Újra téma a halálbüntetés Izraelben

illusztráció - fotó: israelnationalnews

A frissen felesküdött, új hadügyminiszter, Avigdor Liberman ugyanis azzal a feltétellel csatlakozott a kormánykoalícióhoz, hogy újraszabályozza a halálbüntetés kérdését a Parlament Izraelben, ahol 54 éve nem hajtottak végre és két évtizede nem is szabtak ki halálos ítéletet.

Újra a viták középpontjába került a halálbüntetés kérdése Izraelben a most zajló politikai változásokkal összefüggésben.

Libermannak a kormánykoalícióba belépő pártja, a Yisrael Beiteinu a csatlakozási tárgyalások során tért vissza már a tavalyi választásokon is népszerűsített javaslatához, hogy a terrorcselekmények elkövetőire halálbüntetést is kiszabhassanak a bíróságok.

A felek végül abban egyeztek meg, hogy a katonai bíróságok számára valamivel egyszerűbbé teszik majd, hogy halálos ítéletet hozhassanak. Nem kell majd hozzá szándékuk szerint az eljáró bíróság összes tagjának egyetértése, elég lesz, ha a többségük támogatja.

Az országban ugyanis 1954 óta egyszerű büntetőügyekben nem lehet a legsúlyosabb büntetést kiszabni, csak háborús vagy emberiesség-ellenes bűncselekményekre, népirtásra stb. alkalmazva. Az egyetlen polgári bíróság által meghozott és végrehajtott halálos ítélet Adolf Eichamnné volt 1962-ben. Előtte – az állam fennállása óta – csak egyetlen embert, a rögtönítélő katonai bíróság által elítélt Meir Tobianski nevű, 44 éves zsidó tisztet végezték ki kémkedésért 1948-ban, nem sokkal később azonban rehabilitálták és teljes katonai pompával temették újra – a vizsgálatot özvegye kérésére újították fel.

A ’90-es évek közepe óta nem egyszerűen nem hajtanak végre, de – bár az elvi lehetősége fennállna – a katonai bíróságok nem is hoznak halálos ítéleteket és a katonai ügyészek sem kérnek ilyet egyetlen súlyos bűnökben vétkes vádlott fejére: jogilag igen, de gyakorlatilag nincs halálbüntetés az országban.

A halálbüntetés kiszabására egyedül jogosult katonai bíróság nem illetékes izraeli állampolgársággal rendelkező személyek esetleges terrorcselekményeinek elbírálásában, ezért a halálbüntetés kiszabását némileg megkönnyítő módosítás – ha valóban megszavazzák – csak az izraeli állampolgársággal nem rendelkező ciszjordániai arab népességre fog vonatkozni, vagyis az etnikai diszkrimináció veszélyét is magában hordozhatja a lépés izraeli kritikusai szerint. Amennyiben a katonai ügyészség gyakorlata változatlan marad és továbbra sem kérnek halálos ítéletet senki fejére, úgy a jogszabályváltozásnak nem lesz különösebb gyakorlati jelentősége.

Mazsihisz