Az Európa-liga csoportkörének utolsó előtti meccse Beér-Seván. Félidőben 0:2-re vezet az Inter. A Hapoel Beér-Seva ebben a pillanatban kiesésre áll. Szünet.
A második félidőre egy harcosabb hazai csapat jön ki az öltözőből. Kínálkozna a Dávid és Góliát párhuzam, de itt a nagyobb hírű csapat nem volt fölényben. És nem egy jól irányzott parittyakő döntött, hanem a kemény harc.
A végeredmény 3:2 a 93. percben lőtt góllal. A milánói sztárcsapat kiesett, a mieink versenyben maradtak. A továbbjutás december 8-án dől majd el Southamptonban…
Abban a szerencsében van részem, hogy anyanyelvemen kérdezhetem az izraeli csapat balszélsőjét:
Mi történt szünetben az öltözőben?
Az edzőnk bejött. Nyugodt hangon elemezte az állást. Taktikát váltottunk. De a legfontosabb az volt, hogy biztatott minket. Hitte, hogy megfordíthatjuk a meccset.
De ugorjunk a történet elejére! A laikusok úgy képzelik a szerződtetést, hogy a lelátón megjelenik egy titokzatos alak, aztán besétál a klub székházába és bejelenti: vinném a Korhut Misit…
A valóságban ez úgy van, hogy minden játékosnak van menedzsere. Az enyém magyar, de ez nem törvényszerű, ahogy a külföldön élő, dolgozó sem az. Ő intézte az igazolás körüli dolgokat a megkereséstől a szerződés aláírásáig. Az átigazolási szezon augusztus végéig tart, ha egy játékosnak élő szerződése van, mint mondjuk nekem volt. A Debrecen focistája voltam, mikor augusztus 20-a után hívott a menedzserem, hogy a Beér-Seva érdeklődik utánam…
Minden profi csapatnak vannak játékosfigyelői. A Beér-Sevából Belgiumba igazolt a balszélső, tehát erre a posztra kerestek játékost. Az interneten minden meccs, minden adat fenn van. Kiválasztottak, megkeresték a menedzseremet, és ő elküldte a szerződés-tervezetet.
Nyolc napunk volt dönteni! Először a feleségemmel átgondoltuk, belevágjunk-e egy ilyen új kihívásba: távoli ország, más emberek, más nyelv…
Végül is a döntő szempont az volt, fejlődést jelent-e a pályámon ez az új egyesület. Előrelépés-e a Debrecenhez képest? Láttuk, hogy a Hapoel B. S. nyerte a bajnokságot. Egy hajszálon múlott, hogy lemaradtak a Bajnokok Ligája főtáblájáról. Láttam azt a meccset. A visszavágón 2:0-ra nyertek a Celtic ellen, de ez is kevés volt… Egy picike gól kellett volna, és akkor most nem a skótok játszanának a Barcelona meg a Manchester City ellen, hanem mi.
De az Európa-ligába bejutott a csapat. Ez pont akkor zajlott, mikor megkerestek. Kemény érv volt, hogy egy rangos európai kupatornán játszhatok majd. Idejöttünk a feleségemmel, a menedzseremmel, beszélgettünk az edzővel, hogy mi a csapat célja és mi a tervük velem. A két klub megegyezett az összegben, amit a lelépésemért fizetnie kellett az új csapatnak. Komoly összeg volt, ebből is látszott, hogy nagyon számítanak rám. Ezt éreztem a beszélgetésekből is. Tetszett a város is. Egy-két napunk maradt a határidőig… Döntöttünk, aláírtam.
Ez ugyanaz a poszt, mint amit a Lokiban játszottál?
Hatéves korom óta focizom, és én is – mint mindenki – csatárként kezdtem. Aztán bal-oldali középpályás, majd balhátvéd lettem. Nem áll messze tőlem, ha támadni kell. Itt az eredeti posztomra szerződtettek, balhátvéd vagyok ugyanúgy, ahogy a magyar válogatottban is. Itt az izraeli bajnokságban új csapatom játszott már olyan felállásban, ahol támadó feladatokat is kaptam. Ezeken a meccseken néha feltűntem az ellenfél kapuja előtt. Támadni nem felejtettem el! Örülök annak, hogy itt Beér-Seván erre több lehetőségem van, mint Debrecenben volt.
