A következőkben fogadjátok szeretettel fiatal tudósítónk, Gergely Hanna, 9. osztályos tanuló riportját és fényképeit.

“Az emberek az erkélyekről locsolták a felvonulókat. Talán ez volt a legviccesebb. A legtöbb ember majdnem meztelenül ment, csak egy bugyiban. De, igenis látszanak a fotókon! Itt, itt vannak, nézd csak, itt, itt!! Netta koncertjét nem láttuk, csak hallottuk távolról. Nagy volt a tömeg és nem mentünk közelebb. Nagyon sok emberrel meneteltünk együtt az utcán, és mindenki nagyon színes ruhákban volt, senki feketében. Az emberek kedvesek voltak egymással. Láthatólag senkit nem érdekelt, hogy hogy öltözöl, vagy hogy nézel ki.

És még sok érdekesség volt. A rendfenntartók nap elleni krémet és vizet osztottak. Az utcákon zene szólt. Szörnyű meleg. Nagyon izzadtam. Később viszont nemcsak vizes, hanem festékes is lettem, amit fentről az emeletekről szórtak ránk. Nagyon sok külföldi volt. Rengeteg fiú és lány csókolózott. Nagyon viccesek voltak a teherautókon táncoló férfiak és nők. Majdnem nem volt rajtuk ruha. Minden teli volt színes luftbalmokkal. A végén, amikor felszálltunk a buszra, ott a legtöbb ember alsóneműben vagy fürdőruhában volt. Mikor viszont az Azrielihez értünk, és a megállóban kinyíltak az ajtók, kintről ránk néztek a rendes emberek és mind csodálkoztak, hogy itt mindenki ruhátlan? Egy vallásos be is csukta a szemét, hogy ne lássa.

Gondolom, amit a legjobban szerettem, az a “meszer”, az üzenet, ami benne volt, hogy nem az a fontos, hogy ki vagy, vagy mi vagy, szeress azt, akit akarsz, és légy büszke erre!”

 

Festőművész

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!