Szopóka

Miért ne tanuljunk régi szótárakból idegen nyelvet?

rajz: Fenyves Gabriella

Hanna magabiztosan állt az édességbolt előtt. Megyek, és veszek valamit neked is, és magamnak is, mondta a barátnőjének. Magabiztos volt, amikor belépett a boltba. Magabiztosan nyitotta ki a nagymamától kapott, ezerkilencszázhetvenkettőben készült magyar-héber szótárat, és magabiztosan rakta össze élete egyik első héber mondatát:

– Ani roca stáim mecica, bevakasa (két mecicát kérek szépen). – Magabiztosan nézett szembe a kissé zavarba jövő kipás fiúval.
– At roca kan? (Itt szeretnéd?) – kérdezett vissza a ki-kirobbanó nevetést vissztartani próbálva.
– Ken! (Igen) – válaszolta Hanna még mindig magabiztosan, de már kissé gyanakodva nézett körbe a kis üzletben, ahol az emberek furán nevetgéltek.
– Tudod, hogy mi az a mecica? – kérdezte angolul az eladófiú.
– Cukorka? – felelte Hanna kissé bizonytalanul. A fiú hangosan nevetett most már.
– Nem egészen – mondta, és Hanna fülébe súgott valamit. Hanna magabiztossága elillant, és kirohant az üzletből.
– Mi történt? – kérdezte a barátnő.
– Semmi. Két szopást kértem cukorka helyett.

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!

MEGOSZTÁS