Elég egy magyar focista erőnléte az izraeli bajnokságban?
A Debrecen Magyarországon jó csapatnak számít. A tabella első felében voltunk mindig. Jó erőnlétet követelt az a bajnokság is. De itt Izraelben sokkal gyorsabb a tempó. Nem is beszélve az Európa-liga meccseiről.
A Hapoel régebben nem számított nagy klubnak, de tavaly bajnok lett egy ilyen gyors focit követelő bajnokságban. Ebből sejthető volt a játékos társaim edzettsége. Pörgősebb a játék, mint az NB I-es meccseken, de nem volt probléma, hogy ezt a sebességet felvegyem. Zökkenőmentesen beilleszkedtem. Az edzések szinte ugyanolyanok, sem a módszerekben, sem a keménységben nincs sok különbség. Jó alapokat hoztam otthonról.
Itthon domináljuk a meccseket. 8 pont az előnyünk a második helyezett előtt. Az Európa-ligában az utolsó helyre vártak minket, és most egy lőtt gólos döntetlen is elég lenne Southamptonban és bekerülnénk az egyenes kieséses szakaszba. Ha ilyen meccseket játszunk, mint az Inter ellen például, attól sokat fejlődik a játékos önbizalma, és fejlődik taktikailag, technikailag és erőnlétileg is.
Az is lehet, hogy egy még magasabban jegyzett bajnokságból valaki figyeli ezeket a meccseket. Esetleg éppen téged…
Ez benne van a pakliban…
Három hónapja vagy itt. Megismernek az utcán?
Az első látogatásunkkor – pedig még alá sem írtam a szerződést – már újságírók vártak a reptéren és jó néhány szurkoló. Ez nagyon jó érzés volt! Két napot voltunk akkor itt, de már üzeneteket küldtek a közösségi oldalakon. A plázában sétáltunk, de sokan már akkor felismertek. Azóta is azt tapasztalom, hogy itt Izraelben imádják a focit. Jó érzés olyan futballistának lenni, akit szeretnek a szurkolók. Nagyon jólesik! Fényképezkednek velem, integetnek nekem, mosolyognak rám!
Milyen a kommunikáció a csapaton belül?
Legjobb az lenne, ha mindenki beszélne magyarul. (Nevet.) A csapatban majdnem mindenki beszél angolul. Én is. Hatan vagyunk idegenlégiósok, Izraelben ez a limit, úgy tudom. Feleségem is, én is szeretnénk megtanulni a héber nyelvet! A szerződésem négy évre szól, úgy könnyebb lenne beilleszkedni. Az első hetek helyrerázódása, a sok intéznivaló mellett nem volt időnk még tanulni. De a feleségem talált már egy tanárt…
Mit láttál már Izraelből?
Stadionokat! (Nevet.) Mostanában már nyugodtabb, rendezettebb az életem, mint az első hetekben. Van egy-két szabadnapunk utazgatni. Askelonban, Tel-Avivban már jártunk, a tengerparton. Két hete voltunk a Holt-tengernél is. De először Beér-Sevát kell feltérképeznünk, hogy ne GPS-szel közlekedjünk, ha vásárolni vagy vacsorázni megyünk. Később persze szeretnénk eljutni Jeruzsálembe és máshova is. Mindenhová, ahová eddig csak a stadionig jutottam el játékosként.
Ide most egy zárszót kellene kanyarítanom, de nem megy. Inkább felviszem a hangsúlyt… A sportban a nagy pillanatok előtt gyakori a lélegzet-visszafojtott csend. Most jön az Európa-liga csoportkörének mindent eldöntő utolsó meccse! December 8-án este minden szem Southamptonra szegeződjön! (Na jó, a tévéképernyőre!)
Hajrá Hapoel Beér-Seva!!! Hajrá Korhut Mihály!!!
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
