Két Izrael

Jair Lapid írása

Az egyik Izraelben minden ünnepen éhes emberek állnak sorba, és várnak az ételosztásra. Üres tasakokat szorongatnak, és az arcuk is üres.
A másik Izraelben még a szegényeknek is van mobiltelefonjuk, és a kábeltévére is csatlakozva vannak. Olykor jönnek a tévétől, hogy riportot készítsenek velük, és szívesen mutatják a kamerának a majdnem üres hűtőt – a hűtőnek van két ajtaja, és egy kis doboz, ami jégkockákat készít.

Az egyik Izraelben a hadsereg szörnyű dolgokat művel.
A másik Izraelben olyan hadsereg működik, amely a világon egyedülálló módon a bombázás előtt figyelmezteti az ellenséget, hogy legyen ideje elmenekülni. Katonatiszteket állítanak bíróság elé, ha ártatlanok is megsérültek az akcióban, és a hadsereg olyan mércék alapján vizsgálja magát, mely példátlan a háborúk történetében.

Az egyik Izraelben tombol az erőszak. Férfi ül a tengerparton feleségével és lányával, aztán részeg fiatalok csoportja halálra veri, csak úgy, minden ok nélkül.
A másik Izrael az egyedüli a nyugati világban, ahol sötétedés után a gyerek nyugodtan játszhat kint az utcán, a lányok hajnali kettőkor mehetnek haza a buliból, a lakosság 36 százaléka önkénteskedik valamilyen humanitárius szervezetben, és ha egy idős néni elesik, valaki mindig odaszalad, hogy felsegítse.

Az egyik Izraelben a korrupció ragályos kórként terjed. Miniszterelnökök buknak meg és miniszterek mennek börtönbe korrupciós ügyek miatt, a feketepiac milliárdokat görget, és a szürkegazdaságnak hirdetései vannak az újságban.
A másik Izraelben minden miniszter gyanús, minden főhivatalnok ügyvédet tart szorosan maga mellett, a bíróság vagy az igazságszolgáltatás irányítja az országot, és a kormány retteg tőle. Senki nem képes semmit előremozdítani, se utat, se új gyárat, se szükséges reformot. Az igazságügyi tanácsadók uralják a terepet, és folyton azt mondják, hogy írd alá itt, itt, meg itt. Ja meg itt.

Az egyik Izrael teljes egészében egyesült Gilad Salit, az elrabolt katona sorsa mellett, aki  mindannyiunk gyerekévé vált.
A másik Izraelben a vádaskodás az úr, az internetes kommentelés csöpög a méregtől, és a nyugati világban itt a legagresszívabb az újságírás.

Az egyik Izrael liberális, vidám, a szólásszabadság szent érték, és demokráciája pezsgő, szenvedéllyel teli. Tiszteletben tartja a melegek jogait, érzékeny a kisebbségek iránt, magához öleli a menekültek gyerekeit. Annyira megengedő a polgári jogok terén, hogy egyes parlamenti képviselők nyíltan állíthatják, hogy ők az ország ellenségeit képviselik.
A másik Izrael minden évben vallásosabbá válik, sötétebbé és konzervatívabbá. A nők nem ülhetnek a buszon a férfiak mellett, az óvodás gyerekek 48 százaléka olyan oviba jár, ahol csak vallást tanulnak (izslám vagy zsidó), és tilos számítógépet bevinni vagy számtant tanítani. Ebben az Izraelben középkori törvények uralkodnak, megszabják, hogy mit szabad enni a polgárnak, mikor utazhat, és mely napokon nézhet filmet.

ket-izraelAz egyik Izrael vendégmunkásokat hív.
A másik Izrael vendégmunkásokat toloncol ki.

