Izraeli poligámiám

Fotó: golubovystock / Shutterstock

Voltatok ti már szerelmesek? Tudjátok, arra a szerelemre gondolok, amikor minden olyan hormon, amely a boldogságért, megelégedettségért és más kellemes érzésért felelős, a maximumra pumpálódik az agyunkban, és ettől teljes eufóriát érzünk. Az a szép, hogy nem is tudjuk, de valami furcsa állapot kerít hatalmába, és egész egyszerűen azt hisszük: rátaláltunk a tökéletes személyre. Ő az, aki ilyen hatással van ránk és nem a saját agyunk, hangoztatjuk. Teljesen világosan látjuk, hogy ő az, akivel mostantól örökre együtt szeretnénk lenni, ő az, aki különleges, aki a legjobban megért bennünket, aki szép, még akkor is nagyon szép, ha amúgy nem. Okos, persze nem mindenben, de ki az, aki igen, tök jó fej, kivéve mikor ideges, ez is érthető, szóval ha bárki mondani merne rá egy rossz szót, az máris megnézheti magát! Ha még nem voltatok ennyire szerelmesek, őszintén kívánom, mielőbb legyetek. Igaz, egyetlen előnye, hogy az embernek hihetetlen energiái támadnak, így bármit megold vagy áthidal, és hihetetlen kevés mennyiségű kajára van szüksége.

Ajánlott minden időszakban, például akkor, amikor valaki alijázik. Ha éppen nem vagy szerelmes, mikor bevándorolsz, sebaj, légy szerelmes az országba! Ez nem kötelező ugyan, de nagyon meg fogja könnyíteni a folyamatot. Hasonlít ahhoz a helyzethez, amikor az újdonsült szülők átszellemülten megelégednek napi 4 óra alvással, hiszen imádják a csecsemőt, aki természetesen annyira más, mint a szomszéd gyereke!

Azt gondolom, az első évek megpróbáltatásait ki sem lehetne bírni másképp. Hála az égnek, ahogy megfigyeltem, a legtöbb Izraelbe bevándorlónak sikerül már jóval az országhatár átrepülése előtt nagy szerelembe esnie Izraellel. Az emberi faj egyébként az egyetlen, amely egy fogalomhoz is tud ragaszkodni, ez bámulatos a szememben, és velem is hasonló történt. Tehát, mikor Izraelbe érkezel, Izrael tökéletes. Izrael gyönyörű, igazságos, tele fantasztikus emberekkel, egész éves jó idővel és megszámlálhatatlan lehetőséggel. Ez pedig így is marad, egészen addig, amíg a szerelem tart.

Ha például te most ebben az állapotban vagy, tovább se olvasd ezt az írást, vagy ha mégis elolvasod, közben azt érzed, hogy ugrásra kész benned az anya- vagy apatigris, és máris arra koncentrál, mikor kell támadásba lépni, mikor fogok esetleg valami kevésbé kedvezőt mondani Izraelről. Kár, ha várod, ugyanis én nem fogok. Azért nem, mert én nagyon szeretem Izraelt. Annyit szeretnék csupán elmondani, hogy 22 év után, akár egy jó házasságban, én már nem vagyok bele vakon szerelmes. Azt gondolom, a szeretetem viszont sokkal elmélyültebb és igazibb, mint a szalmaláng. Akik több mint 7 éve boldog párkapcsolatban élnek, elmondják, nem a hibák hiánya miatt szeretik a partnerüket (mint ahogyan az elején látjuk), hanem azokkal együtt. Igen, nekem így teljes a kép, így hiszem, hogy emberek valóban szeretik egymást vagy bármit, ha látják a negatívumot is benne. Te kire bíznád csak úgy példaképpen a boltod vezetését, arra vajon, aki azt mondja: Minden tökéletes! A bolt tiszta, nem kell takarítani, a munkások angyalok, nem kell ellenőrizni őket, a számlakönyveket sem kell átnézni, mivel egészen biztosan rendben vannak. A te üzleted maga a tökély, csodálatos, imádom! – majd vígan körbetáncolja a pultot és lemegy a tengerpartra. Vagy esetleg arra, aki azt mondja: Nagyon jó, haver, tetszik az ötleted, jó érzéked van az üzlethez. Kicsit kell rajta még pofozni, hogy ne legyen veszteséges, valakinek nem ártana mindig itt lenni, hogy ne legyen semmi baj, és évente fessük ki! – majd fog egy seprűt, felsöpör, és leül az irodába dolgozni? Azt hiszem, ez nem is kérdéses.

Mostanra jobban átlátom Izraelben a dolgokat. Látom a sok jót, látom a kevésbé jót is, ami elől nem elfutok vagy letagadom, hanem inkább változtatni próbálok rajta. Nem hiszek a tökéletes országok létezésében, most múltam 35 éves. Nem hiszek a mesékben. Sőt, továbbmegyek. Poligám párkapcsolatban élek az országgal. Annyi bennem a szeretet ugyanis, hogy túlcsordul, nem csak Izraelt szeretem, hanem Magyarországot is, Kanadát, Ausztriáért odavagyok, Japán meg a szívem csücske. Tudom, ez egy új fogalom, ez az ország-poligámia, de én megesküdtem, hogy abban a pillanatban, ha Izrael, vagy bármelyik másik ország féltékenykedik, abbahagyom, és onnantól kezdve csakis őt szeretem. Eddig még egyik se szólt, és remélem, sohase fognak.

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.