Mai túránk két szempontból is különleges: egyrészt az egyes helyszínek önmagukban is kiválóak akár egy egész napra, másrészt mindegyik egy szűk, néhány kilométeres sugarú körben található a reptér környékén. Így akár késés vagy sietés esetén az utazás elején vagy végén is elugorhatunk megcsodálni őket, mielőtt bevonulunk shoppingolni a Duty Freebe. Vagy akár helyette.

Induljunk a régmúlt idők felől, a latruni elágazás és a takaros Karmé Joszef falu szomszédságából, a Tel Gezerről. Először is megnyugtatom a héberül tudókat: nevének valószínűleg semmi köze a répához (גזר, gezer), hanem a לגזור (ligzor), vágni szóból származik, akárcsak a גזד דין (gzar din), a bírósági ítélet.

A híd jobb oldalán az egyor 20 méter magas torony, bal oldalán lejárat a csoda-alagúthoz – fotó: a szerző

Ezen a helyen ötezer éve telepedtek le először a kétlábúak. Akkor még csak a barlangokban, de hamar, alig ezer év múltával már a domb tetejére is felmerészkedtek. És látták, hogy ez jó, mert messzire ellátni, vagyis hamar észre lehet venni az ellenséget, és könnyű védekezni onnan. Evégett már a korai kánaániták falat húztak házaik köré, és csak a vízkérdés maradt hátra az emberhez méltó élethez. Ezt is döbbenetesen hamar megoldották, bevezették védett falaik közé egy közeli forrás vizét egy 67 méter hosszú és 27 méter mélyre vezető alagúton. És ma csak kapkodják a fejüket a régészek, amikor magyarázni próbálják, kezdetleges eszközeikkel hogyan voltak képesek rá.

Lejárat a feltárt föld alatti vízforráshoz – fotó: a szerző

Olykor leégett, olykor virágzott az egyre impozánsabb település. I. e. 3000 évvel már húsz méter magas tornyot építettek napon szárított téglákból a város hatalmas kapuja mellé, négy méter széles kőfalat húztak, és persze adót szedtek a bejutásért. Gezer kiváló stratégiai ponton volt, északdél és keletnyugat irányba is tökéletesen be lehet látni az egész Ajalon-völgyet. Egyszerre ellenőrzésük alatt tarthatták a tengerparti kikötőtől a jeruzsálemi hegyek, és az Egyiptomtól Mezopotámia felé vezető utakat.

A rejtélyes gezeri idolok: 12 hatalmas kőoszlop lehetett, melyeket messziről is láthattak a kánaánita időkben – fotó: a szerző

Emiatt aztán fenték rá a fogukat a nagyhatalmak. Amíg Egyiptom virágzott és erős volt, addig fennhatósága alá is hajtotta. A fáraók békén hagyták a helyi kiskirályokat, de cserébe Gezer város-királyságnak etetnie kellett az átvonuló seregeket, és adóznia is kellett bőkezűen. Főként adóügyi magyarázkodásokról, politikai ármányokról és szövetségekről szólnak az egyiptomi Amarna levelek közt talált gezeri üzenetek.

A Gezerben megtalált első héber nyelvemlék, a parasztnaptár óriási mása a dombtetőn – fotó: a szerző

Az izraelita honfoglalóknak sokáig nem volt szerencséjük az erős kiskirálysággal. Józsué és Dávid sem tudta bevenni, de Salamon egy ravasz húzással mégis megszerezte: elfoglaltatta az egyiptomi fáraóval, akinek elvette lányát feleségül, és aztán stafírungnak elkérte Gezert. Salamon, mint mindenütt, itt is építkezett. Hébereket telepített a falak közé, s királysága egyik fontos városává tette szerzeményét.

Mára ennyit ástak ki Salamon király korának városából – fotó: a szerző

Az első Szentély korának végeztével, a babiloni fogság hanyatló korszakában itt is megtörtént az erőszakos lakosságcsere. Azonban a hellenisztikus korban ismét virágzott a város, amit Simon Makkabeus csapatai elfoglaltak és megtisztítottak a pogány kultúra nyomaitól. Mikvéket építettek, és persze magának Simonnak egy palotát, mert a vallás szabályait leginkább kényelmes, gazdag helyről szokás megkövetelni.

Ismét ugorjunk át száz, viszonylagos prosperitással teli évecskét. Amikor még nem sejtették, hogy ükunokáik korában, Heródes idején végérvényesen csökkenni kezd ennek a helynek a jelentősége. Pedig ez történt: Heródes az új, északibb, Caesareában felhúzott kikötőhöz egy másik, sokkal északibb várost építtetett Antipatrosz néven apja emlékére, s a tengeri kereskedelem termékei attól kedve ennek a városnak a közvetítésével jutottak Jeruzsálembe. Egyre kevesebben szálltak meg félúton errefelé, alig volt adóbevétel. Az i-re a rómaiak tették fel a pontot, amikor a zsidó háborúban örökre szétverték Gezert. A romokon ettől kezdve csak apró falvak emelkedtek, legutóbb 1948-ig egy arab falu. 

Ennyit dióhéjban, de ha odamegyünk, érdemes előtte minél többet elolvasni Gezerről, bőven vannak róla magyar nyelvű anyagok is.

