Netanjahu ne menjen Magyarországra!

„Behívatta Nagy Andor tel-avivi magyar nagykövetet az izraeli külügyminisztérium… a külügyminisztérium európai ügyekért felelős főigazgató-helyettese mély aggodalmát fejezte ki a magyarországi antiszemita incidensek és nyilatkozatok miatt, és komoly kétségek merültek fel benne arról, hogy Magyarország egyenes és bátor módon hajlandó foglalkozni a múltjával… Aggasztó jeleit látja az izraeli külügy annak, hogy Magyarországon újra próbálják írni a holokauszt történelmét, és a Magyarországot vezető Horthy Miklós abban betöltött szerepét, mint ahogyan annak is, hogy egyes kormányzati tényezők megengedők az antiszemita folyamatokkal szemben… Itt például a (…)-ban tartott konferenciára gondolt, amely, azt mondta, megkísérelte átírni a történelmet és benne Horthy nácikkal való együttműködését.”

Ez 2014 februárjában történt (idézet: HVG). 2017-ben Magyarország miniszterelnöke egyértelműen kijelentette: Horthy „kivételes államférfiú”. Amikor az izraeli nagykövet a fenti szavak alapján meglepetésének adott hangot a vészesen közeledő Netanjahu–Orbán találkozóra való tekintettel, és magyarázatot kért, válaszra sem méltatták. Végül kénytelen volt egy közszolgálati tévéadón üzenni a magyar kormánynak. Ekkor a magyar külügyminiszter elmagyarázta a nagykövetnek, hogy Horthy különleges államférfi, bár hivatali ideje alatt több százezer magyar zsidó „vált (sic!) a holokauszt áldozatává”. Orbán miniszterelnök „egyértelműen fogalmazott”, állt a közleményben, amelyben szó sem volt bocsánatkérésről. Ezt azon nyomban el is fogadta Izrael kormányának képviselője, mert ebből az üzenetből azt a – véleményem szerint – benne nem szereplő állítást olvasta ki, hogy az „a Horthy által a magyar zsidók ellen elkövetett bűnök elismerésének fontos tisztázása”. Egyszóval Netanjahu mindenáron Budapestre látogat.

Továbbá a magyar kormány már több éve „sorosozik”, melynek csúcsa a nemzeti konzultáció ürügyén a falakra és a padlókra ragasztott, Soros György arcát megjelenítő, riogató plakáttenger. Ezt próbálták, és lehet minden irányból magyarázni, ám bármi is legyen a vállalt vagy vallott célja, egy biztos: mindez egyértelműen és félreérthetetlenül zsidózás, a magyarországi zsidóságot sértő, elkeserítő és megfélemlítő, államilag finanszírozott gyűlölködés/antiszemitizmus. A magyarországi zsidó hitközségeket képviselő Mazsihisz fokozatosan ugyan, de eljutott ennek felismeréséig, és a kampány leállítását kérte a kormánytól. Ekkor a magyar kormányfő elmagyarázta, hogy a kampányhadjárat üzenete is egyértelmű, szó sincs antiszemitizmusról, a magyar zsidóknak nem megsértődniük kell, hanem a kormányt támogatni a gonosz spekuláns (sic!) elleni harcban. Szó sincs bocsánatkérésről, a kampány által gerjesztett valós, antiszemita hangok elismeréséről és az attól való elhatárolódásról.

