A Netflix Fauda c. izraeli sorozatát nézem. Mai és dögös. Ha akarjuk érteni a mai Közel-Kelet pőre és durva viszonyait, akkor kötelező olvasmány. Biztos lesz amerikai remake, ami majd rosszabb lesz, lásd mennyivel rosszabb a Homeland, mint alapmozija, a Hatufim.
A televíziós sorozatok virágkorát éljük abban a korban, mikor a televízió, ahogyan azt az elmúlt hetven évben megismertük, hosszú haldoklásának éppen az elején van, ami persze egyáltalán nem jelenti a mozgókép halálát, sőt. Közel-keleti televíziós szempontból szinte ironikus, hogy az elmúlt évek, a szíriai háború éppen az arab szappanoperát tette tönkre (lásd erről: Sayfo Omar Ádám: Another Casuality of War: Soap Operas. The New York Times, 2012. augusztus 16.), ahogy az arab Hollywood Kairó, úgy volt a televíziós sorozatgyártás központja Damaszkusz (volt). A sorozatok ugyebár a reptéri paperback-könyvek barátai, a litérature de la gare folyományai, melyek valóságvizsgálók, tényfeltárók tapasztalatain alapszanak jóesetben.
A Faudában (Káosz; arab)
egy Shin Bet egység kidonjait nézzük, kiderül, egy rég likvidáltnak hitt radikális vezető életbenléte; hogy Abu Ahmed (Taufiq Hammad), az öngyilkos merénylők (shahidok) ideológusa, stratégiai tervezője, taktikai pszichiátere, bábmestere életben van. Úgy volt, hogy Doron megölte.
Doron nyugdíjas kidon (likvidátor), negyvenes, feleség, két gyerek, borászati vállalkozásba kezdett; kezdődő boldogság – látszólag. Moreno, az osztag vezetője behívja, elmondja, Doron visszazupálna, vissza is zupál. Abu Ahmedet öccse, Bashir esküvőjén likvidálnák, de szőr kerül a karburátorba, Bashir hal meg, a süteményes cég különítményének álcázott egység kényszerűségből félmunkát végezve távozik; egy tel-avivi zenei klub gyufáját hátrahagyva bűnjelként, ahol Doron felesége (Gali) öccsének, aki a kommandó tagja, Boaz, a csaja dolgozik pultosként. Abu Ahmedék ellencsapásként Bashir özvegyen maradt feleségének öngyilkos merényletével felrobbantják a diszkót. Boazt az ezt követő szerencsétlen rajtaütésen elfogja Abu Ahmed brigádja, a Hamasz emberei, mint kokinkínai szervkereskedők nyitják fel az izraeli ügynököt,
testébe bombát építenek
a ká-keleti lepattant nyersbeton-dzsungelben alig is megtalálható rejtekhelyükön. A Párizsból visszatért palesztin orvosnő, a szép Shirin műti meg, aki Abu Ahmed jobbkézi emberének, a fiatal Walidnak az unokatestvére. Boaz elfogásának ügyében a hivatalosság csődöt mond. Doron és a társak többsége, persze Moreno nélkül, a saját kezükbe veszik az ügyet. Hogy meglegyen a cserealap, túszul ejtik Awadala sejket, Abu Ahmed spirituális felettes énjét, sőt, mikor ez nem tűnik elégnek, akkor Abu Ahmed kislányát, Abirt is elrabolják, már rogue copként, saját szakállukra, a hivatalos szervek rosszallásától övezve.
Mikor a fogolycsere helyszínén a sejket felrobbantják, miután ők a testbeépített bombával kivégzik Boazt, a kislány szeme megsérül. Abirt a Hadassah kórházban látják el. Abu Ahmed felesége, Nassrin futna oda, Gabi Ayub kapitány megrendelésére extra szemétkedés történik vele a határon, miközben a Hadassah kórházba megy. Alatta a völgyben az akció közben Ugandában hősi halált halt Yoni Netanyahu emlékére, az entebei akció (1976) résztvevőinek épített mosáv – mikor ott jártam, Sharon már négy éve kómában feküdt a kórházban: a mosávlakók úgy vicceltek, hogy Arik király azzal fenyegetőzik,
felébred a kómából és rendet vág.
Gabi Ayub kapitány egyedül él, elvált magányos ember, a PFSZ rendőrségének dolgozik, izraeli összekötő, nagyon szereti a Wiener Schnitzelt. Doron menet közben szerelmes lesz Shirinbe, Shirin azt hiszi Doronról, hogy a PFSZ rendőrségének tagja, Moreno parancsnok és az osztag egyetlen nőtagja, Nurit romantikusan involváltak, a sorozatban megvan az iszlám félelme a női ösztöntől, hormontól, ösztrogéntől, Poison-illatú arab nők és kőkemény izraeli fiúk találkoznak. Van belső feszültség, van élet, van halál, az egyéni akció miatt a Gideon Avital nevű hadügyminiszter (szerepében: Uri Gavriel), akinek szintén van eltitkolt emberijogi sara a világgal szemben, Baruch Goldsteint, a hebroni mészárost emlegeti. Jön Ammanból a kátári ember, pénzt hoz és szaringáz-bombát is, 911-nagyságrendű akció lebeg Abu Ahmad retináján rózsaszínben. A kátári embert elrabolják Gabi emberei, aztán egyezkednek. Többet nem szpojlerezek, megéri megnézni.
A tévésorozatok általában nem az esztétika vagy a filozófia, de a szociológia, a tömegkultúra felől közelítendőek. A Fauda persze nem az izraeli valóság, ahogy a Szomszédok sem a Kádár-kor vége. Csak éppen van köze hozzá, és nem takargatja. Nem állítja, hogy lehet mindig jófejnek lenni, állítja viszont, hogy van bosszú, an eye for an eye and a tooth for a tooth. A büntetőjog is beszél speciális és generális prevencióról. A generális általános visszatartó ereje a lényeg, ha az öngyilkos merénylő családjának házát le kell rombolni a visszatartáshoz, az elsőre durván hangzik egy körúti kávézóban, de hol legyenek ótestamentumi viszonyok. Mindenesetre az Izraeli Hadseregnek van etikai főszakértője, akinek időről-időre kikérik a véleményét.
Elnézést, hogy ilyen hosszban filmet ismertettem, de azt gondolom, nem árt izraeli reminiszcenciák gyűjtögetése közben arról is beszélni, hogy mi van ma.
Folytatás a Szombat magazinban >>
Író, újságíró, filmrendező, filmesztéta, politikai és kulturális kommentátor
