Fotó: Mark Neyman / GPO

A legtöbb izraeli elégedett és optimista Izraellel kapcsolatban – A politikai intézményekbe vetett bizalom alacsony – A legtöbb izraeli úgy véli, hogy a Kneszetben antidemokratikus törvénykezés folyik, és ellenzi a Legfelsőbb Bíróság hatáskörének megnyirbálását

Az Izrael Demokrácia Intézet (The Israel Democracy Institute) az államelnök, Reuven Rivlin jelenlétében hivatalosan közzétette a 2017-es évre készített izraeli demokráciaindexet. A felmérést az intézet kutatócsoportja idén 15. alkalommal végezte el, ezúttal prof. Tamar Hermann vezetésével. A kutatás széles körű állampolgári felmérésen – a felnőtt izraeli lakosság reprezentatív aránya szerint 864 zsidó/egyéb és 160 arab állampolgár megkérdezésén – és különböző, nemzetközileg elfogadott paramétereken alapult.

Veszélyben van-e az izraeli demokrácia?

Az izraeliek közel fele (45%) úgy véli, hogy Izrael demokratikus berendezkedése komoly veszélyben van. Mindemellett nincs konszenzus ebben a kérdésben, ha a különböző szavazótáborok véleményét külön vizsgáljuk: a baloldali szavazók (72%) és az arabok (65%) többsége vélekedik így, szemben a jobboldali szavazókkal, akik körében kisebbségben van e vélemény (23%). A teljes minta csak egy kisebb része (41,5%) véli úgy, hogy Izrael a múltban demokratikusabb volt, ezen belül azonban az idősebb korosztály (55 évesnél idősebbek) körülbelül fele vélekedik így, szemben a fiatalok egyharmadával (18-34 évesek).

A Legfelsőbb Bíróság és az antidemokratikus jogalkotás

Annak ellenére, hogy egyes politikai tényezők részéről igyekeznek kétségbe vonni az Izraeli Legfelsőbb Bíróság objektivitását és korlátozni szándékoznak jogköreit, a lakosság többsége (58%) ellenezné, hogy megfosszák ezt a szervet alkotmánybírósági, utólagos normakontrolli jogkörétől. A jobboldali választók közül ezzel szemben a többség (53%) úgy véli, hogy a törvénymegsemmisítési jogkört a bíróságtól igenis meg kell vonni. Hasonlóképpen, a teljes népességnek nem kis százaléka (44%) és a jobboldali szavazók nagy része (72%) egyetértett azzal az állítással, miszerint „A baloldali beállítottságú bíróságok, média és akadémiai elit zavarja a megválasztott jobboldalt a kormányzásban.” Az izraeliek alig többsége (51.5%) gondolja mindazonáltal úgy, hogy az elmúlt év törvénykezése sérti az állam demokratikus jellegét.

A politikusok és mi

Az elmúlt évhez hasonlóan az izraeli közvélemény többsége idén is elégedetlen a politikai rendszer működésével és a választott tisztségviselőkkel. Az izraeliek 64 százaléka úgy véli, hogy nem megfelelően kezeli a kormány az ország főbb problémáit. Még a koalíciós párti választók igen nagy része is ezen a véleményen van (Iszrael Beiteinu 63%, haBait haJehudi 44% és a Likud 43%). A kormány teljesítményének negatív megítélése azonban nem tulajdonítható az ellenzék sikeres működésének, hiszen a megkérdezettek 67 százaléka és az ellenzéki pártok szavazóinak a nagy többsége (81%) véli úgy, hogy az ellenzék gyenge és nem teljesíti megfelelően a szerepét. A parlamenti képviselők általánosságban is alacsony minősítést is kaptak: a megkérdezettek 68%-a úgy gondolta, hogy nem teljesítették megfelelően feladataikat, 80% véli úgy, hogy a politikusokat inkább a személyes érdekeik vezérlik, nem a szavazókéi. Az izraeli közvélemény 65%-a szerint a politikusok nem törődnek a választóik problémáival és igényeivel.

Az intézményi bizalom

Általánosságban az izraeli közvélemény állami intézményekbe vetett bizalma nagyon alacsony (kivételt képez ez alól a hadsereg, az államelnök és a Legfelsőbb Bíróság). A kormányba vetett bizalom aránya mindössze 29%, a törvényhozás iránti 26%, a politikai pártok iránti csak 15%. További olyan intézmények, amelyek iránt az intézményi közbizalom alacsony: a telekommunikáció (28%), valamint a rabbinátus (20%). A Legfelsőbb Bíróság a tavalyi mércékhez hasonlóan elég magas, 56%-os közbizalomnak örvend, az államelnök 65%, míg a legnagyobb mértékben továbbra is a hadsereg élvezi a köz bizalmát – az izraeli lakosságból 81% (csak a zsidó polgárokat számolva 88%) elégedett vele.

Ezen a témán belül egy mélyebb elemzés azt mutatja, hogy a jobboldali választók között óriási a bizalomvesztés az állami intézményekben. A tábor szavazóinak fele nem bízik egyetlen közintézményben sem (kivétel a katonaság).

Aggasztó továbbá az arab lakosság állami intézményekbe vetett bizalmának alacsony szintje is: csak két intézmény, a Legfelsőbb Bíróság (54%) és a vallási (sária) bíróságok (59%) voltak azok az intézmények, amelyek felé az arab népesség több mint fele bizalmat érez.

