Dávid városának támfala egykori épületekkel - fotó: a szerző

Jeruzsálemben folytatjuk országjárásunkat, és még csak Dávid városát sem hagyjuk el, hiszen ott történtek a fontosabb dolgok a következő évszázadokban – legalábbis a Biblia révén megőrzött, és történelemkönyvekbe került dolgok. Legutóbb Dávid csapataival fondorlatosan bevettük a várost, és ehhez végigmentünk a (ma már száraz) kánaánita vízelvezető csatornán. Ma is a föld alá ereszkedünk, de aki velünk tart, az hozzon strandpapucsot, mert combközépig érő hideg vízben fogunk baktatni.

Dávid palotája volt? – fotó: a szerző

Az úgy volt, hogy már Dávid jelentős építkezésekbe kezdett frissen megszerzett, örök fővárosában. Eilat Mazar régész asszony úgy véli, hogy az ő palotáját találta meg a dombocska északi részén. Ezt datálási, nőket lenéző, féltékenységi, valamint tudományos okokból vitatja a szakma másik fele, de végül is néhány évtizedről van szó olyan háromezer évvel ezelőtt. Az is lehet, hogy csak Dávid házának egy későbbi tagja emelte a hatalmas kövekből álló óriási épületet, melynek központi szerepét illetően nincs vita: legalábbis kormányzati feladata volt. Dávid szentélyt is szeretett volna, de sajnos közbeszólt az Úr: „De Isten így szólt hozzám: Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert háborúskodó ember voltál, és sok vért ontottál.” (Krónikák 1. 28:3)

Dávid fia, Salamon aztán ismét naggyá tette Jeruzsálemet, hogy úgy mondjam. Hogy milyen naggyá? Dávid halálakor olyan hatvan holdas volt a pagony, és olyan ezerötszázan laktak benne, Salamon idejének végére viszont 90 holdnyi lett és mintegy 4500-an lakták. Bölcs Salamon felépítette a Szentélyt az addigi várostól északra eső dombocskán, a Moria-hegyen, ahol a zsidó hagyomány szerint Ábrahám kis híján feláldozta Izsákot. Halkan megjegyzem, hogy az ókori világban bizony volt emberáldozat, a közeli Gyehenna völgyben effélét gyakorolhattak a kánaánita Moloch vagy Molek istennek szentelt oltárokon.

Építsen Ön is újabb várfalat Assúr ostroma ellen – fotó: a szerző

Szóval Salamon nagyban építkezett, mert kellett a hely, állítólag – nem én találtam ki, a Biblia írja – ezer nője volt. Palotája valahol a Szentély és a régi város között lehetett, azon sem csodálkoznék, ha a történelem szeszélyének adózva mondjuk éppen a mai al-Aksza mecset helyén. Ásatni arrafelé belátható időn belül nem fogunk – világháborút csak nem akarunk –, maradjon ez egyelőre az egyik kérdőjel.

Egy 1967 után az óváros zsidó negyedében előkerült falrészlet – fotó: a szerző

Dávid városában szerencsére lehet kapirgálni, és egészen csodás dolgokra bukkantak. Pecsétnyomókra, bullákra mindenféle, a Bibliában is szereplő nevekkel, úgyhogy a szöveg már régen kikerült tárgyi bizonyítékokkal támogatva a mesék birodalmából. És ráadásnak egy csodálatos kővécére is. És alant több száz év emberi ürülékére. Kedves olvasó, ne fanyalogjon, ne fogja be az orrát, a régészek természetesen azonnal rávetették magukat és elemezni kezdték az anyagot, és ennek köszönhetően pontosan tudjuk, hogy a századok során miket ettek őseink. Sőt még azt is, hogy az ostromok idején bizony elfogyott a hús, és szegények vegán kosztot rágcsáltak.

Az a bizonyos ókori vécé – fotó: a szerző

Salamon után kettévált a zsidók királysága Izraelre és Júdára, ezek olykor egymást is ölték, majd szép lassan mindkét birodalmacskát felőrölték a Mezopotámia felől érkező hadak. Az asszírok kb. i.e. 701-ben bekövetkezett ostromára alaposan felkészült Ezékiás király, hatalmas építkezésekkel újabb fallal vette körül az addigra a Cion-hegy irányában még sokkal nagyobbra nőtt várost, és megpróbálta biztosítani vízellátását az ellenség támadásának idejére. Ehhez újabb csatornát ásott a mészkőhegybe, amely elvezette a régi kánaánita járatból a Gihon forrás vizét egy új folyosón a megduzzadt város déli részében fekvő medencébe. Aztán hiába volt minden lázas építkezés, jöttek a babiloniak, és a többi már történelem.

A hatalmas víztározóhoz vezető lépcsőfalak nagyobb kövei Hedes, a régebbi kövek Ezekiás kiráy korából – fotó: a szerző

A múlt héten még száraz lábbal mehettünk végig a régebbi, vizétől megfosztott csatornán, de mivel most is leereszkedünk, hogy őrült módon vízáramnak álcázzuk magunkat, ezúttal előbb rövidnadrágot és strandpapucsot húzunk. Nincs jobb, mint amikor saját bőrünkön érezzük a régi korok és az előző turistacsoport leheletét, úgyhogy ismét le a föld alá, s ígérem, ezúttal is jól fognak szórakozni Dávid városában!

Csobbanunk, mint Nemecsek – fotó: a szerző

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.