Békére neveljük gyermekeinket

Fotó: oatsy40 / Flickr

“Békére neveljük gyermekeinket” – említette Netanjahu az ismert izraeli mítoszt.

Vajon mit értünk “békére nevelés” alatt? A pici kortól kezdődő, az iskolaéveken át történő katonaságra való felkészítést, vagy a bevonulást lelkiismereti okokból megtagadók bebörtönzését? A tantervben évről-évre növekvő mennyiségű vallási és nemzeti tananyag oktatását, vagy a Területekre szervezett osztálykirándulásokat? A társadalmi csoportok alapoktatási szinten történő gondos elválasztását, vagy a problémás irodalom tantervből való eltávolítását?

Csak morgok… nem nekem szólnak ezek a mítoszok. Nem engem kell beetetni egy várható újabb béketárgyalás-forduló előtt. Én az asztalnál ülök sokadmagammal, soha fel sem keltünk onnan. Morcos szkepticizmussal köpködjük a szotyihéjat a kis tálkába az asztal közepén, és kínunkban jókat vihogunk egy-egy optimista gondolaton. Várjuk, hogy vezetőink odahajtsák a nyáj szanaszét rohangáló, teli torokból bégető, kékfejű részét is. Az asztal körül már rég béke van, a fejünk fölött lövöldöznek. A víz forr, iszunk még egy kávét.