* טו באב – tu beáv: áv hó 15. a héber naptárban

Félig gyerek voltam még
Először láttalak.
Félember maradtam míg
vissza nem kaptalak.

Izraeli szerelem nincs. Csak szerelem van Izraelben, de az nagyon. Déli ország, itt mindig és mindenhol forr a levegő, izzik a tűz, és készül a siduch, a párok összehozása.
Itt ha mondjuk egy tanfolyamon összebarátkozol egy másik lánnyal, és egyikőtöknek sem kell éppen siduch, mert mindketten friss házasok vagytok, akkor vadul megfelelő párt kerestek egymás kutyáinak. Mert rögtön eszedbe jut, hogy hiszen ismersz egy csinos tacskólányt, neki meg beugrik egy helyes cocker spániel fiú, és már lázba is jöttök, hogy hozzátok össze a siduchot.
Izraelben párban élnek a kutyák és az emberek bis hundert und zwanzig, ha fiú a fiúval, lány a fiúval, lány a lánnyal, az részletkérdés. Óvodás gyermekem még az üres vizespalackokat is mindig párba rakta, ne legyenek egyedül, hiszen szeretik egymást, és úgy szép az élet!
Éljen tu beáv, a héber szerelem napja!

Álmosan szuszogásod figyelni, bökdösni: ébredj, csodálni alvásban elvásott arcod, morcos tekintetedbe hajnalban mosolyt varázsolni.

Este belepillantottam a tükörbe és feltűnt, hogy valójában helyes férfi vagyok. Nyomban fel is hívtam feleségem figyelmét, hogy félmeztelen felsőtestem teljesen ideális formájú, és ha optimistán szemlélgetem magam, a kicsit pocakos hasamon a háj is tiszta izomzatnak hat, és ha nem ragadok le rosszindulatúan egy-egy részletnél, az összhatásom egészen megnyerő, főleg, ha hunyorítva nézem magam, messziről. Ezen felbuzdulva eszembe jutott, hogy mikor az egyik kiránduláson az asszony azt furulyázta, hogy „tavaszi szél vizet áraszt virágom virágom, minden madár társat választ…”, én meg mélyre hajolgatva fotóztam a virágokat, és nagyfiam rámszólt, hogy „apa húzd feljebb a nadrágod, mert teljesen kilátszik a feneked”, nejem gyorsan (majdnem kapkodva) azt mondta, hogy „nem muszáj”, és heves nótázásba kezdett: „Kispiricsi faluvégen folyik le a kanális, enyém vagy te kisangyalom, ha bánja az anyád is”.

A hosszú évek óta boldog házasságban élő már nem tart Valentin-napot Európában, tu beávot Izraelben és egyiket sem New Yorkban. Ezek az ünnepek a lángoló szereleméi, nem a közösen lenyomott kilométereké…

…erre a szomszédaink, háromgyerekes házaspár, a kölköket elpasszolta a nagyinak, a kutyát meg nekünk, és elhúztak egy tel-avivi hotelba. Tubeávozni.
A kutya csendben van, beletörődött a sorsába. De mi lázadunk. Mi az, hogy mi nem ünneplünk?! A szerelem ereje nem vész el attól, hogy minden nap használjuk. Kenőanyagként az egyre nehezebben gördülő napokhoz. Lépcsőként a meredek kapaszkodókhoz. Édesítőnek, ha keserű. Friss víznek. Tiszta levegőnek.
Tu beáv van!

Kire hagyjuk a szomszéd kutyáját?

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!