Miért írok erről? Mert a szomszédok jók, a helyzet pedig őrület.
Ez oké? Nem tudom.
Tehát szombaton a gyermek 16+ éves és nagyszerű. Kéri, hogy hozzam haza a haverjával Jodfatból. Nincs igazán kedvem hozzá, pláne sötétedés után, de fogom a slusszkulcsot, a mobilt, meg az alakulni kezdő mandulagyulladást, és indulok.
Ahogy Misgav felé fordulunk, a Peugeot, a torokfájás és én, az üzemanyagjelzőre pillantok, hát üres. Egy pillanat múlva a piros lámpa is kigyullad. Oké, van mondjuk 50 kilométerünk a piros lámpával. Jodfat kapujában várnak a fiúk, és hideg van.
Visszafelé bemegyek Sfaramba (arab város – szerk.), a főbejáraton. A Mahmoud Darwish úton mindjárt balra van egy benzinkút. Fiatal srác a pultnál, nem ismerjük egymást.
– Nincs benzinem és nincs semmiféle fizetőeszközöm sem – mondom.
– Nem küldelek el benzin nélkül – feleli. Teletankolok, összesen 351 sékelért.
– Holnap útban Haifára bejövök és fizetek – ígérem neki. Nem akarja, hogy nála hagyjak bármit is, a személyim számát sem. Nem kell neki. Adinak hívják. Adi? Igen, mint héberül. Arabul ugyanazt jelenti.
Másnap bemegyek fizetni. A boltban egy másik srác van. A kassza fiókjában számla, 351 sékelről. Mintha már készpénzben fizettem volna. Ő sem lepődik meg.
***
Meghívó Libermannak, hogy inspirációt kapjon az araboknál.
Nekünk is.
Írtam Adinak, köszönet a segítségért, a nagy szívéért és a bizalmáért.
Láncszem a természet szövedékében. És izraeli is. (A “provokál” néhány szinonímája szükség esetére: abajgat, babrál, bánt, birizgál, bizgerél, bolygat, bosszant, bőszít, cseszeget, csesztet, cukkol, dühít, feszeget, firtat, háborgat, heccel, hergel, húz, idegel, idegesít, incselkedik, ingerel, irritál, kötekedik, macerál, nem hagy békén, nyaggat, nyektet, nyúz, piszkál, piszkálódik, rejcol, szekál, szekíroz, szívózik, szurkál, zaklat, zargat, zavar, zseníroz.)
