Izrael Állam 70. függetlenségi napja alkalmából Benjamin Netanjahu miniszterelnök levelet küldött az első miniszterelnöknek, David Ben-Gurionnak  Levelek az alapítókhoz sorozat

Kedves Ben-Gurion,

Izrael Állam éveinek magasságából egyre világosabbá válik az 5708. év ijjár hó ötödikei felejthetetlen péntek délután történelmi pillanatának a jelentősége. A függetlenségi nyilatkozat, melyet felolvastál, hatalmas dolgot adott a zsidó népnek: több mint kétezer év után megújult nemzeti szuverenitást a szülőföldön. Én tudom, milyen nagy felelősség volt a válladon. Tisztában voltál az állam létrehozásában rejlő veszélyekkel, amik az arab seregek minden irányból történő behatolásának azonnali bekövetkezésének eshetőségében csúcsosodtak ki. Tudatosan kellett figyelmen kívül hagynod a környezetedből, valamint a külföldről reád irányuló nyomást és figyelmeztetéseket. Mindezek el akartak tántorítani a nemzeti függetlenség kikiáltásának merész lépésétől. Ebben a kritikus pillanatban te Izrael önállósága mellett döntöttél. Ebben is követted azt az alapszabályt, ami mindig is vezérelt, miszerint: a cionizmus sorsa Cionban lesz eldöntve.

“A függetlenségi nyilatkozat hatalmas dolgot adott a zsidó népnek: több mint kétezer év után megújult nemzeti szuverenitást a szülőföldön.” – A függetlenség kikiáltása – fotó: GPO

A szuverenitás helyreállítása azonban csak az állam létrehozásának kiindulópontja volt. Meg kellett teremteni az állam biztonságát, növelni kellett a zsidó települések számát, fel kellett virágoztatni a lepusztult országrészeket, fogadni kellett a nagy bevándorlóhullámokat, meg kellett alkotni egy működőképes gazdaság alapjait, támogatni kellett az állami oktatást, és nem utolsósorban a kultúra és a szellemi élet igényeit.

Azokra az alapokra, melyeket Izrael fennállásának első évtizedeiben fektettek le, a kormányom és én további rétegeket helyezünk. Folyamatosan befektetünk a nemzeti teljesítőképességünk összetevőibe. Azon erőfeszítéseink, hogy Izraelt egyre növekvő világhatalommá alakítsuk, immár látható gyümölcsöket teremnek.

Mindennek az alapja a katonai erő fejlesztése. Ben-Gurion, ebben mi egész biztosan egyetértünk. A függetlenségi háború, amelyre alaposan felkészültél, és amit a hadsereg vezetésével együtt irányítottál, kétesélyes alternatívát mutatott nekünk: győzelem vagy megsemmisülés. A rendelkezésre álló katonáknak és harcászati eszközöknek a különböző frontvonalakon való helyes elosztása az ellenségeink legyőzését eredményezte.

Mint köztudott, itt a Közel-Keleten csak az erősnek van létjogosultsága, a gyenge pedig pusztulásra van ítélve. A szuverenitás lényege pedig az a képesség, amivel egyedül tudjuk megvédeni magunkat minden fenyegetéssel szemben. Ennek eléréséért cselekedtél – mi pedig még intenzívebben cselekszünk – a stratégiai képességeink fejlesztése, az ellenünk törők elrettentésének kivitelezhetősége, és a haderőnk erősítése érdekében.

Nagyrészt magadévá tetted az egyik múltbéli nagy ellenfelednek, Zeev Jabotinskynak (aki mellesleg az egyik szellemi mentorom) „Vasfal” nevezetű világnézetét. Így fogalmaztál 1961-ben: „A biztonságunk azon múlik, hogy képesek vagyunk-e elrettenteni azokat, akik az elpusztításunkat tervezik. Továbbá, amennyiben nem sikerül ezen erők elrettentése, képesek kell hogy legyünk ezeknek a legyőzésére. Csak úgy lehetünk biztonságban szülőföldünkön, ha az ellenség szembesül azzal, hogy nem tud fölénk kerekedni. Nem tud, mert egyre növekvő erejű a katonai erőnk, és egyre több országgal alakítunk ki baráti kapcsolatot. Ezen az úton haladva tudjuk majd elérni a szomszédainkkal való békés egymás mellett élést.” Ez a koncepció ma is érvényes, és mindig érvényben is lesz.

