Örökre kardunkra támaszkodva?

Hallel Jafa Ariel, 13 éves fiatal lány, akit csütörtök reggel Kirjat Arba-ban, az otthonában, az ágyában ölt meg egy 17 éves palesztin merénylő. A szív megszakad egy ennyire fiatal kislányért, akinek életét ilyen borzasztó módon vették el, a szív megszakad a családért, akik a legborzasztóbb tragédiát élik meg. A szívem velük, részvétemet küldöm nekik.

Elképzelhetetlen az a gyűlölet, amely egy 13 éves kislány meggyilkolásához kell, s egyértelmű, hogy túl sok gyermek fizetett már életével ezért a konfliktusért, és túl sok szülő kényszerült gyermekeit eltemetni. Egyetlen családnak sem szabadna ezt az érthetetlen árat megfizetnie. Egyetlen szülőnek sem szabadna látnia gyermekei kiömlő vérét. Ez borzasztó. Ez nem olyan ár, amit bármelyik családnak el kell fogadnia, és nem olyan ár, amit bármelyik országnak meg kell követelnie polgáraitól. A kormányban most ismét az “elrettentésről”, a “nehéz kézről”, “a remény megtöréséről” fognak beszélni megoldások helyett. Mintha nem lettünk volna már ebben a filmben, mintha nem fizettük volna meg már ezerszer az árát.

Nem lehet úgy tenni, mintha ez normális helyzet lenne. Nem lehet úgy tenni, mintha így kellene élnünk mindörökké. Életigenlő, polgárai életét igenlő országnak nap mint nap azzal kellene foglalkoznia, hogy helyrehozza ezt a helyzetet, hogy javítsa, legalább egy kicsit. Tilos elfogadni olyan kormányt, amelyik azt állítja, hogy ez a lehető legeslegjobb helyzet a világon, és nincs mit tenni. Hány családnak kell még ezt a szörnyű árat megfizetnie?

Zehava Galon kneszet-képviselő (Merec)