Ezrek özönlöttek Tel-Avivban szombat éjjel az utcákra, és a legnagyobb nemzetközi győzelmek idején megszokott ünnepléssel a városháza előtti szökőkútban és mellette a téren táncoltak Netta Barzilai az Eurovíziós Dalfesztiválon győztes dalára.
Izraelben az egész ország önfeledten ünnepelte Netta Barzilai győzelmét, amely az esti híradóban háttérbe szorította még az amerikai nagykövetség hétfői Jeruzsálembe költözésének hírét is.
Benjámin Netanjahu a Jeruzsálem-nap rendkívüli kormányülésére tartva Netta mozdulatait utánozta, és már éjjel személyesen gratulált a 25 éves énekesnőnek annak korábban híressé vált, a hagyománytisztelő észak-afrikai zsidók közvetlenségét idéző szavaival: kappara alájh, ami azt jelenti, hogy annyira szeretlek, hogy hajlandó vagyok érted magamra vállalni bűneidet is.
Tel-Avivban éjszaka a Rabin tér hatalmas szökőkútjában táncoltak az első helyezett dalra a fiatalok tömegei, s fölöttük a városházát is kivilágították: az ablakok fényéből a Toy szót, Netta dalának címét lehetett kiolvasni.
A tízes tévécsatorna műsora szerint tovább növelte az örömmámort, amikor egy fiatal férfi váratlanul letérdelt, és egy gyűrűt elővéve megkérte barátnője kezét, aki igent mondott.
Közben a helyi tévé és rádióműsorokban megindultak a találgatások, hogy vajon a dalfesztivál szervezői elfogadják-e Jeruzsálemet a rendezvény otthonának jövőre, miután a szombati döntőben óvakodtak kiejteni a város nevét, és helyette Izraelt mondtak, noha a többi versenyzőnél az adott ország fővárosát nevezték meg.
Izraelben nem kétséges, hogy Jeruzsálemben szeretnék megrendezni jövőre a nemzetközi dalfesztivált, ahogy az legutóbb 1998-ban, Dana International győzelme után is történt. Akkor a város bejáratánál lévő kongresszusi központ adott otthont a rendezvénynek, de az azóta eltelt évtizedekben az az épület már túl kicsivé vált, hiszen Lisszabonban már húszezres stadionban folyt a verseny.
A találgatások között a Teddy Kollekről elnevezett sportcsarnok neve került első helyre, de az nyitott, és előbb be kellene fedni, ami jelentősen megnöveli a szervezés költségeit, és ráadásul mindennel el kell készülni egy éven belül.
Az állandó háborús és terror fenyegetettségben élő országban különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a sport és az eurovíziós „civil” sikereknek, melyek az adott körülmények ellenére a „normális” élet folyatását bizonyítják.
A húsz évvel ezelőtti győztes Dana Internationalt Nettához hasonlóan nemzeti hősként ünnepelték, és az előző sikerdal, az 1970-es években diadalt arató Halleluja azóta is lépten-nyomon hallható.
