Az októberi Magyar Gasztronómiai és Kulturális Napokon beszélgettem Mautner Zsófival, aki az egyik este ízelítőt adott kortárs magyar gasztronómiából. Lehetett kóstolni az ételeit, és előadást is tartott a témában. Én személyesen nagyon örültem egy kis frissességnek ezen az eseményen, ahol többnyire gulyás és dobostorta a felhozatal, miközben a magyar gasztronómia ennél sokkal többre képes. Bízom benne, hogy minden következő évben egyre több izgalmas arc és étel fog feltűnni az eseményen, és sok izraeli is megismerheti a modern magyar konyhát.

Orsi: Mennyire tartod sikeresnek a Magyar Napokat a magyar gasztronómia népszerűsítésére?

Zsófi: Ha csak azt nézzük, hogy 4500 ember fordult meg itt az elmúlt nap alatt, az szerintem önmagáért beszél.

Hogy jött az ötlet, hogy ebben az évben részt vegyél a magyar napokon?

Az előzménye az, hogy a “Namal  északi piac” alapítójával, Shir Halpernnel régóta nagyon jó barátok vagyunk. Két évvel ezelőtt csináltam vele egy interjút. Ez alapján hívták meg őt Budapestre a Brainbarra felszólalónak. Akkor ő annyira beleszeretett Budapestbe, hogy ő kezdeményezte, hogy legyen itt egy ilyen gasztronómiai esemény. Mikor a követséggel elkezdtek tárgyalni a nagy októberi kulturális eseményről, akkor merült fel az, hogy ő is erre rácsatlakozzon, és itt legyen a rendezvény a kikötőben.

Fotó: Kallos Bea

Mi kéne ahhoz, hogy ez az esemény színvonalasabb legyen, hogy minden évben több magyar gasztronómiai szereplőt hívjunk meg ide? Hogyan lehetne ezt fejleszteni?

Az utóbbi tíz évben Budapesten is sokat változott a gasztronómia. Azt gondolom, itt lenne az ideje, hogy a kortárs magyar gasztronómiából itt is megmutassunk valamit a hagyományos magyar konyhán túl. Egy kicsikét mutassunk abból is, ami manapság Budapesten zajlik. A fiatalabb generációs séfeknek is lehetőséget adjunk, hogy megmutassák magukat itt is, és azt, hogy manapság mi zajlik otthon.

Szerinted lenne rá lehetőség?

Hogyne, hogyne. Ez oda-vissza mehetne. Úgy tudom, sokan járnak az új generációs séfek közül ide Tel-Avivba, mert itt maga az éttermi kultúra annyira más. Annyira laza az egész, és ebből sokan merítenek otthon is inspirációt.

Fotó: Kallos Bea

Jössz-e esetleg máskor is gasztronómiai eseményre ide?

Remélem, igen. Remélem lesz még lehetőség rá. Nagyon sok “gasztrobarátom” van itt, akik az itteni gasztronómiával foglalkoznak. Biztos vagyok benne, hogy ennek a szép izraelimagyar kapcsolatrendszernek lesz még további lépése. Otthon is volt már nagyon sok ilyen esemény. Nemrég egy ros hasanai vacsorát szerveztünk a Marriottban, aminek a  Namal piac alapítója volt a vendégséfje. Egyébként most a nagykövet úr kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem egy másik nagy kulturális eseményre eljönni. Biztos vagyok benne, hogy lesz még ennek folytatása.

Mi a véleményed az izraeli konyháról?

Az izraeli konyha szerintem ma az egyik legizgalmasabb. Nagyon érződik, és halljuk az izraeli barátainktól, hogy az utóbbi tíz évben itt is nagyon sokat változott a gasztronómia, elkezdett pezsegni. A kortárs izraeli konyha világszerte trendi, és nagyon izgalmas. Leginkább az tetszik benne, hogy annyira színes, annyira határtalan az egész. Olyan sok minden van benne. Izrael eleve egy nagy olvasztótégely, és sokféle kultúrából adódik össze, és ez az ételekben még inkább érvényesül. Nekem nagyon tetszik, hogy itt a színek, fűszerek, különböző országok keverednek. Most épp egy olyan helyen voltunk, ahol ázsiai, közel-keleti, arab, mindenféle ízek voltak. Ezeknek a határtalansága nagyon tetszik. Nagyon tetszik a frissesség, a gyümölcs- és zöldséghasználat.

