A sivatagi túrázás megismerése és a fotózás együtt érkezett el nálam egy pár éve. A túrázás arról szól, hogy reggel felkelsz, iszol egy kávét és elkezdesz menni a túraösvényen. Reggel ez a gyaloglás még elég nehézkesen megy, de lassan belejössz, tudod, hogy nincs más választás, mert egész nap menni fogsz, már így döntöttél, amikor elindultál, végig fogod csinálni. Jó esetben ez több napon át tart a sivatagban, elszigetelten a nagyvilágtól. Ez az igazi elszakadás a civilizációtól, a városi rohanó ütemtől, a problémáktól, a mindennapi élettől. Az elszakadás nagyon gyorsan történik ebben a közegben, fél napon belül minden letisztul, és olyan, mintha egész életedben semmi mást nem csináltál volna, mint hogy menetelsz a sivatagban, figyeled magad, nehogy túlmelegedj, nehogy felbukjál egy kőben, figyeled, hogy eleget igyál, egyél, hol a legjobb a természetben végezni a ‘dolgot’, és egész nap csodálod a kopár vidék változatos formáit. Ha elfáradsz, megállsz pihenni, kávézni, ha meleged van, megállsz egy pár percre az árnyékban lehűteni a tested. Mindenki toleráns a másikkal, mert a sivatag megköveteli. Az élet egy leegyszerűsített verzióját éled, és ez felszabadító érzést ad.

Az első háromnapos túrám után a következőre már kamerával a kezemben érkeztem. Megtaláltam ezt a kifejezőeszközt, és egyből egymáshoz kötődtünk. Azóta is fotózok, nem csak sivatagot, nem vallom magam természetfotósnak.

Ez a fekete-fehér sorozat az izraeli sivatag nyitott tájainak hangulatát mutatja be. Nyugodtságot, nyitottságot fejeznek ki számomra.

A képek nagy része a Negev-sivatagban készült, de van fotó a Júdeai-sivatagból is. A helyek megjelölését itt nem tartom fontosnak, a sorozat a sivatagban való elszigeteltség hangulatát kívánja átadni.

 

Fotók: Berger Gabi

Fotós, képszerkesztő, rovatvezető

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!