Nem éltél már, amikor békeszerződést kötöttünk Egyiptommal és Jordániával. Ezek a megállapodások természetesen jó irányba változtatták meg a helyzetünket a Közel-Keleten, de ennek ellenére új és új fenyegetettségek merülnek fel körülöttünk. Az iszlamista fanatizmus erőszakos hullámával kell szembenéznünk, amely elönti a körülöttünk lévő térséget. Ezért óriási energiát fektetünk be a saját erőnk kiépítésébe. A védekezés területén az illegális határsértések elleni kerítésbe, a hírszerzésbe, a kibernetikába, a sok ezer elfogórakétába; a támadás területén pedig tankokba, repülőgépekbe, hadihajókba és tengeralattjárókba. A harcászati képességeink a föld alatti dimenziótól az űrig terjednek. Arra törekszünk, hogy a katonai–biztonsági erőnk képes legyen egy vagy akár több ellenséget is visszaverni, elrettenteni vagy legyőzni – méghozzá úgy, hogy a csatát az ellenség területére viszi és ott vívja meg. Bárki, aki azzal fenyeget, hogy elpusztít bennünket, hasonló veszélynek teszi ki magát.

A biztonság sok pénzbe kerül, ugyanígy az állam egyéb igényei is. Ezért építjük egyidejűleg a gazdasági erőnket is.

“A függetlenségi háború, amelyre alaposan felkészültél, kétesélyes alternatívát mutatott nekünk: győzelem vagy megsemmisülés.” – David Ben-Gurion egy sivatagi Gadna tábort látogat – fotó: Pridan Moshe / GPO

Az izraeli gazdaság mélyreható változáson ment át az állam vezetésében töltött éveid óta. Az út elején gazdasági rendszerünket a koncentráció, a felülről történő felügyelet és a kormányzati beavatkozás jellemezte.

Az elmúlt 20 évben egy gazdasági forradalmat vezetek az izraeli gazdaságban: a központosított gazdaságból a szabad piacgazdaságba. Ösztönözzük a versenyt, csökkentjük az adókat, reformokat kezdeményezünk, csökkentjük a bürokráciát és megszüntetjük a gazdaságot zavaró akadályokat. Mindezek a tényezők fenntartható gazdasági növekedést eredményeztek. Ahelyett, hogy támogatnánk önfenntartásra nem képes gyárakat, állami beruházásokat végzünk az infrastruktúrában, és különböző területeken segítjük a magánvállalkozásokat.

Gazdasági sikereink Afrikából illegálisan beáramló munkavállalókat vonzottak. Ezért elrendeltem egy több mint 200 kilométer hosszúságú, az egyiptomi határ mentén fekvő kerítés építését, amely teljesen blokkolta a határátlépőket, és megakadályozta az állam zsidó jellegének károsodását.

Az általunk elfogadott szabadpiaci politika ösztönözte a technológia fejlődését, amit te is nagyon fontosnak tartottál. Örömmel számolok be neked arról, hogy Izrael ma vezető innovációs erő a világban. A “high-tech” és a “cyber” olyan szavak, amelyeket nem ismertél, de tudd meg, hogy a gazdaság nagyon erős motorjáról beszélünk. A sikeres innováció nagy része a Negev-sivatag térségében zajlik, azon a területen, amely mindig közel állt a szívedhez. Kezdeményezésünk eredményeként a Negev radikálisan változik. Beer-Seva egyre inkább egy cyber-világváros, Dimonában toronyházak épülnek, Jeruchamban a hadsereg szolgálatában állók családjai települnek le. Létrehoztunk egy új várost – egy nagy katonai bázist –, ami a sivatagi homokból nőtt ki. Az Eilat melletti Timnán hamarosan új nemzetközi repülőteret nyitunk meg, ami csatlakozik majd a rólad elnevezett lodi nemzetközi repülőtér munkájához.