Ebben a kérdésben Izrael hivatalosan először akkor foglalt állást, amikor a nagykövet a fenti tévéinterjúban – bár a mimikája alapján, és a székben sajtkukacként mozogva nagyon is látszott rajta, hogy nem szívesen van a saját bőrében – úgy fogalmazott, hogy nem szabad az antiszemitizmus vádját felelőtlenül a magyar kormány ellen használni. Vagyis – értelmezésem szerint – mindaddig, amíg az ki nem jelenti, hogy azért plakátolta tele Magyarországot Soros György képével, mert az büdös zsidó – nem vádolható antiszemitizmussal. Végül azonban Budapest utcáit járva megértette és meghallotta a magyar zsidóság panaszát, és nyilatkozatot adott ki: „Felszólítom azokat, akik a mostani plakátkampányért felelősek, hogy gondolják át a következményeket. Morális felelősségünk, hogy felemeljük a hangunkat, és felszólítjuk az érintett hatóságokat, hogy éljenek hatalmukkal, és vessenek véget ennek az ördögi körnek”. A nagykövet a sajtónyilatkozatot az izraeli külügyminisztérium tudtával és jóváhagyásával tette közzé, azonban egy nappal később Netanjahu hivatala visszavonatta azt. „A világ minden országában fellép Izrael az antiszemitizmus ellen” – szól az újabb közlemény, de Soros Györgyöt az izraeli kormány is elítéli.  Egyszóval Netanjahu mindenáron Budapestre látogat?

Netanjahu visszavonatta az izraeli külüggyel a magyar kormányt elítélő nagyköveti nyilatkozatot

Mindeközben Izraelben

Ennyi év kormányzás után ugyan nehéz elhinni, pedig igaz: Netanjahu – vagyis az izraeli kormány – nem egyenlő Izraellel.

Erre a napokban a világ – főleg az Egyesült Államok – zsidósága is kénytelen volt rájönni, amikor az izraeli kormány, engedve az ultraortodox politikai nyomásnak, eltörölte a siratófali plurális imatér kialakítására már évek óta megkötött és minden – beleértve az ultraortodox – vallási irányzat által elfogadott megegyezést, valamint fenntartotta az izraeli ultraortodox monopóliumot a zsidó vallásba való betérésnél.

A diaszpóra zsidóságát képviselő Zsidó Ügynökség, a Szochnut, amely az államalapítás óta elsődleges szerepet játszik a diaszpóra zsidóságának és Izrael államának kapcsolatában és a zsidók Izraelbe vándorlásának ösztönzésében, valamint az Egyesült Államok számos nem-ortodox vallási szervezete és a világ más zsidó közösségei kijelentették: átértékelik kapcsolatukat az izraeli politikai vezetéssel. Lemondták a Netanjahuval tervezett találkozásokat, nyíltan a diaszpóra elárulásának nevezték a kormány döntését, sőt, odáig is el mertek menni, hogy nyilatkozatban kijelentsék: „Izrael támogatása nem szükségszerűen jelenti az izraeli kormány támogatását”.

Netanjahu visszavonatta Amrani sajtónyilatkozatát, a „sorosozást” tartotta fontosabbnak a diaszpóra érdekeinek védelménél, engedve ezúttal az izraeli jobboldali politikusok nyomásának – számukra Soros Izrael ellensége, aki anticionista szervezetek és Izrael delegitimálásáért küzdő BDS mozgalmak finanszírozója.

A magyarországi fejleményekkel kapcsolatos, gyenge lábakon álló, túlságosan megengedő és elnéző izraeli hivatalos állásponttal kapcsolatban a helyi sajtó egyértelműen kritikus volt. A Haaretz és a legnagyobb angol nyelvű helyi lap, a Times of Israel szerint Izrael csak azért nem tiltakozik a Horthyval kapcsolatos kijelentés ellen, hogy ezzel ne zavarja meg Netanjahu közelgő hivatalos látogatását. Mindezt annak ellenére, hogy Izrael hivatalos álláspontja Horthy felelősségéről a magyar zsidóság elpusztításában egyértelmű. A sajtó mellett Jáir Lapid, az izraeli ellenzék legjelentősebb pártjának vezetője is egyértelműen nacionalista és rasszista kampánynak titulálta az orbáni politikát, és egyenesen arra szólították fel Netanjahut: mondja le magyarországi látogatását.

Netanjahu ne menjen Magyarországra!

