Ki az igazi úr Kelet-Jeruzsálemben?

A lényeg tényleg az önbecsülés, a demonstrálás és az elrettentés?

Miért volt olyan nehéz belátni, hogy a detektoros kapuk felállítása téves, sőt ostoba lépés volt? A “biztonság” ilyen fajta növelése rendkívüli módon fokozta a gyűlöletet, a kölcsönös vérontást. Ja, hogy Mekkában, az ENSZ-ben és a sarki boltban is vannak detektorok? Az ilyen együgyű érveket hozók a helyi valóságot a végletekig nem értik: azok nem vita tárgyai, azokat nem akarják megszerezni két, egymást gyűlölő vallás szélsőségesei. 

Az arab államok sem csak a vezetőikből állnak, hanem a feltüzelt, vallásos milliókból is, akik vérszemet kapnak a legkisebb templom-hegyi változástól, mert igazoltnak látják az őszinte meggyőződésüket, miszerint a zsidók lassan, de módszeresen megszerzik tőlük a Templom-hegyet. Ami egyébként nem légből kapott állítás. Ezt bizonyítják a jobboldali miniszterek nyilatkozatai: “felmegyünk Jeruzsálembe…”, “miénk a Templom-hegy…”, “a hely meg van fertőzve…” stb… A muszlimok nem vakok, azt is látják, hogy a kohaniták már Jeruzsálem utcáin gyakorolják az ősi szertartásokat, hogy mire visszaszerzik a Templom-hegyet, tudják, hogy miként kell elvágni a bárány nyakát. Ezek után hiába mondja Bibi, hogy “megőrizzük a status quót”, senki sem neki fog hinni.

Ha megnézzük a korábbi templom-hegyi válságokat (1996: Siratófal alagút megnyitása; 2000: Ariel Sharon látogatása a Templom-hegyen), láthatjuk, hogy ugyanazok voltak az események mozgatórugói, mint a mostani detektoros válságnak: a nemzeti önbecsülés, a területi szuverenitás demonstrálása és az elrettentés fenntartása. Az eredmény: rengeteg halott. A lényeg, hogy önbecsültünk, demonstráltunk és elrettentettünk.

Az ország nagyon veszélyes lejtőn halad: egyre jobboldalibb és vallásosabb a társadalom. Az első intifáda nemzeti, kövekkel vívott harc volt, a második már vallási harccá vált, buszrobbantó öngyilkos merénylőkkel. Gondoljunk bele, hogy a harmadik hová fajulhatott volna, hisz azóta – a folyamatos uszítás nyomán – még szélsőségesebbekké váltak a palesztinok és a zsidók többsége is. Hogyan lehetséges, hogy a döntéshozók ezt a tényt olyan könnyedén figyelmen kívül hagyták?

A detektoros kapuk helyben hagyása további eszkalációt okozott volna Jeruzsálemben, Ciszjordániában és az egész muzulmán világban, tehát nem vitás, hogy egyetlen lehetőség volt a válság megoldására: a detektoros kapuk eltávolítása.

De így gyengeséget mutattunk a másik félnek! Na és? Hiszen tényleg gyengék vagyunk. A detektoros ügy dilettáns kezelése, és a hülyén nyilatkozó politikusokat megválasztó tömeg sikítozása is ezt bizonyítja. Mert aki erős, az nem érzelmektől fűtve kiabál, hanem észérvekre figyelve beszél. Könnyebb lesz megegyezésre jutni, ha nem hátracsavart kézzel kényszerítjük a tárgyalópartnereinket a feltételeink elfogadására. Ha nem a háziúr gőgjével kezeljük le a partnereinket.

Egyébként meg – a hasonlatnál maradva – az elmúlt napok történései világosan megmutatták, hogy ki az igazi úr Kelet-Jeruzsálemben. És ez nem Izrael, hiába vannak a legjobb fegyvereink, kameráink, műholdjaink és detektoraink. A mindkét oldalon erősödő vak gyűlöletet, a vallásos népharagot ezek sem képesek megfékezni.

De végül Izrael összeszedte magát (jobb később, mint soha), és a kapuk eltávolításával megtette a legfontosabb lépést a további vérontás megelőzésére. Aztán majd ha lecsillapodnak a kedélyek, hideg fejjel, egyenlő felekként elbeszélgethetünk a hosszabb távú megoldásról. A kérdés, hogy maradt-e még a környéken elég hideg fejű ember, aki ésszerű tárgyalással és közös munkával próbálná megoldani a problémákat. Akik nem hagynák, hogy a forrófejű, Facebookon posztolgató nagyokosok vegyék át az ország feletti irányítást.

A detektoros kapukat...

Szavazás eredménye

Loading ... Loading ...

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.