Forr a levegő antiszemitizmus-ügyben Magyarországon és Izraelben is. Kezdődött azzal, hogy Orbán leállamférfizta Horthyt (nem volt az), majd telerakatta Soros György kajánul mosolygóra photoshoppolt, antiszemitizmusba hajló plakátjaival az országot (az volt), mindezt ráadásul az izraeli miniszterelnök budapesti látogatása előtt.

Chabadista rabbik ostoba módon mentegették Orbánt a tévében, majd az izraeli nagykövet tiltakozott a plakátok ellen, Netanjahu kicsit visszakozott – és nem visszavonta, mint azt az MTI örömmel értelmezte helytelenül (Az izraeli médiában a tudósítás alapját jelentő Háárec-írás és a 10-es tévé esti híradása is visszavonásnak értékelte a kormányfő lépését – a szerk.) –, izraeli képviselők tiltakoztak, előbb a magyarországi látogatásról, majd az egész miniszterelnöki hóbelevancról való lemondásra szólították föl Netanjahut, hogy aztán némi diplomáciai adok-kapok után minden menjen tovább a megszokott kerékvágásban.

A diplomáciai adok-kapok – valójában (vélhetően) patikamérlegen kimért szavak és mondatok egyeztetése – egy magyarázó közleményben csúcsosodott ki. Szíjjártó nyilván a nagyköveti nyilatkozat visszavonását követelte, Netanjahu az antiszemitizmus elítését viszont fontosnak tartotta, majd Soros kölcsönös gyalázásában megegyezve mindenki megkapta, amit akart: az antiszemitizmus általában nem helyes, Soros György gyalázása viszont mindenkor az, eredeti közlemény marad, de kiegészül általános antiszemitizmus-oktatással és Soros megbélyegzésével. Mindenki azt hall-lát belőle, amit akar. Job done.

De valójában mindez másodlagos. A valódi ügy nem a helyi antiszemitizmus vagy Soros György, az mindenkinek a hazai játszmája. Valójában az egymásra találás oka egy új világrend formálódásában való aktív részvétel és helyezkedés.

Az új szembenállás nemzetközi szinten egyre inkább a bezárkózó nacionalista populisták (illiberális konzervatívok) és a nyitott globalista demokraták (liberális progresszívek) között zajlik,

melyben a kereszténydemokrata Merkel nyitott liberális progresszív, a baloldali Ciprasz inkább bezárkózó nacionalista populista, hogy a bonyolultabb képletet nézzük először. Vannak faék egyszerűségű esetek: Orbán és Netanjahu bezárkózó illiberális konzervatív, Trudeau és Macron nyitott globalista demokrata.

Vagyis Orbán és Netanjahu valójában azért találkozik és beszélget, hogy egymást is erősítve jelezzék, együvé tartoznak, azonos dolgokban hisznek és azonos eszközökkel harcolnak. Minden más – antiszemitizmus, Horthy, holokauszt-revizionizmus – kis helyi ügyek, melyben a pitiánerség és a patikamérleg segít.

A dolognak persze van tanulsága itt is, ott is. Magyarország – ahogy az elmúlt 150 évben oly sokszor – megint a rossz oldalra áll, hogy a magyarok majd húsz, harminc, ötven év múlva a „Nyugat” igazságtalanságát és a zsidók túlzó befolyását okolják sorsuk drámai alakulása miatt; Izrael viszont drámaian rossz tanulságot von le a holokauszt tragédiájából: az antiszemitizmus – és ma már az Izrael-gyűlölet – ellen ugyanis csak a nyitottság, az egyenrangúság és a globális biztonság garanciái nyújtanak védelmet.

Netanjahut nagy játékosnak tartják, de most igazán nagyot téved. Pedig elég lenne csak észrevennie, hogy Trump és Putyin egymásra találása bezárkózó nacionalista populizmusukban a kis ellentéteket elsimíthatóvá teszi. És amint Netanjahunak a Fidesz antiszemitizmusa, úgy lesz Trumpnak kis ügy Izrael előbb-utóbb. És ebben még a nagy és betért Ivanka sem tud majd segíteni, akárhányszor is ül húsz percre édesapja helyére a nagyok asztalánál.

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!