…filiszter leszek magam is…

Mai hetiszakaszunkban az őseinknek oly sok bosszúságot okozó „tengeri népek”, vagyis a filiszteusok nyomába eredünk, hiszen eleink egyik legfontosabb ügye a velük folytatott harc volt évszázadokon át, s hála a régészeknek, ma már egyre pontosabban tudjuk, hogy kik is keserítették meg életüket.

A Biblia slamposan egyik csoportjukról plistimnek, filiszteusoknak jelöli a világtörténelem első dokumentált népvándorló-áradatának idején Kánaán földjén letelepedett migráns tömegeket, de a tudomány manapság a „tengeri népek”, héberül „gojé hajam” névvel illeti őket.

A filiszteusok behozták a vasat – fotó: a szerző

Valamikor az i. e. második évezred közepén megjelentek, hódítottak és letelepedtek, s magukkal hozták fejlettebb civilizációjukat. Például vasfegyvereiket és a korabeli hadiiparból átszivárgott egyéb vaseszközeiket, rengeteg gondot és bajt okozva az akkor még a bronzkorban élő izraeli törzseknek, vagyis az erre a földre érkezett másik migránscsapatnak. Párszáz évig kultúrát, városokat teremtettek, majd a Mezopotámia földjéről érkező újabb hódítók elsöpörték őket, és felolvadtak a népek tengerében. Veni, vidi, vici, s aztán a levesbe.

Viszont később újra előbukkant a nevük, hála a rómaiaknak, akik a zsidóknak írmagját és emlékezetét is megpróbálták eltüntetni erről a vidékről, és ezért róluk Palesztinának nevezték át ezt a rebellis tartományt. Bármi is történt, génjeik, s tudásuk bennünk élnek, hiszen a szerelem már az ókorban is erősebb volt a papi és politikusi szónoklatoknál. Mindez dokumentálva van: a Bibliában még a bírák egyikeként számon tartott Sámson is minduntalan a filiszteus nőkbe szeretett bele. Vesztére, de ez már egy másik, noha mai heti-szakaszunkkal igencsak összefüggő történet.

Háromezer éve szűrve szerették a sört az asdódi filiszteus múzeum bizonysága szerint

S hogy anno miért kelt útra ez a migránsáradat? A legvalószínűbb elmélet szerint i. e. 1500 magasságában egy óriási vulkánkitörés rázta meg Szantorini szigetét, amely átalakította a Földközi-tenger egész térségét. Valószínűleg ennek nyomait olvassuk az egyiptomi tíz csapásban, hiszen a vulkanikus felhők okozta sötétség s a kitörés utáni cunami meghatározó hatással volt a korabeli civilizációkra. Tengeri népvándorlásokat indított, és pl. tönkretette Kréta szigetén a minószi kultúrát, s belőle fakadhatott Atlantisz legendája is.

Magtár a földben Hirbet Cartán – fotó: a szerző

Előző hetiszakaszunkban El-Ahwatnál a Szardínia szigetéről útra kelt Sardana nevű csoporttal ismerkedhettünk, s benne Sisera hadával. Nyomukban járva induljunk ma Hirbet Cartából, ami Ros Haájn városka szélén egy régészeti feltárás, a régészek egyik csoportja szerint Even Ezer maradványa. Azért éppen ide jöttünk, mert a Biblia szerint itt, Even Ezernél zajlott az egyik legnagyobb csata a filiszteusokkal.

A tengeri népek ugyanis a szárazföld, a somroni hegyek felé nyomultak, s errefelé stratégiailag fontos hely volt, itt a Jarkon folyó közeli forrásánál lehetett ellenőrzés alatt tartani az ókor egyik legfontosabb kereskedő útvonalát, az Egyiptom felől Mezopotámia felé vezető karavánutat. A Jarkonon ugyanis az akkori technológiával csak ritkán és kis csoportokban lehetett átkelni, s ha a parton északra, Libanon felé akartak haladni Gáza felől, akkor itt el kellett menni egészen a folyó forrásvidékéig.

