Van egy csodálatos étel a világon, ami nagyon egyszerű, nagyon finom, nagyon húsos (kivételesen), és bár komplikáltnak tűnik, valójában nem az. Aktuális szerelmeimet szoktam meglepni vele különleges alkalmakkor, B-nek például a 25. születésnapjára főztem először, és le is taszítottam vele az örök kedvenc vadast a trónról – és aztán megtanulta ő is, amikor együtt főztük. Minden recept pár szál répát és szárzellert ír bele, én a saját verziómban kicsit – na jó, sokkal de sokkal – több zöldséggel csinálom, mert ez a szósz a világon a legjobbak egyike. A munka oroszlánrésze a zöldség meghámozása és a szecskázás. De megéri. Komolyan. Igazi ünnepi étel, a csontból kiolvadó velő teszi azzá. Tökéletes egy kis házi fettuccinét gyártani hozzá, és máris megvan a legjobb mód arra, hogy a holnap este kimenő ünnep után végre egy kis homecet vegyünk magunkhoz.
Hozzávalók:
- 4 szelet borjúlábszár (Közepén a velőscsontdarabbal. Ha az ember megmondja a hentesnek, hogy ossobucohoz lesz, akkor tudják a jobb helyeken. Pesten a Fény utcai piacon van egy kis hentesüzlet, ahol mindig van, itt Tel-Avivban még nem fedeztem fel a beszerzőhelyet.)
- 8 sárgarépa (nagyobb)
- 6 szál szárzeller
- 10-15 szem zöld olajbogyó
- 2 fehérrépa (közepes)
- 2-3 evőkanál liszt
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 fej hagyma
- 1 doboz hámozott paradicsom
- 1 evőkanál libazsír
- 4 evőkanál olívaolaj
- só
- bors
- 1 dl fehérbor
- 4 dl marhahúsleves alaplé vagy víz
- 3-4 ág kakkukfű
- egy nagy csokor petrezselyem
- 1 citrom lereszelt héja
A zsiradékokat egy nagy lábosba teszem és melegíteni kezdem. A hússzeleteket megforgatom a lisztben (nem panírozom), és a lábosban felhevült zsiradékban kicsit elősütöm, hogy mind a két oldalán kapjon egy kis színt. Kiveszem a húst, a megpucolt, felkockázott zöldségeket, a hagymát és a fokhagymát, a kakukkfűágakat a lábos aljára teszem, ráteszem a hússzeleteket, sózom, borsozom, ráöntöm a paradicsomot és a bort, majd felengedem az alaplével – ha nincs, akkor a vízzel (könyörgök mindenkinek, nehogy elrontsa az ételt egy kockából készült alaplével, annál még a sima víz is jobb). Alacsony lángon kb. 4-5 óra alatt készre fő. Addig pont meg lehet csinálni a tésztát mellé – 2 tojás, egy nagy csipet só, és amennyi lisztet felvesz; gyúrjuk, amíg rugalmas tésztát kapunk, majd tésztanyújtó géppel kinyújtjuk és a szélesmetélt-betéttel csodálatos fettuccinét gyártunk belőle, ami tényleg 5 perc alatt lesz al dente. Még arra is marad idő, hogy az ember megnézzen egy részt a kedvenc sorozatából, miután elmosogatott. A finomra vágott petrezselymet és citromhéjat tálaláskor az étel tetejére szórom.
képipari szakmunkás, gasztrogeek, a diétázás fedett-pályás bajnoka, örök ulpanista, az Izraelinfo fotó- és gasztro rovatának vezetője, a Shomrim és a Haaretz fotóriportere
