“Horul a szurok”

Hétfőn (december 12.) reggel a Bezalel Akadémia jeruzsálemi kampuszára érkező hallgatókat és tanárokat az intézmény egyik diákjának a lépcsőház falára kifüggesztett munkája fogadta: az “alkotás”, melyet néhány órával később ismeretlenek eltávolítottak 12 plakátból állt, rajta Benjámin Netanjahu kormányfő portréjával – egy akasztókötél társaságában.

Az egyszerű ragasztószalaggal falra erősített plakátok Barack Obama amerikai elnök híres, Shepard Fairey által készített plakátjának parafázisai: Obamát Netanjahu cseréli fel, a “Hope” (remény) aláírás helyén pedig a “Rope” (kötél) szó áll.

Netanjahu plakátjai a meggyilkolt Jichák Rabin miniszterelnöknek azokat a képeit vették körbe, melyeken annak idején Rabint árulónak titulálták, egy további cédulán pedig ez állt: “Ezt uszításnak hívják”- utalva Netanjahu részvételére az ominózus Rabin-plakátokkal szervezett tüntetéseken.

A plakátot készítő diáklány a Bezalel Akadémia első éves képzőművész szakos hallgatója. A diákok által készített alkotásokat a Bezalelben és más hasonló művészképző intézményekben a folyosókon szokás kifüggeszteni, hogy ezzel a hallgatókat a kritikára, párbeszédre ösztönözzék.

Ebben az esetben azonban a hallgatók és a tanárok nagy része csak később, a szociális médián keresztül szerzett tudomást a műről, azt élőben már nem láthatta. A Maariv újság internetes oldala hamarosan arról számolt be, hogy a rendőrség a kormány jogtanácsosához, Aviháj Mendelblithez fordult, hogy rendeljen el nyomozást az ügyben uszítás vádjával. Estére ez meg is történt, az ügyészség elrendelte a nyomozást, a diáklányt és a Bezalel elnökét a rendőrség berendelte és kihallgatta.

Regev kultuszminiszternő az elsők között töltött fel a facebook oldalára egyet (!) a plakátok közül. Sajtóközleményében ez áll: “A művészi szabadság nem egyenlő az uszítás szabadságával. Ez a városházán felállított aranyszoborral kezdődött (itt a miniszter az elmúlt héten a tel-avivi Rabin téren felállított arany Netanjahu szoborra utal, melyet Itay Zalait művész készített), és most eljött az akasztókötél ideje is. Tehetséges uszító művészről van itt szó. Ha Buzsi (Herczog, az ellenzék  vezetője) lenne a képen, már le is tartóztatnák az embereket. Felszóllítom Bennet oktatási minisztert : itt az ideje, hogy kijelölje a művészeti szabadság határait, és befagyassza a Bezalel költségvetését.”

Bennet oktatási miniszternek is jól jött a plakát (szintén csak egyet emelt ki a belőle), mivel éppen a napokban jelentette be, hogy új etikai kódexen dolgoznak, melyet a felsőoktatási intézményekben fognak bevezetni, és amelynek célja, hogy az állami pénzzel támogatott intézményekben véget vessenek a szabályozatlan véleménynyilvánításnak. Sorait ezzel zárta: “Folytatjuk a kormányzást!”

A Bezalel Akadémia elutasította a kritikákat és az alábbi közleményt tette közzé: “Oktatási intézményen belüli megnyilvánulásról van szó, ami szerves része a tervezés, a művészet és a kultúra témájában itt folyó állandó diskurzusnak, amibe beletartozik a határok feszegetésének kérdése, a közszereplők portréjának felhasználása és a kollektív emlékezet is. Az alkotás első látásra néhány ismerős és nagy jelentőséggel rendelkező képhez és témához kíván kapcsolódni, ilyenek a Rabin elleni uszító plakátok, az amerikai elnök híres plakátja a “Hope” felirattal. Sikerült munka vagy sem, ez is része a művészi diskurzusnak, amit egy felsőfokú művészeti intézmény folyosóján folytatunk. Nem publikus kiállításról van szó. Nincs benne politikai uszítás, s ennek megfelelően kell eljárni.”

Az intézmény elnöke, Adi Stern professzor pedig hozzátette: “A Netanjahu plakát eredeti kontextus nélküli bemutatása (Regev és Bennet facebook oldalán például), megfosztja az alkotást eredeti értelmétől, és kizárólag bizonyos politikusok érdekeit szolgálja. Regev reakciójából világos, hogy nem ismeri az ok-okozati összefüggéseket. Nem egy Bezaleles kiállításról van szó, hanem egy oktatási intézményen belül kiadott téma megvalósításáról, amit egy hallgató kitett a falra, egy rövid időre, egy eldugott folyosón.”

Vannak, akik a plakát nyomán tovább asszociálnak, és emlékeztetnek arra a fényképre, amelyen Netanjahu látható egy Rabinellenes tüntetésen, miközben a körülötte csoportosuló tüntetők nem csak egy akasztókötelet, de egy Rabin feliratú koposót is magasra tartottak.

Ori Weiss, a Van Leer Intézet művészettörténésze szerint akár szociális kísérletnek is felfoghatjuk a helyzetet: amikor egy diáklány kötéllel ábrázolja Netanjahut, akkor mindenki uszításról beszél, amikor Netanjahu az (akkori) ellenzék vezetője egy ilyen kötél mellett masírozik egy kormányellenes tüntetésen – akkor megválasztják miniszterelnöknek. Egy ilyen művészeti alkotás felmutatja ezt a kétarcúságot.”

Kérdés, hogy ebben az esetben valójában hol érhető tetten az uszítás: a folyosón kiragasztott házi feladat uszít, vagy annak eredeti kontextusából való kiemelése és kommentálása kizárólag annak érdekében, hogy ezzel indokot és felhatalmazást lehessen kapni a szólás- és oktatási szabadság korlátozására?

Én magán a plakáton is egészen mást látok. Egy jobb és igaszságosabb társadalomba vetett remény (Hope) megtestesítője helyett egy olyan vezetőt ábrázol, aki kötelet teker a nyakunk köré (Rope). Ki itt az áldozat? Milyen jegyet érdemel a házi feladat?

 Loading ...

Politzer Maymon Krisztina

Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.