“Ha a falak beszélni tudnának…”, vajon mit mondanának arról, hogy Trump Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként, egész Amerika nevében?
Tegnap este az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Donald Trump bejelentette: az USA mostantól Jeruzsálemet tekinti Izrael hivatalos fővárosának – nagy lépés ez (hogy előre, vagy hátra, azt nemsoká tisztázzuk), mivel bár az izraeli gyerekek eddig is azt tanulták: a főváros Jeruzsálem, a nemzetközi jog Tel Avivot ismerte el az ország fővárosaként. Ezért van az, hogy az egyes országok nagykövetségei mind Tel Avivban állomásoznak Jeruzsálem helyett – ám az Amerikai Nagykövetség hamarosan átköltözik, ezzel pedig kezdetét veszi egy újabb, dominó-effektushoz hasonlítható folyamat…
Mikor közel egy évtizeddel ezelőtt Izraelbe költöztem, egyre inkább “patrióta” lettem, majd, megismerve a jaffai arabok életét, világát, gondolkodásmódját, és átvészelve három helyi háborút, egyre közelebb kerültem a “pro-palesztin” gondolkodáshoz, mára pedig jogot formálok magamnak arra, hogy ne bal- és jobboldalban gondolkodjak, hanem az agressziót, hibáztatást és bosszúvágyat tekintsem ellenségemnek – történjen bár izraeli vagy palesztin oldalon. Mindezekkel együtt a mai napig mélyen elítélem az illegális izraeli települések terjeszkedését, és ugyanígy mélyen elítélem a terrorizmust éltető palesztin vezetők társadalomromboló vallási fanatizmusát. Kabbala tanárom, Rav Berg mondta gyakran: “Mindent tolerálok, kivéve az intoleranciát.” Ez rám is igaz. Ezért is esett olyan rosszul, amikor Trump tegnap összetrombitálta a világot, hogy bejelentsen olyasvalamit, amiről fogalma sincs.
Donald Trump sosem töltött annyi időt Izraelben, hogy átlássa, milyen érzékeny a helyzet. Sosem láthatta át, amit én közel tíz év után könnyedén: Izrael társadalma óriási változás előtt áll, mert bár Tel Aviv továbbra is egy buborék, ahol szabadgondolkodók, művészek, világmegváltók igyekszenek elfelejteni, mi történik a buborékon kívül, a valóságban az ország miniszterelnöke ellen több eljárás folyik, német tengeralattjárók korrupciógyanús beszerzésétől pitiáner “köz-pezsgő és köz-szivar” lopásig terjedő ügyekben. A valóságban egy-egy mélyen vallásos zsidó vagy muzulmán család világra hoz nyolc gyereket, akiket koránt sem széleslátókörűségre nevel a közegük, ellenben a “felvilágosult” családok egy-egy gyerkőcöt vállalnak, ismerve a felelősségüket.
Donald Trumpnak halvány lila gőze sincs róla, hogy ha mindez ebben az iramban zajlik, legkésőbb 25 év múlva Izrael “zsidó Irán” lesz, ahol egyenesen törvénybe ütközik nem betartani vallási szabályokat és társadalmi konvenciókat. Jeruzsálemet ma kikiáltani Izrael fővárosának olyan, mintha két kanos macskát figyelnénk, akik egymással szemben üvöltve-nyervogva fitogtatják az erejüket, és mereven farkasszemet néznek, majd ahelyett, hogy egyszerűen egy sussal elkergetnénk őket, véget vetve a vitának, közéjük tennénk egy tál szaftos macskakaját – legyen még valami, amin megölhetik egymást. Csak sokkal rosszabb – mert nem két kóbormacska konfliktusáról van szó, hanem milliók és milliók életéről.
