Asdod, Mediterrán Fesztivál

Asdodi Mediterrán Fesztivál

Asdod? Igen, biztosan állíthatom, hogy öt napig Asdod látogatásra érdemes pontja a Mediterráneumnak.

Június 11-15. között étel, ital, film, zene, tenger, napsütés – minden adott hozzá, hogy ott lebzseljünk az ötödik alkalommal megrendezett Asdod Mediterrán Fesztivál nyolc helyszíne között csapongva.

A kulináris élvezetek kedvelőinek el sem kell mozdulniuk az ételstandoktól, hogy zenéhez jussanak, mert a showcase színpadot pont ide helyezték a szervezők, Asdod főterére. Négy napon át tart ezen a helyszínen az életöröm. Hétfő, kedd, szerda, csütörtök este 19 és 21 órai kezdettel hallhatunk olyan zenekarokat, akik maximum csak álmodoznak a többezres saját közönségről, de nem minden alap nélkül teszik ezt.

La Vache Qui Rit

Elsőként, hétfőn hétkor a Nevető Tehén, azaz a La Vache Qui Rit zenekar áll színpadra, akik balkáni roma muzsikában utaznak. Eredeti hangú énekesnő, hegedű, harmonika, basszus, derbuka, és fúvós hangszereken Barcza Gergely személyesen. Minden szentnek maga felé hajlik a keze, tartja a mondás, én meg szent sem vagyok, tehát nyugodtan megemlíthetem, hogy Izrael legjobb EWI játékosa fújja majd úgy, hogy szem nem marad szárazon, és ha ez nem lenne elég, az apja által készített tárogatón vezet majd elő radzsasztáni dallamívet, és ha ez is kevés, akkor ott a kavalja, amin magyarul fújja, az se semmi!

AvevA

Őket követi kilenckor AvevA, aki soul és pop. Fiatal, tehetséges, a Galgalacban is énekelt már, van neki albuma hat nótával, amiket egy kivétellel maga írt zeneileg és szövegileg egyaránt. Kedden kétszer is meghallgathatjuk egymás után, hogyan kezeli a buzukit George Demetriou, aki egyenesen Görögországból érkezik a fesztivál örömére, és a Drumbouki formációval lesz tettenérhető. Az ausztrál-izraeli Dudu Shaul kíséri gitáron, Petros Kakali dobol hozzá. Őket tiszteli meg hangjával Meytal Rachamin. A fesztivál után és előtt más izraeli helyszíneken is fellépnek.

Diwan El Banat

Szerdán hétkor a Diwan El Banat zengi el lágyan, milyen is nőnek lenni. Mikor pár hónappal ezelőtt megcsinálták a videoklipjüket, azt gondoltam, hogy azonnal megeszi őket a keleti csemegékre áhítozó nyugati piac, de egyelőre ez nem történt meg. Tamar, aki eredetileg klasszikus zenei térben mozgott és operát énekelt, majd átnyergelt Marokkó zsidó zenei hagyományaira, itt most megmutatja, hogy ezt is tudja, ezt a kedves-édest.

Utánuk a Tash Tash alaposan felráz majd minden széplelkűt, és megmutatja, mi is az a grúz virtus, felütve a földközi-tengeri életérzéssel.

Csütörtökön aztán jön a Malabi Tropical, akikre jókedvre derítés kapcsán nem lehet panasz! Még az is táncolni kezd, aki igaziból nem akart, ráadásul az összes nő előkerül, amint elkezdenek játszani, tehát magányos fiúknak előnyös terep a társkereséshez.

Utolsóként, de nem utolsósorban itt lesz aztán kilenckor Yossi Fine, aki korántsem kezdő, sőt, erősen híres fickó, csak a basszusgitár helyett most egy számára épített gitáron fog előhozakodni az afro-arab stílussal. Itt majd lehet villogni a debkatánctudásunkkal, addig még pont van idő megtanulni!

Akik meg nem enni akarnak és feltörekvő bandákat hallgatni, azok vegyenek jegyeket. Bregovicra már elfogyott, de Mark Eliyahura meg Lea Shabatra például még lehet kapni.

