Beit Dzsimalban megáll az idő. Nem emlékszem, mikor látogattam meg a helyet először, de tudom, hogy azóta sokszor visszatértem különböző, számomra fontos emberekkel. Beit Dzsimal mindig csak egy állomás a túrán, sosem a cél, pedig akár lehetne is. Mindig tele jókedvvel, vidáman, hangosan, elcsigázottan érkezünk, aztán történik valami. Beit Dzsimalban csönd van. Az izraeli turisták határozott és elszánt törekvései ellenére is.

Fotó: Grünhut Éva

A nővérek, akik itt élnek, a hosszú és bonyolult Betlehemi monasztikus család, Mária és Szent Brúnó mennybevitele nevet viselik, röviden és velősen a Betlehemi Testvérek és Nővérek. A viszonylag új, 50-es években megalakult rendnek ma 650 tagja van 33 kolostorban világszerte. Nekünk, egyszerű földi halandóknak nehéz megérteni, miért választja valaki ezt a csöppet sem egyszerű és rögös utat. De szerencsénkre a nővérek készségesen bemutatják életvitelüket, sőt egy negyedórás film is megtekinthető. Ez már csak azért is díjazandó, mert az itt élők egyébként teljes választott magányban és csöndben töltik a mindennapjaikat.

És ilyenkor mindig megállok egy pillanatra. Mert mikor volt, hogy tényleg, őszintén, akár csak egy félórát is csöndben töltöttem?  Amikor nem szólt zene, nem ment az X faktor, amikor nem azon gondolkodtam, mit kell holnap elvégezni? Amikor a csöndben nem lehetett fontos kérdéseket elmaszatolni, fontos döntéseket elhalasztani, és a hibákkal igenis szembesülni kell?

Fotó: Grünhut Éva

Persze azért nem véletlen, hogy a többségünk nem választja ezt az életmódot. A nővér, aki a bemutatót tartja, huszonpár éves, Franciaországból érkezett, hívő, de teljesen hétköznapi családból. Pár szóban beszél nekünk az isteni elhívásról, ami őt is teljesen váratlanul érte, de nem próbál sem megtéríteni, sem teológiai magasságokba emelkedni. Beszél a nővérek életéről, akik reggel négykor kelnek (sokunknál már itt megdőlne a zárdába vonulás fantáziája), a két órás csendes imádkozásra cellájukban, majd a közös imára a kis templomban.

Fotó: Grünhut Éva

Ezután pár órás magányos tanulás következik, például ő lelkesen héberül tanul, és nagyon édesen fűz héber szavakat mondandójába. Magányos munkát magányos ebéd követ, saját kis szobájukban. Az emberi érintkezés annyira korlátozott, hogy általában a soros konyhás nővér lerakja a 80-as évekbeli lakótelepi ételhordozót a szoba ajtaja elé, majd az ebéd elfogyasztása után begyűjti. Ezután a nővérek valamilyen alkotó munkával folytatják a napot, sokan ikon- és kerámiafestéssel foglalkoznak, mások mezőgazdasági tevékenységgel, csokoládékészítéssel vagy gyógynövénykészítményekkel. Újabb közös ima után visszavonulnak szobájukba, és 8 óra körül nyugovóra térnek.

A zárda gyönyörű helyen található, nem véletlenül hívják Izrael Toszkánájának. Olajfák és szőlősorok veszik körbe, télen és tavasszal frissen zöld, piros virágokkal megpöttyözve. Nem ritka látvány egy-egy legelésző kecskenyáj sem. A zárda 1987-ben a szaléziánus tanítórend területén épült fel röpke másfél év alatt. Mindenképpen érdemes látogatásunkat egybekötni az itt található Szent István templom megtekintésével, többségünkben nem is nagyon tudatosodik, hogy ez két külön hely. Csak hogy még cizelláltabb legyen a történet, a Betlehemi Testvéreknek is van itt egy kis kolostora, de ez a nagyközönség számára nem látogatható.

Fotó: Grünhut Éva

A nővérek bizonyos fokú bepillantást engednek az életükbe, és ez tiszteletben tartandó. Tehetünk egy rövid sétát a zárdában, ahol megtekinthetünk egy kis fogadóhelyiséget, ami az Egység nevet viseli. Itt láthatunk egy zsinagógára emlékeztető termet, és egy kiblát is (Mekka felé mutató kis bemélyedés). Utunkat folytathatjuk az emeletre, ami a tetőre vezet ki, és onnan a kis templomba. A nővérek kérése, hogy ne fényképezzük őket. Hogy mégis el tudjuk képzelni, hogyan is néz ki itt egy mise, gyönyörű művészi fotókkal ellátott albumot és képeket árulnak a boltban. A boltra amúgy is érdemes időt szánni, amennyiben szeretjük a házi lekvárt, házi csokoládét, vagy szívesen ajándékoznánk festett kerámia tárgyakat.

Mivel Beit Dzsimal központi helyen, Beit Semes mellett található, lehetőségek tárháza áll előttünk, hogy merre folytassuk utunkat. Tel-Aviv, Jeruzsálem, Szorek barlang, Beit Guvrin? Egy közeli másik kolostor vagy borászat? Csak pár javaslat a számtalan közül.

A zárda vasárnap és hétfőn zárva van, ezt az időt a nővérek magukra fordítják. De amúgy is érdemes előre felhívni őket, mert egyéb ünnepnapok is közbejöhetnek. Telefonszám: (02) 991 1889

Természetesen, aki érdeklődik karácsonyi események iránt, annak Beit Dzsimal megint csak egy jó lehetőség. Minden évben számos látogatót vonz az éjféli mise és koncert.

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.