Amikor semmi sem, és mégis de

Van a héberben egy mondás, amit nagyon szeretek egyszerű tömörségében: “Imá lo bábájt”, ami szó szerint annyit tesz, anyu nincs otthon. Ez az egyszerű mondat kifejez egy bizonyos életérzést is. Olyankor használják a köznapi beszédben, ha valami olyasmit kell kifejezni, ami a megszokottól való eltérést jelent a háztartásban. Ez lehet például a gyerekek első önálló konyhai szárnybontogatásait kísérő következmények, a szennyes ruhák teljes lakást beborító halmaza, az asztalra tett cipőbe bújtatott láb, az ágyban fekve kakaóivás szotyolázással kísért rítusának gyakorlása, és persze bármi egyéb. Nálunk ritkán fordul elő, hogy nem vagyok itthon, vagy bármilyen más okból nem látom el a mosónő, szakács, pék, konyhalány, takarító, szobaasszony, kertész, gondozó, lelkisegély, házitanító, mesemondó, játszótárs, útitárs, szerető funkcióimat. Előfordul persze olyan is, hiszen nemrég is az egész évet keretező makacs hátfájás napokra ágyba kényszerített. A gyakoribb azonban nálunk az, hogy Gergő nincs itthon. Koncertre utazik külföldre időről időre. Korántsem annyit, mint régen, mikor Európában volt zenész, de azért útra-útrakel. Ilyenkor nálunk a technikai eszközök titkos radarjaikkal érzékelik, hogy Ábá lo bábájt (apa nincs itthon), és abbahagyják szokásos tevékenységeiket, sőt a nem technikaiak is csatlakoznak a sztrájkhoz.

A bázisról hazaérkező katona elhelyezi a szennyest a gépben, majd leülünk megnézni a Roncsfilmet, mert nem ismeri. Miközben a fiatal Mucsi, Szőke, Badár, Gáspár Sándor, Pap Vera, Rajhona és még sokan mások is mulattatnak bennünket a ’89-ben játszódó szatírában, a mosógép nem dolgozik, ahogy szokott. A hibát hamar megállapítom. Nem szivattyúzza ki a vizet, ezért nem centrifugál. Sebaj, megoldjuk. Kinyitom a megfelelő alsó részt, kitekerem a kis kupakot, ellenőrzöm, nincs-e valami dugulás. Nincs, így aztán dől a víz. Állunk Ábellel, egyre magasabb a vízállás. Rongy, szerszám (mágáv), vödör. Még nem teljesen összehangolt a munka, de legközelebb profik leszünk. Végül a ruha kimosva, kiteregetve, később megszáradva, kivasalva, még később útban a katonai bázis felé a gyermek hátán a zsákban.

Nem mondom, hogy igaziból hideg van, mert nincs, de azért nem szeretjük a 17 fokos maximum hőmérsékletet a házban. Fűtünk, ha fázunk. Fával elsőrorban, de mázgános (légkondis) rásegítéssel. Fűtenénk, de a mázgán búsan nyekereg, majd fújtat, majd liheg, majd leáll. Ezt a mutatványt akárhányszor tudja tetszőleges időpontban. Meleg nem jön belőle. Nem nyúlok hozzá, mert a portalanításán kívül nem tudom, mit lehet vele csinálni. Időnként bekapcsolom.

A konyhában magabiztosan fölkattintom a villanyt. Már negyed hat van, és csak most lett sötét odakint. Hosszabbodnak a nappalok. A lámpa zizeg és erősen hunyorog. Le- és fölkapcsolom, ugyanaz. Sebaj, helyettesítem egy ablakra csíptetett olvasólámpával.

A fürdőszobában eldugult a mosdó, jelenti Eszti. Nem gond, az rendes napokon is az én reszortom. Szétszedni ugyanis a legapróbb alkatrészekig tudom, és mindig nagy érdeklődéssel figyelem, mi okozza a dugulást. Nem mondom, undi a dzsuva, de nagy elégtétel a látványos javulás, mikor az ember túl van rajta. Az összeszerelésnél szinte mindig csöpög, de olyankor Gergő se perc alatt helyreigazítja. Most sikerül minden, nem is szedem szét a végletekig, össze is tudom cseppmentesen rakni. A dugulás, az viszont nem szűnik meg. Sebaj, van itthon csőgörény. Az okos kis szerkezetet minden irányból letuszkolom a csőben, ameddig megy, és tekerem. Semmi eredmény. A sikertelen horgász csalódottságával rakom el a cuccot. Átmeneti megoldásként letekerem a szifont, vödröt rakok a mosdó alá. Ki lehet bírni.

Mindent meg lehet átmenetileg oldani, talpraesettnek érzem magam. Nem ezért lenne jó, ha hazajönne. Várom, mert szeretem. Azért mikor betoppan éjjel, négy nap után, sorolom bomolva, mi minden nem megy, ő meg szelíden kéri, hogy ha lehet, majd holnap mondjam, és egy idő után tényleg abbahagyom a lamentát.

Bekapcsolja a mázgánt, kiválóan működik. A lámpa foglalata valóban tönkrement, veszünk másikat, kicseréli máris. A mosógépre nem tud mit mondani, csúnya hangja van, valószínűleg szerelőt kell hívni. Na azt már nem, gondolom elszántan, és ahogy egyszer a szerelőtől láttam, kapcsolok programot, centrifugát, kinyitom a vizet, elzárom, kikapcsolom, bekapcsolom a masinát. Aztán ellentmondást nem tűrően belerakom a ruhákat, mosószert, semmi hiba, minden működik. A mosdó csövét is helyre rakom, láss csodát, egyelőre lefolyik. Mintha varázsütésre minden a megszokott formájába kerülne. Nálatok is zavar keletkezik az erőben, ha elmegy a kedves?

Blogger

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!

MEGOSZTÁS