Az egyik Izrael hét éven belül öt Nobel-díjat kapott, harmadik helyen áll a tudományos fokozatok, első helyen a tudományos publikációk számák terén, az első tízben a várható élettartamot tekintve (ami az orvosi ellátás, orvostudomány magas szintjét mutatja). Egyike annak a nyolc országnak, mely műholdat képes juttatni az űrbe, és 182 kiló datolyát képes termeszteni egy fán (szemben más országok legfeljebb 17 kilójával).
A másik Izraelben padlón van az oktatás, a negyedik osztályban a fejlett világ jóformán legalacsonyabb osztályzatait kapják matematikából – jóval Irán és Ciprus mögött. A lakosság csoportjainak életszínvonalbeli különbsége a világ legmagasabbjai között van – 53 vizsgáltból a 49-ik helyen. Ebben az Izraelben a gyerekek elvégezhetnek 12 évfolyamnyi iskolát úgy, hogy nem hallottak Shakespeare-ről, a francia forradalomról, Mozartról vagy Dosztojevszkijról, és az a furcsa nyelv, amit beszélnek, nem igazán angol.

Az egyik Izraelnek pezsgő kulturális élete és lenyűgöző irodalma van.
A másik Izraelben mindenki valóságshow-t néz.

Az egyik Izrael teljes szívvel elkötelezett a béke mellett. Kész területeket visszaadni még akkor is, ha egy részük szent a szemében (már volt erre példa), üdvözli és támogatja, hogy a világ érdeklődik iránta és részt vesz a folyamatokban, és elismeri, hogy nem helyes út más nép felett uralkodni. Volt, hogy majdnem a polgárháborúig ment a béke miatt, de fájó szívvel a lakosság elé állt, és azt mondta, végérvényesen elhatározta, hogy kész kifizetni a béke árát.
A másik Izrael mindent megtesz annak érdekében, hogy szabotálja a béke esélyeit. Településeket épít olyan helyeken, ahol egyértelmű többségben van a palesztin lakosság, újra és újra kivonja magát a nemzetközi kötelezettségek alól, idegen polgári lakosság felett uralkodik, és a gyűlölet nemzedékeken át való fennmaradását váltja ki ezzel. Nagy veszélynek teszi ki magát, mert egy napon elveszítheti nemzeti identitását, és valamennyi polgárának az állama lesz. Ijesztő engedékenységgel viseltetik egy kisebbség – szinte elenyésző kisebbség – iránt, amelynek sikerül olyan erőszakos politikát diktálnia, ami a törvénnyel és a józan ésszel is ellenkezik.

Az egyik Izraelben a fiatalok minden eddiginél magasabb számban jelentkeznek harci egységekbe, az ifjúsági szervezetek népszerűbbek, mint valaha, ifjak vezetik a harcot Gilad Salit kiszabadításáért, a külföldi vendégmunkások gyermekeiért, az egyetemi hallgatók jogaiért.
A másik Izraelben a fiatalok vodkát isznak, bicskával a zsebben járnak, és az éjszakai mulatóhelyeket hadszíntérré változtatják.

Az egyik Izrael a holokausztra válaszként alakult.
A másik Izrael hagyja, hogy a holokauszt-túlélők szegénységben, elfeledve haljanak meg.

Az egyik Izraelben a külügyminiszter bevándorló, aki Moldovából érkezett egy fillér nélkül, a vezérkari főnök falusi ember, és a miniszterelnöknek három helyettese van: az egyiknek az apját egy rablás során ölték meg, a másik kibucnyik, a harmadik meg egy elhagyott jeruzsálemi arab házban nőtt fel úgy, hogy további kilenc családtaggal osztotta meg az egyetlen szobát.
A másik Izraelben ha nagyapád munkanélküli volt és egész nap a kávéházban ült totót töltve, valószínű, hogy apád is totót tölt, és te is totót fogsz tölteni.

Az egyik Izrael szeretetből él. Jó emberekből, akik hajlandók áldozni dolgokért, nem kérve semmit cserébe, fiatalokból, akik szolgálati évre mennek, adományozókból és olyan emberekből, akik harminc napra mindent otthagynak – karriert, feleséget, gyerekeket –, és tartalékos katonai szolgálatra mennek.
A másik Izrael olyan emberekből áll, akik sosem hagyják abba a panaszkodást, hogy „az állam semmit nem tett értük”, akik nem fizetik az adókat, akik nem vonulnak be a hadseregbe, akik gyűlölik magukat, akik kővel dobálják a rendőröket és lenácizzák a katonákat.

Ez a két Izrael. Melyikben szeretnénk élni?

Jair Lapid (2011) – frankpeti.net

Az itt közölt írás kizárólag a szerző magánvéleménye, nem feltétlenül tükrözi az Izraelinfo álláspontját.