De mire a filiszteusok tengerparti városállamaik, Gáza, Askelon és Asdód felépítése után a szárazföld belseje felé törtek, addigra odahonfoglaltak a héber törzsek. Két beljebb épített városuknál, Gátnál és Ekronnál ennek megfelelően már harcokról számol be a Biblia. Arrafelé ugyanis már a letelepedett, vagy többé-kevésbé letelepedett izraeliek éltek tipikus négyosztatú, izraeli kultúrát bizonyító házakban. Sajnos itt Hirbet Cartán a szépen feltárt házaikat kiásásuk óta már birtokba vette az enyészet. Pusztulnak a kövek,  széthordják őket, s ha nem veszi gondozásba a látnivalót hamarosan valamely erre hivatott állami szervezet, akkor nyoma sem lesz a háromezer éves romoknak, a föld mélye hiába őrizte őket eddig tanúságul.

Négyosztatú izraeli ház maradványai Hirbet Cartán – fotó: a szerző

Even Ezerben szegény izraelieket ronggyá verték a filiszteusok, gondolták, a Nagyfőnök majd segít, elszaladtak hát a mintegy húsz km-re lévő Silóba a frigyládáért. (Ennek emlékére az utóbbi években itt egy “izraeli maratont” rendeznek Even Ezer – Siló távon.) Hiába az égi segítség, ismét csúfosan elbuktak egy csatát, és ráadásul a filiszteusok elrabolták a frigyládát is. Rájuk csak bajt hozott, később nem győztek visszaadni, de ez már megint egy másik történet.

Azért Hirbet Cartán csodáljuk meg a földbe ásott magtárakat, a házak maradványait, más nem nagyon van, és üljünk be a kocsiba, mert Askelonban folytatjuk a tengeri népek nyomon követését. A város Gáza felőli, déli végénél találjuk a romokat, a világ egyik legrégibb kikötővárosának maradványait.

Az i.e. második évezred harmadik harmadában csodavárost, a korabeli technológia csúcsát, valóságos high techet építettek ide a filiszteusok az elődeiktől, a kánaáni népektől megszerzett alapokra. Persze nem biztos, hogy éppen a plistim törzshöz tartoztak, de hívjuk őket mi is így, s származtassuk őket Kréta szigetéről a Biblia nyomán.

A kánaáni városfal Askelonnál – fotó: a szerző

A filiszteus migráns csapat előtt sem volt üres ez a vidék, sőt a kánaáni városban találták meg a világ első boltíves városkapuját, mert már ezt is tudták. Ma már fel se tűnik, de bizony az építészetben igen fontos mérföldkő volt a boltív támasztó szerepének felismerése, és ezt itt bizonyítottan meglépték a kánaániak.

Askelonban nehéz elválasztani egymástól a kánaániaktól az ottmánokig terjedő civilizációk maradványait, de alaposan járjuk be a gondosan karban tartott nemzeti parkot, hiszen egyik kultúra sem értékesebb a másiknál, s egymásutániságuk, egymásra építkezésük különösen érdekes.

Boltíves csoda-kapu a kánaáni korból Askelonnál – fotó: a szerző

Ha viszont ma aztán mégis csakis és különösen filiszteusvadászaton vagyunk – hiszen ezért húztunk reggel túrabakancsot -, akkor megint vágjuk magunkat kocsiba, és menjünk át a közeli Asdódba, a filiszteus múzeumba. A Tajaszim 16. alatt gondosan elkülönítve csakis velük ismerkedhetünk, megcsodálhatjuk seritalhoz készített szűrős kerámia kancsóikat, fejlett tárgyi kultúrájukat, ékszereiket, és hozzá megtudhatunk sok mindent titokzatos isteneikről.

Kánaánira épített filiszteusra épített hellenisztikusra épített rómaira felhúzott bizáncira emelt török kori maradványok Askelonnál – fotó: a szerző

“Szeressétek hát a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban!” – mondta az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen (Mózes 5, 10:19), s így pészach táján, emlékezve az egyiptomi kivonulásra érdemes felidézni ezeket a szavakat. Ennek szellemében fáradtan, de elégedetten tértem haza filiszteus-utamról, amely Izrael földjének egyik legizgalmasabb kultúrájához vitt közelebb.

Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!