Épp most volt Budapesten a Joszi Elad nevű séf, a jeruzsálemi MachneYuda étterem séfje (aki időközben már elhagyta a csapatot a szerk.), tőle kérdeztük, hogy mitől divatos mostanában az izraeli konyha, és mitől divatos világszerte. És ő is azt mondta, hogy valószínűleg azért, mert Izrael nem egy régi ország, és egyszerűen most kezdik el megtalálni a saját hangjukat.

Melyik a kedvenc piacod Izraelben?

Természetesen ez a piac, ahol vagyunk, a kikötői piac. Nem csak azért, mert egy nagyon kedves barátom az alapítója, hanem azért is, mert egy nagyon friss, kis butikpiac. Nagyon jó minőségű kézműves termékeket lehet kapni a legjobb termelőktől. Itt pénteken van az igazi termelői piac, az is fantasztikus.

Melyik a kedvenc izraeli ételed? Melyik volt a kedvenced azok közül amiket itt ettél?

Nehéz ilyet mondani, hogy izraeli ételed. Olyan, hogy izraeli étel, olyan nincs. Annyira sokféle és sokszínű a konyha. Annyira sokféle nemzet és az összesnek az egyvelege van itt. Nehéz ilyet találni. De minden zöldséget nagyon szeretek. Minden tahinis, friss, korianderes, mentás dolgot nagyon szeretek. Az összes halas fogást, azok is nagyon frissek, azt is sokszor kombinálják tahinivel, paradicsommal. Az összes friss salátát. Nagyon szeretem a humuszt, abban is látjuk, hogy minőségben óriási a paletta, nem csak az van, amit általában ismerünk humuszként. Meg leginkább maga a műfaj, amit én legjobban szeretek: a sokféle kis étel, sok saláta, sok mezze. Tehát maga az izraeli étkezés műfaja, ami nekem lenyűgöző.

Szerinted mit vehetne át a magyar konyha Izraelből, és fordítva?

Én nagyon szeretem ennek az étkezésnek a műfaját, hogy nagy közös étkezés van, sokféle ételből kicsi adagok, és mindenki mindent eszik. Nálunk ugye máshogy zajlik az étkezés. Meg az egésznek a frissességét. Ezt átvehetnénk. Ide hozni?  Amit mi úgy ismerünk, mint zsidó étel, például a flódni, arra itt nagyon nagy kereslet van, azt látom. Nem csak a magyar örökség miatt. Ezt a hagyományt nem látom itt. Ennek valószínűleg az az oka, az itteni barátaim szerint, hogy az a generáció, aki még ezt tudta, lassan kezd eltűnni, másrészt itt olyan a klíma, és olyan meleg van, hogy az olyan ételek, mint pl. a flódni, vagy egy nehezebb askenázi zsidó étel egyszer-egyszer érdekes, de hosszú távon nem ez az, amire itt vágynak.

Fotó: Kallos Bea

Van-e esetleg kedvenc éttermed, vagy séfed Izraelben?

Igen. Mindig más, mindig újabbakat és újabbakat mutatnak nekünk a barátaink. De most kettőt szeretnék megnevezni, az egyik az Azura nevű étterem, ami iraki kurd kifőzde gyakorlatilag, és annak a séfjével, tulajdonosával is megismerkedtünk, ez az egyik kedvencem. A másik a Santa Catarina, aminek a séfje Tomer Agaji. Ez a hely meg egy modern kortárs izraeli vonal, és nagyon tetszett.

Ha nem főztél volna este a magyar napokon, hol lettél volna helyette Izraelben?

Biztos, hogy elvittek volna a helyi barátaink olyan helyekre, amik az ő kedvenceik. Mindig az ő ízlésükre bízzuk magunkat.

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!