Izraelben nem nehéz visszamenni pár ezer évet az időben, általában elég, ha építkezni kezdenek, rögtön kifordul a földből valami, jöhetnek a régészek, persze hozzák magukkal a Bibliát, és máris benne vagyunk a sűrűjében.

Nem nehéz érdekes szombati kirándulást sem kitalálni most egy olyan túrát javasolok a történelmet kedvelőknek, amelyből egy nap alatt színes-szagos betekintést nyerhetünk a zsidó törzsek honfoglalásától a babiloni fogságig az első Szentély szinte teljes időszakára, és mindez az ország közepén, még világgá sem kell menni érte.

Induljunk Modiin mellől, a Kanada park Ajalon-völgyre néző kilátójából: Csodálatosan rálátunk balról a ma már százezres Modiinre, az izraeli alföldön zajló építkezések utóbbi két évtizedének egyik ékességére, jobbra pedig ellátunk fel a Júdeai-hegyekre, ahonnan egykoron, kb. i. e. 1200 körül bejöttek őseink hont foglalni. Szemben velünk a mai határvidék a palesztinokkal, egy telepesfaluval és egy iparteleppel, amelynek termékeit bojkottálnák a bojkottra vágyók, de amelynek működése mégis kenyérhez juttatja nemcsak az innen élő zsidókat, hanem az ottan lakó palesztinokat is.

Az Ajalon völgye Modiinnel – fotó: szerző

És itt szemben, a „miért éppen ide kellett telepítenünk a ciszjordániai határ túlfelére” konfliktus kellős közepén felvillan egy régi csata képe úgy tűnik, ezen a vidéken mindig állt a bál.

Nem árt, ha kezünkben a Biblia, Józsué könyve, mert éppen itt, ezen a mezőn, a valamikor volt Gibeon mellett volt az a bizonyos honfoglalás kori csata, amikor csodát tett értünk az Örökkévaló (hogy is ne lenne a javunkra, mi írtuk a Bibliát). A történetet az Izraelinfón is lehet olvasni itt. Kicsit mászkálhatunk aztán a Kanada parkban, de nem árt sietni: sok a dolgunk, ma még el kell jutnunk a babiloni fogságig.

Kocsiba ülünk hát (a merészek biciklire is pattanhatnak), és elgurulunk a hármas úton a nahsoni kereszteződésig, és ott balra megyünk a 44-es úton egy barna tábláig, ami a Haim Weizmann elnök tiszteletére ültetett erdőbe visz minket. Ott felmászunk Tel Tzora dombjára, ahonnan szép a kilátás a Szorek folyó völgyére. Északdéli irányban négy folyó, nyáron kiszáradt patakmeder alkotja a júdeai alföldet: az Ajalon, a Szorek, a HaEla és a Lakis, hordalékukkal termékeny földet teremtve ma nekünk, akkoriban, a letelepedés után pedig Saul, Dávid és Salamon királysága lakóinak, majd a szétválás után a délebbi Júdeai Királyságnak.

Ebben a völgyben is van persze csodálatos bibliai történet. Jól meggyűlt már akkor is a bajunk a palesztinokkal, akarom mondani akkor éppen a filiszteusokkal, de rá se ránts, nekünk, illetve Sámsonnak titkos hatalmat is adott a Jó’sten, más kérdés, hogy egy csinos filiszteus nőért, Deliláért lemondott mindenről. Sebaj, így jár, aki nem a fejében hordja az eszét  mi viszont igen, úgyhogy pontosan tudjuk, hogy noha Sámson valóban ezen a vidéken élt a Biblia szerint (már ha történelmi, és nem népmesei figurának teintjük), de a dombtetőn lévő Sámson sírja nevű szent hely csak sarlatánság. Valójában egy középkori sejk sírja, mint oly sok más szent sír ezen a vidéken. A főleg Észak-Afrikából elszármazott látogatóközönséget ez az apró tudományos mellékkörülmény nem érdekli, úgyhogy minket sem. Végül is akár éppen ott is lehetne a sírja, hiszen valahol itt van eltemetve, a Szorek völgyében…

Tel Tzora – fotó: szerző

Ők csak imádkozzanak, mi megyünk tovább Tel Bét Semesre, amihez még parkoló sincs, pedig az is igen érdekes hely. A Tel-Avivi Egyetem régészei kiásták még mindig itt, a Szorek-völgyben az egykori Bét Semes egy részét, egy bizánci kolostort és az első Szentély kori város maradványaiból egy ciszternát, meg a helyi uralkodó házát. Itt se dobjuk el a Bibliát, mert ha a völgy bejárata felé nézünk, lelki szemeinkkel felidézhetjük azt a történetét, amelyben a filiszteusok visszaküldték Bét Semesbe hadizsákmányukat, a rájuk csak gondot és bajt hozó frigyládát.

Tel Bét Semes, a helyi uralkodó háza, mögötte a völgy túloldalán már filiszteusok voltak, akik könyörögtek, csak hadd adhassák vissza a frigyládát – fotó: szerző

Vissza a kocsiba, és irány a következő kilátó, amiről a HaEla völgyet látjuk be Tel Azekáról. Ha lenézünk, akkor itt is egykori izraelifiliszteus viszályunk egyik állomását látjuk. Itt Dávid és Góliát csatájának örülhetünk  mindig mondtam, hogy többet ésszel, mint erővel.

Eddig mindig győztünk (mondtam már, hogy mi írtuk a történelmet?), de a következő romnál nem lehet letagadni a kudarcot. Tel Lakisra igazítjuk a GPS-t, az első királyság Jeruzsálem után második legnagyobb városára, amit a babiloniak úgy szétvertek, hogy többé sohasem tért magához.

Itt aztán meg-megállunk a romvár bús düledékein  persze kezünkben a Bibliával, a Királyok és a Krónikák könye is leírja a város pusztulását i. e. 701-ben, amely a babiloni fogság egyik fontos eseménye volt.

Tel Lakis – fotó:szerző

Mire ide jutunk, lassan beesteledik, de sebaj, mert tartalmas nap van mögöttünk: északról délre bejártuk az Izraeli Királyság, majd a Júdeai Királyság történetének több fontos állomását, és a végén még el is sirathattuk a túlerő martalékául esett ősöket.

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!