Simson és Lea Klein. Fotó: Facebook

Saar Jasuvban találkozunk, a holokauszttúlélő magyar zsidók által (újra)alapított településen. Az asztalon őszibarack, nektarin és sárgabarackos palacsinta. Mindhárom gyümölcs saját termés.

Ebbe meg hogy került ennyi cukor? – kérdem meglepetten. A nektarin mézédes. – A ház mögött terem?

Van pár dunámnyi kertünk – mondja mosolyogva Péter.

Szépen beszélsz magyarul. Hányan beszélik még a magyart itt a faluban?

Talán ha öt család. De annak idején a fodrásztól kezdve mindenki magyarul beszélt.

Miért választottad a Sámson (Simson) nevet?

Nem én választottam. Tízéves voltam, mikor Izraelbe érkeztem, ezt a nevet adták.

Ismerted annak idején a bibliai Sámson történetét?

Nem. Csak anyai nagyanyám volt vallásos. Szüleim szerették a jó életet. Apám az első világháborúban katonatisztként harcolt Magyarországért, később jómódú üzletember lett. A második világháborúban, a magyarországi zsidótörvények alapján, származása miatt meggyilkolták. Mikor befolyásos barátai ki akarták menekíteni, ő visszautasította a kivételezést.

Te izraeli katona voltál.

Idefenn északon védtem az országot. ’56-tól kezdve ’82-ig Izrael minden háborúját végigharcoltam.

Kikre szavaztál?

Baloldali vagyok.

Beginre se szavaztál anno?

Sosem szavaztam jobbra. A Begin és Zsabotinszki féle irány nekem sosem volt szimpatikus. Ezzel együtt tisztelem Begint. Korrekt, ideologikus ember volt. Nem volt megalkuvó. Néhány miniszteri székért sosem árulta volna el azt, amiben hitt. Nem úgy, mint a maiak.

Találkoztál vele valaha?

Találkoztam én mindegyikkel. A katonaság végén meg akartak győzni, hogy hivatásosként folytassam a seregben. El is kezdtem a tiszti tanfolyamot. Egy alkalommal Begin tartott nekünk előadást. „Mit akartok? – kérdezte szenvedélyes beszédének egy pontján – a véremet?”, majd egy éles szerszámmal a tenyerébe vágott. Akkor döntöttem el, hogy nem leszek hivatásos katona. Pereszt viszont szerettem. Őt többször is vendégül láttuk a feleségével.

Sosem akartál politikus lenni?

Egy időben majdnem képviselő lettem. Az előválasztáson le is győztem a riválisomat, de Slomó Arci apja lebeszélt az indulásról.

Magyarul beszélgettetek Jichak Arcival?

Magyarul. Sokszor találkoztunk az évek során. Azt mondta: „Túl fiatal vagy még, senki sem ismer.” Hallgattam rá, nem indultam végül. Sose bántam meg.

Péter otthon ülő típus – veszi át a szót Lea nevetve, miközben őszibarackkal kínál –, olyan ajánlatokat utasított vissza folyton, melyekből nekem egy is elég lett volna.

A barackot ezek után nem utasítom vissza, de titokban félre is teszem, mert kemény. Az átlag izraeli azt hiszi, hogy az őszibaracknak alma keménységűnek kell lennie. Élvezettel ropogtatják, a puhát viszont már nem veszik.

Simson és Lea Klein Budapesten – fotó: Facebook

Volt területi vezető, még gyárigazgató is hosszú éveken át, miközben a települést ingyen irányította, gyarapította – folytatja Lea.

Mennyi ideig volt Saar Jasuv vezetője?

Húsz éven keresztül. Csak tavaly ment nyugdíjba.

Hogyan ismertétek meg egymást?

Tizenhárom éves voltam, amikor először találkoztunk. Én kislány korom óta Saar Jasuvban éltem, ő csak a katonaság után került hozzánk. Péter kezdettől fogva vezető beosztásokban dolgozott. Tollal a kezében született, míg én kapával a kézben. Tizenhét évesen fogadást kötöttem a barátnőimmel, hogy megszerzem magamnak. Tizennyolc évesen bevonultam ugyan a légierőhoz, de pár hét után már le is kellett szerelnem, mert összeházasodtunk. Nem akarta, hogy katona legyek.

Na milyen a barack? – kérdi Péter, mire szakértőként bólogatva szelek egy szeletet a kemény gyümölcsből. És ledöbbenek. Kóstoltam én már kemény barackot Izraelben, többet is a soknál, de ez a barack nem kemény a fogak közt: pattan, mint a buborék, és édes, mintha már puha lenne.

Az aranylakodalmunkon azzal poénkodott – hallom közben Leát –, hogy ha ötven évvel ezelőtt esküvő helyett megölt volna, az életfogytos harminc év letelte után már húsz éve szabadlábon lenne… De nem mindenki értékeli a humorát – fűzi hozzá gyorsan, s vidám szemekkel fürkészik arcomat: hogyan fogadom a poént.

Saar Jasuv zsinagógája. Saar Jasuv: ez Ézsaiás próféta egyik fiának neve. Jelentése: „A maradék visszatér” – fotó: Wikipédia

Közben este lett. Három gyermekük közül kettő is betoppan a szomszédból, ivritül társalgunk. Az udvaron a Klein unokák a mi gyerekeinkkel ismerkednek. Reggel még mit sem tudtunk egymás létezéséről, most pedig már nehezen válunk el. Mint ha régről ismernénk egymást. Lea gyümölcsöt pakol. A nektarinnak is örülök, de a kemény baracknak most jobban.

Még találkozunk.

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!