja miatt márciusban több hétig kormányválság volt Izraelben, mert a kormányfő a már életre hívott, de még működésbe sem lépett új közmédia feloszlatását szerette volna elérni, hogy helyette inkább a régi közmédiát alakítsák át.
Követelésében a helyi lapok szerint az is közrejátszott, hogy előzőleg az új közmédia vezetői felkérték Geula Event az új híradó vezetésére is, akinek a férje, Gideon Szaár volt oktatási és igazságügy-miniszter a Likud egyik legnépszerűbb politikusa és a kormányfő egyik legjelentősebb riválisa. Egyelőre nem világos, hogy Even szerepet kap-e a közmédia reformja után elinduló új hírműsorokban.
A pénzügyminiszter azonban gazdasági veszteségekre hivatkozva ragaszkodott a három évvel ezelőtt elhatározott reformlépésekhez, vagyis a régi közszolgálati média szervezetének felszámolásához, és helyette az új vállalat elindításához. Végül olyan kompromisszumos megállapodásra jutottak, hogy a már elfogadott új médiatörvényt átalakítva kiemelték a hírszerkesztőséget az új közmédia szervezetéből, és ezt az aktuális műsorokkal együtt, a régi közmédia dolgozóinak továbbfoglalkoztatásával egy különálló, és később létrejövő szervezethez rendelték, amelyet egy tanácsadó testület felügyel majd.
Az új közmédia eredetileg április 30-án kezdte volna meg munkáját, de az indulást május közepére halasztották, hogy addig jóváhagyhassák a változásokat. A kompromisszumos megállapodást rögzítő törvényeket rendkívüli plenáris ülésen szavazta meg a kneszet.
Kahlón erről szóló sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a politikusoknak nem lesz beleszólásuk az új közmédia munkájába, és sikerként könyvelte el, hogy a miniszterelnök nem tudta keresztülvinni szándékát, tehát mégis elindulhat az új vállalat.
A már létrehozott, és adásra kész új közmédia dolgozói ugyanakkor tiltakoztak, mert szakszervezetük közleménye szerint “ellenzik a kormány törekvését a média feletti ellenőrzésre”. A szakszervezetet aggasztotta, hogy Miri Regev, a Likudhoz tartozó kulturális és sportminiszter az izraeli kormány egyik nyári ülésén az előző tervezetről azt mondta: “Micsoda? Pénzt teszünk bele, és azt mondanak, amit akarnak? Mire jó a közmédia, ha nem mi uraljuk?” David Bitán, a koalíció elnöke pedig a kneszet ülésén úgy vélekedett, hogy a 2014-es törvényben meghatározott közmédia “túlságosan szabad”, amivel a szerkesztők szabad véleménynyilvánítási jogára utalt.
Az ügy előzménye, hogy 2014 májusában az izraeli kormány elfogadott egy határozatot, amellyel felszámolták az addigra teljesen eladósodott izraeli közmédia-társaságot, a Rasut Hasidurt (angolul Israel Broadcasting Authority, IBA), és eltörölték a minden tévékészülék-tulajdonostól évente beszedendő mintegy 300 sékeles (18 ezer forintos) előfizetési díjat.
Helyette megszavazták egy új közmédiacég, a Tagid Hasidur Haiszraeli (Israel Broadcasting Corporation, IBC) sokkal kisebb és hatékonyabb intézményeinek létrehozását.
Az új közmédia munkatársai már tavaly ősszel bejelentették, hogy ők készek az előzetes tervek szerinti adásra, de Netanjahu többször követelte indulásuk elhalasztását. Tavaly novemberben egy szintén Kahlónnal született kompromisszum eredményeként tűzték ki április 30-ra a végleges időpontot.