Ha már mindent láttunk, akkor kocsiba pattanhatunk, és visszamehetünk a múltkor már meglátogatott Park AjalonKanadába, de most egy másik, talán a hellenisztikus kori Emmauszt rejtő dombocskára.

Emmausz

Emmausz maradványai? – fotó: a szerző

Emmausz is érdekes, de először üljünk le kényelmesen, úgy, hogy lelátunk a völgybe, a Jeruzsálembe tartó egyes út felé. És most hunyjuk le a szemünket, és képzeljük oda a világtörténelem egyik legizgalmasabb csatáját, amit máig tanítanak a katonai iskolákban, pedig jó régen volt, i.e. 166-ban.

Itt győzte le Júda Makkabeus a görög Gorgiasz túlerőben lévő seregeit. A görögök éjjel egy kommandós egységgel rájuk akartak támadni, de ezt a zsidó csapatok előre megtudták, és elhagyták táborukat, csak hűlt helyüket találta Gorgiasz. De nem ám elbújtak, hanem a görög hadvezér hátrahagyott táborára támadtak, és legyőzték a csapatok javát Emmausznál.

A makkabeus felkelés sikerrel járt, elfoglalták és megtisztították a hellenizált városokat, és természetesen mikvéket építettek itt, Emmauszban is. A romok közt egy jeruzsálemi mikvét lehet látni két kapuval. A szent városban  és itt, Emmauszban is  olyan sokan járhattak megtisztulni, hogy két kaput kellett építeni hozzá, egyet az érkezőknek, egyet pedig a távozóknak. Így a már tiszta emberek nem piszkolódhattak össze hozzáérve egy még befelé tartó látogatóhoz, és nem kellett visszamenniük a hideg vízbe, mint szegény Nemecseknek.

Jeruzsálemi mikve két kapuval – fotó: a szerző

Makkabeus sírok?

Ha kimászkáltuk magunkat a romok között, ismét kocsiba ülhetünk, és átvághatunk a már majd százezres Modiinen. Ez a vidék alig húsz évvel ezelőtt kopár pampa volt, mint a környező dombok még ma is. A város túlfelén, a 443-as úton pár kilométer után a makkabeus sírokat ígérő feliratot látunk, és persze behajtunk, hogy megnézzük őket.

Makkabeus sírok – fake news!!!! – fotó: a szerző

Nagy a csábítás, de ne hagyjuk, hogy megtévesszen minket a felirat. Ennek a helynek az égadta világon semmi köze a makkabeus sírokhoz. Itt csak bizánci korból származó maradványok vannak, ami jó párszáz évvel később született. De ne essünk kétségbe, mert valószínűleg megtalálták az igazi sírokat is, illetve majdnem. Ki tudja?

A közelben található ugyanis a Hurbat Hagardi, amely a régészek szerint inkább megfelel a a síremlék korabeli leírásainak, pl. a Makkabeusok könyvében, vagy Josephus Flaviusnál. Olyan magaslaton állt ugyanis Mattitjahunak, öt fiának s feleségének hét, piramis alakú síremléke, amelytől a tengerig el lehetett látni. A két éve folytatott ásatások során egy nagyon régi templom romjait találták meg, amelynek szerkezete azonban hét részre osztható. Az izraeli régészek különösen megörültek egy földön lévő mozaikkeresztnek, mert eddig sehol sem találtak a padlón keresztet, és úgy vélik, ezzel a keresztény építők utalni kívántak a hely eredetére. Vagyis arra, hogy a bizánci építmény alatt a makkabeus sírok romjai voltak. Ködös ez, mint Szerb Antalnál a szabadkőművesek, de bízzunk a régészekben, tudják, mit beszélnek. A keresztények ugyanis nagy becsben tartották a mártíromság kultuszát használó, a vallás tisztaságát hirdető makkabeus hagyományt.

Neot Kedumim

Neot Kedumim – fotó: a szerző

Sírkeresés után vissza az életbe, irány a szomszédos Neot Kedumim. A bibliai botanikus kert, amely megpróbálja felidézni a Bibliában található élővilágot. Itt persze eszünkbe jut a bibliai növénytan magyar úttörője, a szegedi Löw Immánuel rabbi, akire sajnos ezen a helyen sehol sincs utalás. Akár egész nap bóklászhatnánk a tavak és lugasok között, de szorít az idő, vár ránk a modern Izrael, akarom mondani Mini Israel.

A napra feltehetjük a koronát még sötétedés előtt a közeli makettvilág megcsodálásával, ahol kicsiben megnézhetjük azt is, hogy az Ősújország miféle csodákat termett az utóbbi évtizedekben eleink viharos történelme után. Bátran kijelenthetem, hogy a huszadik, huszonegyedik században sem unatkozott senki ezen a vidéken.

Mini Israel – fotó: a szerző

Sötétedik, vagy jön már a repülő, vissza a kocsiba, el is fáradtunk már. Sebaj, érdemes volt elindulnunk otthonról, ma is sokat tanulhattunk, és közben eljutottunk az ősködtől egészen napjainkig.

Repülő – fotó: a szerző

Korábbi hetiszakasz: Utazás térben és időben Izrael véráztatta földjén

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!