Vallási vagy nemzetállam, vallásosodás

Arra a nyitott kérdésre, hogy miben áll Izrael, mint zsidó állam jelentősége, 47% a nemzetiségi vonatkozást emelte ki, míg 30% a vallási szempontot tartotta fontosnak. Az arabok közül 29% úgy vélte, Izrael „zsidó állam” meghatározása rasszizmust jelent, 26% pedig azt állította, hogy az állam „zsidó” definíciójával azt csak a zsidósághoz kötik, azaz számukra ez kirekesztést jelent. Ráadásul a zsidók és a baloldaliak 75%-a, a világiak 61%-a, a teljes zsidó lakosság 42%-a véli úgy, hogy az állam meghatározásában a „zsidó” összetevő túlságosan hangsúlyos, ugyanezt az arabok 74%-a gondolja így. A zsidók 53 százaléka, a világi zsidók 79 százaléka egyetért azzal a kijelentéssel, miszerint „A vallásosok fokozatosan kezükbe kaparintják az országot.” Az arabok közül csak 37% értett egyet abban, hogy a vallásosok (muzulmán, keresztény) szerzik meg a hatalmat az arab társadalmon belül.

Hír-szerzési szokások

Annak ellenére, hogy a mutatók szerint általánosságban alacsony az izraeli lakosság körében a médiába vetett bizalom mértéke, a megkérdezettek közül csak egy kisebbség (31%) támaszkodik a szociális médiára, legtöbben a hagyományos, nyomtatott vagy sugárzott médiát használják. Azt is megállapították, hogy az aktuális hírek forrása az izraeliek körében első helyen a televízió (53%), ezután a nyomtatott média (28%) és a rádió (26%). A válaszadók mindössze 26%-a hivatkozott a közösségi hálózatokra, mint legfontosabb információforrásra, ha aktuális hírekről van szó. A legtöbb izraeli (56%) úgy véli, hogy a média rosszabb képet mutat Izrael helyzetéről, mint az szerintük a valóságban igaz. Mindazonáltal – és annak ellenére, hogy az elmúlt év során nagyon sok támadás érte az újságírókat és a médiát a kormány részéről –, az izraeliek 74%-a ellenezne egy olyan jogszabályt, amelyben korlátozzák azokat a médiaszerveket, amelyek a kormány politikáját bírálják. A legtöbb izraeli (66,5%) azzal sem ért egyet, miszerint a kormánynak joga lehetne befolyásolni a közszolgálati műsorszolgáltatás tartalmát azért, mert azt állami pénzből finanszírozzák.

Izrael és a nagyvilág

A nemzetközi összehasonlítások tükrében Izrael viszonylag jó helyen áll világviszonylatban, de alacsonyan az OECD-országokhoz képest. Például Izrael az utolsók között szerepel az emberi jogi és a liberális mutatók alapján az OECD országai között, azonban jó helyezést kapott ugyanott az állampolgárok politikai részvételét vizsgálva.

A jelentés azt is megállapította, hogy a zsidó izraeliek körében közel 60 százalék azon a véleményen van, hogy az emberi jogi szervezetek sértik Izrael államának érdekeit. Ez a szám azonban alacsonyabb, mint a tavaly mért.

Maradunk!

Mint látható, az izraeliek többsége nem bízik a demokratikus intézményekben, és nagy a véleménykülönbség az egyes társadalmi rétegek között. Az adatok azonban azt is kimutatták, hogy az izraeliek mégis nagyon optimisták az országukkal kapcsolatban, és nem hagynák el akkor sem, ha erre lehetőségük nyílna.

Annak ellenére, hogy a megkérdezettek közel fele szerint az élet Izraelben nehezebb, mint más nyugati országokban, 70 százalék azt mondta, hogy optimista az ország jövőjét illetően (bár a baloldali zsidók és arabok fele vélekedett csak így), és több mint 80 százalék még akkor sem emigrálna, ha nyugat-európai állampolgárságot szerezhetne. Még a baloldali izraeliek többsége – akik mint láttuk, kritikusabbak a kormánnyal szemben – is azt állította, nem hagyná el Izraelt.

Ez a paradox azt jelzi, hogy „az izraeli társadalom maga sokkal erősebb, mint a politikai rendszer” – mondta erről prof. Tamar Hermann, a projekt vezetője. Elmondása szerint az a különbség aközött, ahogy az izraeliek a politikai rendszert, illetve a saját életüket és az ország jövőjét látják, tovább nőtt az elmúlt év során.

Benjamin Netanjahu miniszterelnök két hónappal ezelőtt cinikusan „savanyúak”-nak nevezte – főként baloldali – kritikusait. A mutatók alapján Hermann szerint ebben lehet igazság. „Nem szívesen mondom ki, de [Netanjahunak] igaza volt. Ez a felmérés is azt mutatja, hogy az emberek elégedettek az életükkel, de nem hajlandóak ezért a kormányt méltatni. Ők egyszerűen utálják azt. ”

Rivlin elnök az éves demokráciaiindex bemutatására rezidenciáján tartott ünnepi összejövetelen fontosnak tartotta kiemelni az izraeli társadalom aktív részvételét a társadalmi folyamatokban.

„Néhány évvel ezelőtt még a facebook-demokráciáról volt szó. Azt állították, az emberek nem mennek tüntetni, csak otthon ülnek és nyavalyognak. Manapság azonban mind a jobb-, mind a baloldal részéről láthatunk utcára vonuló embereket, akik készek kifejezni álláspontjukat. Itt, az elnöki rezidencia előtt is nem egyszer volt már tüntetés. Egy részükön szolidaritásuknak, mások ellenkezésüknek adtak hangot. Tüntetések vannak az államügyész lakása környékén, a legfelsőbb bíróság elnökének lakhelye előtt, a Rothschild sugárúton. Az állampolgárok igenis hajlandóak otthagyni a billentyűzetet és kimutatni álláspontjukat. Ez mindenképpen lenyűgöző.”

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!

  • frank peti

    Nagyon alapos és értékes írás. Köszönjük!