Utazok a jeruzsálemi villamoson, bámészkodom. Öt kontinens kultúrája keveredik itt harcos büszkeséggel, töményen. Az etnikai, világnézeti különbözőség színesen, tapinthatóan simul az emberek bőrére, arcára, a tekintetekben bújkál, és testet ölt ruhában, ékszerben, apró részletekben. Az ismert mondás körül forognak a gondolataim: „Jeruzsálem imádkozik” („ … Tel Aviv szórakozik, Haifa dolgozik”). Vannak itt szekulárisok is szép számmal: az „imádkozik” helyett találóbbnak érzem azt, hogy „egy kizárólagos igazság ideológiáját képviseli”. Többféle köntösben. Az igazság oltárára szánt áldozatok közt pedig olykor mintha semmi sem lenne elég drága.

Egy idős férfi száll fel bevásárlókocsival, hangosan telefonál valakivel ivritül. Diszkréten szemügyre veszem: a Közel-Kelet szülöttjének tűnik, de enyhe akcentusa jelzi, hogy nem itt nevelkedett. Aztán észreveszem pulóverén a képet.

“70 éves a fasizmus feletti győzelem. 100 éves az októberi forradalom.” Fotó: Bódi Géza

„Nem bánod, ha lefotózom a pulcsidat?”  – fordulok hozzá, miután befejezte a telefonálást.

Készségesen hátat fordít, majd viccesen visszakérdez: „Hogy mutatok a képen?”

„A Szovjetunióból jöttél?”

„Nem. Líbiából.”

„Csak mert ez a kép, … Sztálin…”

„Líbiában születtem, de mindent tudok Sztálinról.” – mondja.

Közben megáll a villamos, le kell szállnom.

„Rengeteg jó dolgot csinált, de itt mindenféle hazugságot mondanak róla” – folytatja, majd mikor látja, hogy kilépek az ajtón, gyorsan utánam fordul:

„Akarod tudni az igazságot?”

„Kösz, nem!” – hárítom el egy mosollyal.

Leszállt volna.

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.