Radio Ramallah

Radio Ramallah Projekt

Engem speciel ebből a pénzes felhozatalból két dolog érdekel nagyon. Az egyik a Radio Ramallah projekt, 13-án kedden 20:30-kor. A program neve utalás a legendás adóra, ami a kulturális forradalom zászlóvivőjének számított egykoron, angol, arab, héber nyelven sugározta, amit tudott. Könnyűzenét lehetett rajta hallgatni például a hírek mellett, itt szólalhattak meg azok az izraeli énekesek, akik zsidó létükre arab anyanyelvűek voltak. A mai mizrachi zene előszobájában állhatunk kicsit, miközben remek énekesek elevenítik fel a nagy slágereket eredeti nyelven vagy héberre fordítva. Itt lesz Yehuda Poliker, Ziv Yehezkel, Maurice El Mediouni, Miri Mesika, Neta Elkayam, Shai Tsabari, Amir Benayoun és Nasreen Quadri, aki egészen véletlenül Eyal Golan korábbi tehetségkutatójában végzett az első helyen és innen futott be, hogy azóta is közkedvelt fiatal tehetsége legyen Izraelnek.

Itt hívnám fel a figyelmet, hogy a fesztivál keretében az Ashdod Museum of Artban kiállítás nyílik a mizrachi zene történetéről, ami az izraeli pop-iparba való 1997-es berobbanásáig igencsak elnyomott és mostoha gyermeke volt az askenáz túlsúllyal küzdő kulturális palettának. Mostanra persze nem kell félteni, megáll a saját lábán mindenféle állami támogatás nélkül is, de az mai napig vita tárgyát képezi, hogy része-e az izraeli kultúrának, ami olyan abszurd, mintha azt kérdeznénk, van-e létjogosultsága a falafelnek az izraeli konyhában.

A másik, számomra izgalmas dolog a felhozatalból Vassilis Saleas görög klarinétos, akit szerdán, vagyis június 14-én lehet elcsípni a Performing Art Centerben. A görög-roma mispóhéba született fiúcska tízévesen kezdi el a klarinétozást, de a jelek szerint fújja majd, míg meg nem hal. Bejárta az összes lehetséges színpadot a görög zenében, de megfordult a Gypsy Kings zenekarban is. Itt és most két gyereke is fellép vele, egyikük hegedűn, másikuk klarinéton kíséri az idősödő papát.

Kétségem nincs afelől, hogy vannak, akiket Carminho portugál énekesnő jobban érdekel, vagy a Baladino, vagy az Imam Baildi, nem beszélve Natalie Wamba Berryről, vagy a Gilad Efrat Ensemble-ról, szerencsére nekik sem kell hoppon maradni, egyszerűen csak megveszik a jegyüket, és már hallgatják is a muzsikát.

Vannak persze olyanok, akik nem tudják eldönteni, mi a jobb, a zene vagy a film, na nekik ott van a dokumentumfilm Paco de Luciáról. Ha meg már amúgy is mozizásra adjuk a fejünket, jól járunk: a fesztivál történetében első alkalommal vetítenek majd filmet Bosznia Hercegovinából, és lesz mellette egyiptomi, iraki, francia, török, algír, és persze izraeli is. A nézők a Globus Max komplexumot keressék fel. Érdemes. Lesz szerelmesfilm, ahol a főhős törpe, lesz tragédiát sejtető, társadalmi problémát boncoló, előre elrendezett házasság, arab világban nőként típusú. Lesz vígjáték középkorú, egyedülálló pasival és vakrandiban megismert házas nővel, vagy kurd női sors Törökországban, meg negyvenes, egykori bosnyák háborús veterán családi küzdelmei. Megtudhatjuk, mi a teendő, ha beleszeret az ember a helyi úszásoktatónőbe egy francia kisvárosban, és megismerkedhetünk David Ben Gurionnal 1968-ban. És itt vannak a város szülöttei is, a volt Szovjetunió területén született izraeli fiatalok, akik a világ breaktáncbajnokai akarnak lenni. Ha ezek nem érdekes témák, akkor megeszem a kalapom.

Egy szó, mint száz, irány Asdod!

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!