A vita valójában Izraelben is az ország demokratikus jellegéről, a jogállamról, a (vallási) pluralizmusról szól, és arról, hogy a Netanjahu-kormány folytatja a telepes politikát, egyre távolodik a palesztin-izraeli konfliktus békés normalizálásától, és – Magyarországhoz hasonlóan – emiatt egyre több külső és belső kritika éri, kapcsolata az EU-val egyre problematikusabb. Ebben a helyzetben Netanjahu érdeke, hogy fényesíthesse magát azzal, hogy a visegrádi találkozón részt vesz, még ha ezért Orbán Viktorral kell is paroláznia. Mert a Netanjahu kormánynak is az a legfőbb célja, hogy megtartsa a hatalmát. Ezt itt sem lehetséges másképpen megvalósítani, mint a szavazópolgárok állandó manipulációjával, megfélemlítésével, kitalált ellenségképeken alapuló megosztásával, a szabad és kritikus sajtó megcsorbításával, a civil szervezetek ellehetetlenítésével, a pluralizmus és a liberális értékek meggátolásával. Miért zavarná hát Netanjahut egy Orbánnal való találkozás?

Netanjahu a kormányzás megtartása érdekében még azt az árat is hajlandó megkockáztatni, hogy a diaszpóra zsidóságát elidegeníti, érdekeivel ellentétes döntéseket hoz. Amikor így tesz, az izraeli kormányt nem a diaszpóra zsidósága érdekli, hanem önös, szűk kis érdekei szerint cselekszik. Azonban Izrael nem engedheti meg a diaszpóra reformzsidóságának „elvesztését”, ezért Netanjahu máris igyekszik a Siratófal-egyezmény befagyasztásával okozott hihetetlen károkat kijavítani és nyugalomra, türelemre szólítja fel a világ és Amerika reformzsidóságát. Ugyanígy magyarországi látogatásával kapcsolatban is köteles figyelembe venni a magyar zsidóság érdekeit, és látogatását lemondani, vagy feltételekhez kötni.

Mert ki védje meg a magyar zsidókat?

Orbán Viktor és kiszolgálói nem egyszer hangoztatták, hogy „megvédik” a magyar zsidóságot. Ez a retorika felháborító, hiszen a magyar kormány feladata soha nem lehet „a zsidók védelme”, hanem őket mint az ország magyar állampolgárait köteles szolgálni.

Ezzel szemben Izrael, melynek megalapítása óta egyik célja és alapköve – a kikiáltási alapokmányában és az úgynevezett visszatérési törvényben lefektetett elvek szerint – a világ zsidóságának otthont nyújtani és őket bármikor állampolgárának befogadni, köteles kiállni a magyar zsidóság védelmében, hiszen a diaszpóra zsidóságának képviselete és esetleges védelme Izraelnek mindenkori morális kötelezettsége. Ez még inkább igaz ma, amikor már nyilvánvalóan nem cél, és Izrael nem törekszik arra, hogy a világ zsidósága egy emberként Izraelbe emigráljon.

Ezért elengedhetetlen, hogy a magyar zsidó szervezetek akár vallási, akár civil kezdeményezésként hivatalosan Izrael kormányához forduljanak, felszólítva azt, hogy tiltakozzon a Magyarországon gerjesztett antiszemitizmus ellen és a magyar történelmi vezetők felelősségének elnagyolása ellen a magyar zsidóságot valaha ért legnagyobb tragédia kapcsán. Merem remélni, hogy ha ezt megteszik, az izraeli kormányfő lemondja magyarországi látogatását, de legalábbis valós és őszinte bocsánatkéréshez köti azt, de előtte mindenképpen „..behívat(j)a Nagy Andor tel-avivi magyar nagykövetet az izraeli külügyminisztérium, és a külügyminisztérium európai ügyekért felelős főigazgató-helyettese mély aggodalmát fejezi(te) ki a magyarországi antiszemita incidensek és nyilatkozatok miatt, és komoly kétségek merüln(t)ek fel benne arról, hogy Magyarország egyenes és bátor módon hajlandó foglalkozni a múltjával” (idézet: HVG).

Ellenkező esetben a magyar zsidóság képviselőinek ugyanúgy bojkottálniuk kell Netanjahut, ahogyan azt a világ reformzsidóságának más vezetői már megtették.

 Loading ...

Sztav Safír képviselő Netanjahu Soros-ellenes kampányt támogató nyilatkozatáról

Politzer Maymon Krisztina

Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.