Bűn és bűnhődés

Tisztek az IDF-ben. Felirat: "...a mint én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek..." - Bírák könyve 7:17. - fotó: Haim Zach / GPO

Mire a katonai bíróság kihirdette ítéletét az Azaria-ügyben, pont befejeződött a tanítás és hazajött a gimnazista lányom. Éppen az első katonai behívóját „várja”. A kisváros, ahol élünk, a második helyen áll az országban a lakosság arányához képest a katonai szolgálatra bevonulók számában.

Őszintén, kicsit tartottam tőle, mit gondol majd az ügyről, hiszen nem csak, hogy ő sokkal „izraelibb”, mint én, de majdnem egy korosztályba tartozik a katonával. Az sem kétséges, hogy kortársai nagy része – hasonlóan az izraeli társadalom nagy részéhez – miként vélekedik az ügyről. Jobb esetben elfogadja az ítéletet, de szinte egy lélegzettel arra hivatkozik, hogy „Azaria mindannyiunk gyermeke” lehetne, „hibázott, de most már elég, meg kell neki kegyelmezni.”

Azon gondolkoztam, morális és jogi érvekkel megpróbáljam-e majd megváltoztatni ezt a véleményét. Hiszen igaz, hogy „mindannyiunk gyermeke” kerülhet a katonai szolgálat alatt ilyen helyzetbe, és akkor nem hagyhatjuk magára! Szinte még tényleg gyermek, akit az ország többségi politikája arra kényszerít, hogy megszállt területeken szolgáljon, ha kell, testével védjen meg minket, emellett a politikusaink, a jelenlegi védelmi miniszterrel az élen, napról napra azt hangoztatják, hogy a terroristáknak azonnali halál jár. Mindezt annak ellenére, hogy Izrael állam büntető törvényei nem ismerik a halálbüntetést, a katonai tűzparancs szabályai pedig pontosan meghatározzák, mikor lehet tüzet nyitni, melyek a jogos védelem esetei.

Korábbi cikkeink a témában:

Elor Azaria gyilkos tette és a rabbik, akik feloldozzák a bűne alól, megbecstelenítik a zsidóságot // Hagai Ben-Ari egy hős. El-Azaria pont az ellenkezője // A katonai bíróság ellen uszítókat tartóztattak le // Bűnösnek találta a bíróság emberölésben a magatehetetlen palesztin késelőt agyonlövő izraeli katonát // Ítélethirdetés az Azaria ügyben – percről percre // Ki a bűnös? Elor Azaria megtöri a hallgatást?

Ugyanakkor az is átfutott az agyamon, hogy annak idején a náci Eichmannt kézre kerítők hányszor érezhették úgy, és mennyire közel állhattak ahhoz, hogy amíg Argentínából Izraelbe szállították az egyik legnagyobb háborús bűnöst, egy nyisszantással, vagy golyóval véget vessenek az ügynek. De nem azt tették, elhozták Eichmannt Jeruzsálembe, itt védőügyvédet kapott, az ügyész vádirata alapján lefolytatták ellene a büntetőpert. Nem beszélve Demjanjukról, akit szintén halálra ítéltek, de annak ellenére, hogy Izraelbe hozták, és biztosra vették, hogy ő a véres kezű háborús bűnös, mégis felmentette őt az izraeli Legfelsőbb Bíróság, mert nem jutott arra a döntésre, hogy a büntetőjogban kötelező minden kétséget túlmenően bebizonyíttatott a személye. Haza is ment anélkül, hogy bárki hasba lőtte volna…

Még az is eszembe jutott, hogy egy csavaros büntetőjogi érvet hozok majd fel a lányom előtt, hogy közelítsek a közhangulat által diktált hozzáálláshoz, de az elképzelésemhez is, miszerint az igazi felelősség nem egy 19 éves katonát terhel azért, hogy idáig jutottunk. Az általam kitalált jogi érvre még a katona védőügyvédei sem hivatkoztak! Azaria a politikusok esztelen és felelőtlen uszításának az „áldozata”. Az ő szavaik, az ő általuk hangoztatott normák miatt tette, amit tett. Tehát: nem ő a tettes, a bűnelkövető, hanem a „közvetett tettesek”1 felhasználták őt, mint egy tárgyat, egy tettéért felelősségre nem vonható személyt – aki más helyett, önmaga tudta nélkül követett el bűncselekményt. Ezt el is magyaráztam lányomnak, amikor ő magabiztosan azt állította, hogy amennyiben a katonai bíróság így döntött – ami a videó felvétel alapján szinte előre tudható volt -, hogy Azaria bűnös, megszegte a törvényt, kijár neki a büntetés.

Ekkor jöttem a csavaros jogi válasszal, miszerint „mindannyiunk gyermeke” a propaganda, az uszítás, a felelőtlen politikai helyzet és a megszállás áldozata. Ő csak egy eszköz, nem maga a bűnelkövető! Keressük és büntessük inkább az igazi bűnözőket!

Lányom szemrebbenés nélkül visszavágott: „Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen ez azt jelentené, hogy maga a lelőtt terrorista sem volt bűnös, őt is egy állat propaganda küldte, hogy katonákra, civilekre támadjon. Ugyan úgy, ahogy egy terrorista felelősséggel tartozik tettéért, Azaria is”.

Megnyugodtam. Az „én gyermekem” nem Azaria.

 

 

  1. Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben lévő személy felhasználásával valósítja meg.