Trump nem filantróp elveket követve döntött; azért jelölte ki Jeruzsálemet fővárosként, mert számára az egyetlen szempont, hogy megfeleljen a bigott keresztény konzervatív szavazótáborának, akik számára Jeruzsálem fontos zarándokhely, és akik közül sokan pont olyan elvakult “migráncsellenesek”, mint a mi Viktorunk és hívei. A “Trump ad egy taslit a palesztinoknak” kép tökéletesen illik az elnök CV-jébe, ráadásul ismét remek, “az én farkam nagyobb” játékra ad lehetőséget az Európai Parlamenttel és Törökországgal szemben. Mit ér el mindezzel? Természetesen azt, hogy a világban eleve jelenlévő és egyre csak fokozdó Izrael-ellenes “vibe” erősödik és erősödik. Azt, hogy mi itt Tel Avivban azon agyalunk, vajon hány napunk van még, mielőtt a sértett palesztinok átlőnek pár tucat rakétát Gázából, amire az izraeli kormány a “nem huzogatjuk az oroszlán bajszát” elvét követve leszőnyegbombázza Gázát.
Mi lesz majd akkor? Az Egyesült Államok segélyeket küld majd a gázai sebesülteknek, majd harcigépeket és katonákat küld Izraelnek – hogy a világ elhiggye, “ő csak jót akar”, mindkét oldalnak. Ám a rideg valóság az, hogy a dominósor csak teszi a dolgát azok után, hogy valaki elindította. Ehhez pedig lesz egy-két szava a Hezbollah-nak, az ISIS-nak, Szíriának, Jordániának, Libanonnak, talán Iránnak is. Minket ismét vijjogó légiriadó ébreszt majd fel álmunkból, gázai gyerekek véres holttesteit ismét maguk elé tartják majd a terroristák, akik óvodák pincéiben, iskolák mellett lőnek rakétákat Izrelre, ismét összecsapnak majd a “jogunk van megvédeni magunkat” és a “de mégis milyen áron, és ki védi meg őket odaát?” elvek.
Jeruzsálem egy mesébe illő hely, és bár engem már egyetlen nap után fojtogat a közeg, pár órára szeretek megmerítkezni a totális őrületben, a már-már elvilselhetetlen rezgésben: arab árusok egy és ugyanazon pulton árulják a “Free Palestine!” és az “Israel Deffence Force” pólókat, keresztények olyan hatalmas kereszteket cipelnek át a Via Dolorosán, hogy még maga Jézus sem vett ekkorát a vállára, pajeszos zsidók tuszkolják kívánságaikat a Siratófal kövei közé, a Mamila sétányon Gucci napszemüveget viselő, burkába burkolózott lányok shoppingolnak a parókát viselő zsidó asszonyokkal egyetemben, a nagyszakállú ortodoxok hangosan tüntetnek a sabbatkor nyitva tartó bár mellett, azt üvöltve, “sábesz, sábesz”, csak mert meg merészelsz inni egy korsó sört szombaton, megint máshol pedig “Kéz a kézben” iskolák működnek, ahol a muzulmán, keresztény és zsidó jeruzsálemi gyerekek együtt nőhetnek fel, és megérthetik: az egyetlen ellenségük a saját beszűkült látásmódjuk.
A gyűlölet feledhető. Az együttérzés tanulható. A rasszizmusról le lehet szokni. Ahogy arra is rá lehet szokni, hogy arabok és zsidók helyett érző lényekről beszéljünk. Búcsúzóul álljon itt egy idézet a Talmudból: “Miből gondolod, hogy a te véred vörösebb lenne, nem lehet, hogy felebarátod vére a vörösebb? Legyen felebarátod becsülete oly kedves a szemedben, mint a magadé.”, majd egy mondat Salamon királytól, akire a muzulmán hitvilág is a valaha élt egyik legbölcsebb uralkodóként tekint: “Amiként orcájuk nem egyforma, úgy véleményük sem egy. A tanácsok sokaságában győzelem van.”
Békét Jeruzsálemre, Washingtonra, Budapestre és az egész világra.
A teljes írás itt olvasható >>
Owner ÚjKelet | Writer 4 TimeOut IL & Cosmopoltan HU | Founder & Blogger White city Boy | Actor | Vegan Cook | International Event & Party Host
Hungaro-Israeli storyteller – films, books, magazines, travel experiences, vegan culinary adventures