Mindezen túl folyamatosan vonjuk be a munkaerőpiacra a lakosságnak olyan szektorait, melyek hagyományosan távol maradtak tőle. Ilyenek például az ultraortodox és a nem zsidó közönség férfi és női tagjai. A célom az, hogy az állam minden polgára része legyen az izraeli sikertörténetnek.

Izrael katonai–hírszerzési és gazdasági–technológiai erejét kihasználva jelentősen megnöveljük az állam politikai–diplomáciai súlyát a nemzetközi színtéren. Az állam korai óráitól kezdve azon voltál, hogy a lehető legtöbb országgal diplomáciai kapcsolatot hozzál létre, és Izrael szövetségre léphessen a világ kormányaival. A szomszédos arab államok ellenséges volta vezetett téged arra, hogy kezdeményezd a “Periféria Szövetséget” Iránnal, Törökországgal és Etiópiával. Nos, ezen a területen is biztos, hogy örömmel hallanál arról a nagy előrehaladásról, amit elértünk. Fennállásának 70. évfordulóján Izrael nemzetközi kapcsolatai virágoznak.

Szoros kapcsolatokat ápolunk az Egyesült Államokkal, nagy és hű szövetségesünkkel azáltal is, hogy rendszeresen fordulunk az amerikai közvélemény és az amerikai kongresszus felé. Ezzel személyesen és intenzíven közel 40 éve foglalkozom.

1949-ben hivatalosan úgy döntöttél, hogy Jeruzsálem Izrael fővárosa. Határozottan elutasítottál minden olyan javaslatot, ami nemzetközi felügyelet alatt álló várossá alakította volna át a fővárosunkat. A közelmúltban a kör bezárult: Donald Trump amerikai elnök történelmi nyilatkozatot tett: hivatalosan elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, és bejelentette, hogy hamarosan országának nagykövetségét áthelyezi a mi örök és egységes fővárosunkba.

“1949-ben hivatalosan úgy döntöttél, hogy Jeruzsálem Izrael fővárosa. A közelmúltban a kör bezárult.” – Donald Trump a Siratófalnál – fotó: Dan Hansen / The White House

Az Oroszországgal fenntartott kapcsolataink nagy változásokon mentek keresztül. Az orosz elnökkel személyes kapcsolatot tartok fent. A kommunista blokk és a nyugatot elválasztó “vasfüggöny” óta nagy mennyiségű víz folyt le a Volgán (kevesebb a Jordánon). Ez a függöny összeomlott, és ennek eredményeként tömeges és nagyértékű bevándorlás történt a volt Szovjetunióból, amely hatalmas és megújult erőt adott a cionista eszme megvalósításának.

Megtörtént az áttörés azon a területen is, amihez nagy reményeket fűztél. Folyamatosan erősítjük a kapcsolatokat a Földközi-tenger medencéjének országaival, Afrikával és Latin-Amerikával, sőt a távoli Ausztráliával is. Az ázsiai hatalmak – India, Kína és Japán –, amelyek kultúrája iránt nagy érdeklődést mutattál, Izrael gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak vezető partnerei.

Iránban a helyzet megfordult, és ellenséges államként viszonyul hozzánk, olyannyira, hogy meg akar semmisíteni. Mi hatalmas erőfeszítéseket fektetünk abba, hogy megakadályozzuk az Iránt irányító fanatikus síita rezsimet abban, hogy nukleáris fegyverarzenált tudjon kiépíteni. Továbbá azon vagyunk, hogy megállítsuk Irán terjeszkedését a közel-keleti régióban és a közvetlen határaink körül. Ha nem akadályoztuk volna őket politikai és egyéb eszközökkel, Irán már régóta nukleáris fegyverekkel rendelkezne. A továbbiakban sem fogjuk hagyni, hogy ilyen fegyverre szert tegyen.

