Savuot nálunk

A Tórát Mózes a Szináj-hegy lábánál kapta ötven nappal az után, hogy megszabadultak az egyiptomi rabságból. Ez a bizonyos ötvenedik nap a Savuot nevű ünnep, amikor a vallásos fiúk és férfiak egész éjjel ébren maradnak, hogy a Tórát tanulmányozzák.

Nálunk a faluban az ünnep mezőgazdasági oldala domborodik erősebben, Savuot ugyanis az új kenyér ünnepe is. Az új kenyér ünnepe feltételezi, hogy az aratás véget ért, a kalászosok különböző részei és fajtái bálákban, zsákokban, malmokban várják, hogy felhasználják őket arra, amire valók. A mezőgazdasági településeken ilyenkor feldíszítik a traktorokat, az utánfutóikat megtöltik a gyerekek. Vidáman kacagnak, csivitelnek a gépzajban, és mennek körbe-körbe a falu utcáin, ahányszor csak kedvük tartja. A régi és új traktorok gazdáit ilyenkor minden kölök megismeri, hirtelen felértékelődnek a máskor kicsit lesajnált ütött-kopott vagy csilivili eszközök, főszerepbe kerülnek a földműveléssel kapcsolatban maradt, általában idősebb lakók.

Nem merek arra gondolni, hogyan lesz majd húsz év múlva ugyanez, mert nincs a faluban olyan középkorú vagy annál fiatalabb ember, akinek halvány fogalma lenne a traktorvezetésről, vagy óhajtana a mezőgazdaságban tevékenyen részt venni. A traktoros felvonulásban nem érvényesül a gender PC, pedig tudom, hogy ezeknek a férfiaknak a feleségei is elbánnak a géppel, erről majd helyettem valamelyik, mostanában sokat emlegetett budapesti egyetem hallgatója biztosan ír valami érdekeset.

Ezen az ünnepen a falu központjában asztalokat állítanak fel, és a nők leginkább azzal foglalkoznak, hogy azokat süteménnyel, gyümölcsökkel töltsék meg, szintén fittyet hányva az egyenlősdire. Férfit az asztal körül csak enni láttam, pedig tudom, hogy sütnek-főznek ők is szép számmal.

A gyerekeknek minden évben egy hosszú nejloncsíkot terítenek a fűre, amit folyamatosan locsolnak és szappanoznak, ezen aztán a falu apraja-nagyja fürdőruhában csúszik és persze sikolt, nevet vérmérséklete szerint. Kis asztalkáknál kézműves foglalkozások várják az érdeklődőket, fonás, koszorúkészítés, horgolás, zöldségszobor-készítés, szappanbuborék-fújó eszközök garmadája, mindig más és mindig érdekes. A kölyökkutyákat és -macskákat is ki szokták tenni egy elkerített árnyékos részre szemlére az örökbefogadás reményében a gazdik.

Színpad is van, ahol táncbemutatók kapnak helyet; az ifjúsági mozgalom csapata, az óvodások, a bölcsődések mind-mind nagy sikert aratnak hagyományosan fehér ruháikban.
A tavaly Savuot óta született gyerekeket és szüleiket is a színpadra szólítják a délután folyamán. Minden egyévesnél fiatalabb gyereket bemutatnak a közösségnek, akik a falu logójával díszített kombidresszt kapnak ajándékba. Mire besötétedik, minden program véget ér, a családok otthon folytatják az ünneplést, a szervezők elpakolnak.

Másnapra eltűnnek a szalmabáladíszletek, a nejloncsúzda, a színpad, helyette a virágba borult zsinagógáé a főszerep. Peckesen lépked a lakosok jó része fehér ruhában, ki-ki imakendőben. Mennek meghallgatni a tíz parancsolatot, hogy azok betartásáról szabadon döntsenek.

Pettik Ági

Blogger