Ugyanakkor, és nem utolsósorban az iráni fenyegetésből eredően, pozitív kapcsolatokat építünk ki különböző felekkel a régióban. Az arab államokkal kiépített kapcsolataink elérhetetlennek tűntek volna a te idődben, de ma ez a nagyon prosperáló valóság. Bár a palesztinok még mindig makacsul elutasítják, hogy elismerjék a zsidó államot bármilyen határok között is. Továbbra is követelik Izrael elárasztását a ’48-as függetlenségi háború arab menekültjeinek leszármazottaival. Mi pedig azt a felfogást plántáljuk az arab országokba, hogy Izrael nem ellenség, hanem egy létfontosságú szövetséges, aki segíteni képes a biztos jövőjük kiépítését. Így, hogy Izrael ereje minden területen növekvő, jó reménységgel lehetünk a béke elérése iránt, még a palesztinokkal is.

Netanjahu Afrikában – fotó: Haim Zach / GPO

A kis Izrael nagy erkölcsi világítótorony. Segítő kezet nyújtunk a közeli és távoli népek számára, különösen a szükség idején. Az a vágyad, hogy “választott néppé” váljunk, és a “nemzetek világosságává”, valóra válik. Ez összefügg egy másik erőforrásunkkal, azzal a szellemi erőforrással, ami a Bibliából táplálkozik. A Könyvek Könyvéből, és az azt követő generációk szellemi alkotásából táplálkozik az a hitünk, hogy a helyes úton haladunk. Az olvasztótégely-politika, amiben hittél, mára átadta a helyét a multikulturalitás gazdagságának. Az izraeli társadalom sokszínű, vibráló, kreatív, folyamatosan alkotó és büszke eredményeire.

Négy évvel azután, hogy itthagytad a földi létet, nagy politikai fordulat történt az országban, ami miatt nem kell hogy bánkódjál. A hatalom átkerülése a balközép szocialista cionizmus örököseitől a jobboldali revizionista cionizmus hívei kezébe nagyban elősegítette Izrael demokratizálódását. Emellett további pozitív változásokat idézett elő, amelyek hozzájárulnak az állam általános erejéhez.

A sok kritika ellenére az izraeli demokrácia erős. Sikerült kihevernie a Jichak Rabin miniszterelnök ellen elkövetett merénylet szörnyű tragédiáját. A hatalom összetételét továbbra is a választópolgárok szabják meg, az újra és újra megtartott szabad és tisztességes választásokon. Az a központosítás, ami a gazdaságot jellemezte, jelentősen mérsékelődött, bár még mindig jelen van különböző létfontosságú területeken. Minél nagyobb szabadságot adunk a különböző véleményeknek – a médiában, a bírói autonómiában, a tudományban –, azzal együtt, hogy vigyázunk a mindannyiunkat összekötő közös magra, államunk annál inkább erősödni fog.

Mint annak a tábornak a képviselője, ami évekig szemben állt veled, az irántad érzett teljes elismerésem tudatában köszöntelek. Az államalapítóknak kijáró tisztelet nem szűnik meg övezni téged. Döntéseid és alkotó munkád mindmáig hatással vannak a nemzet életére. A nemzeti örökség helyszíneinek megerősítését célzó tervem részeként Szde Bokerben korszerűsítettük azt a faházat, amiben leélted utolsó éveidet. Több tízezer állampolgár látogat oda minden évben.

A szemem előtt lebegnek, Ben-Gurion, az alábbi szavaid: “Az állam megalakulásakor egy meredek hegyre kezdtünk felkapaszkodni. Nem állhatunk egyhelyben. Vagy a mélységbe csúszunk le, vagy felkapaszkodunk a hegy csúcsára.”

Mi továbbra is haladunk előre a hegy csúcsa felé. Nagy szellemi örökséged vesz körül, amíg magunkba szívjuk a hegycsúcsok tiszta levegőjét.

Üdvözlettel,

Benjamin Netanjahu

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!